Szabad Vasas, 1945 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1945-07-15 / 1. szám

2. oldal 6. Túlmunkát az újjáépítés gyors végrehajtásához.­ ­ A magyar vas- és gépiparban dolgozó munkások heti 2 és fél óra túlmunkát vállal­nak, amit felajánlanak az újjáépítés meg­gyorsítása érdekében. Azok az üzemek, ahol már a túlmunka bármilyen formában folya­matban van, ott nem kívánják újabb két­ és félórával megterhelni a munkásokat. Fel­szólítjuk a vas- és gépgyárak főnökeit és igazgatóit, hogy ők is olyan összegekkel járuljanak az újjáépítéshez, mint azt az üze­mükben dolgozó összmunká­sság teszi. Harcra ifjúmunkások A demokratikus Magyarország vasas ifjú­sága örömmel üdvözli a szabad szaklapot. Hála telt szívvel gondol a felszabadító vörös hadseregre, amelynek áldozatoktól, a halál­tól vissza nem rettenő katonái a hitleri fa­sizmus leverésével lehetővé tették a magyar­­országi dolgozók számára a szabadságot. A fasizmus magyarországi képviselői tisztá­­ban voltak azzal a ténnyel, hogy az erőszak uralmát csak úgy állandósíthatják, ha meg­szerzik az uralmat a lelkeken is. Ezért igye­keztek minden erővel, a propaganda min­den eszközével az ifjúság lelkének és szelle­mének álhazafias nevelésére. Pénzt és fá­radságot nem kímélve, a tőkének minden támogatását igénybevéve, igyekeztek álhaza­­fias jelszavak segítségével az ifjúságot ma­gukhoz láncolni, hogy ezen keresztül bizto­sítsák iitleri Németországnak a megfelelő utánpótlást. A legkülönbözőbb helyekről a legválogatottabb társaság szónokolta az ifjúság fülébe, hogy hazafias kötelességét csak úgy teljesíti, ha nem politizál, nem lép be a szakszervezetbe, kivándorol Német­országba vagy beáll pá­ncél gránátosnak. Ezzel a lélekmérgező politikával elsősor­ban a gyárakban dolgozó ifjúmunkásokat akartak megmételyezni, mert a gyárak vas­munkásaitól féltek a legjobban. És ezeket szerették volna elsősorban megnyerni, át­formálni, mert részben a környezet, a tanon­­cokkal­­foglalkozó, nekik a gyakorlott szak­tudást­ nyújtó szakmunkások megbízhatat­lanok voltak. Emlékeztek a múltból, hogy a proletárdiktatúra alatt forradalmi munká­sok között vezetőszerepet a vasasok vittek és ezeknek az aránylag jól megszervezett munkásoknak a hatását ellensúlyozni kel­lett. Másodsorban pedig a gyárakban dol­gozó össze­tömör­ült tömeget könnyebben lehetett kézben tartani. Emellett a réteg mellett volt egy másik rész is a vasas ifjaknak, amely nemhogy a felhívásnak nem tett eleget, hanem fegy­verrel szállt szembe a fasizmus országunkat elpusztító szándékának. Ezek voltak a szer­vezett vasas ifjúmunkások. Ezek voltak azok, akikről lepattantak a fasiszta léle­k­­mérgező frázisok, mert már megkapták elő­zőleg a szocialista öntudatot, a tanítósége­dei­k­től, vagy otthon a szüleiktől, kik szintén szervezett munkások voltak. Ezeket már nem lehetett megmételyezni és ők voltak azok, akik a vasmunkás szövetség sokszor túlságosan is csöndes falai közé az életet, mozgalmat bevitték. Ezek voltak azok, kik a reakció különböző nyomására, hol könyv­tári csoportként működtek, hol mint, szak­­tanfolyam hallgatói szerepeltek, hol meg mint befizetőpénztárosok gyűltek össze és jóformán a detektívek orra előtt csinálták nemcsak a vasas, hanem az egész ország ifjú­sági mozgalmát. Ezek a fiatalok szembe­­m­ertek szállni a reakcióval, és ezek a moz­galmak áldozatokat is követeltek. Pataki István és Kreutz Róbert szaktársak életüket adták az eszméért. A nyilas pribékek a sop­ronkőhidai fogházban végezték ki őket. Az ellenállási m­ozgaloím legkülönbözőbb pont­jain voltak hőseink és mártírjaink. A vasas ifik nem ejtettek foltot a vasas­­becsületen. Ahogy megállta helyét ifjúságunk a reak­ció elleni harcban, ugyanúgy elvégezte szer­vezőmunkáját a felszabadítás után. Még hul­lottak Pestre a gyilkos bombák, mikor a va­sas ifik, fiúk és lányok már járták a megin­duló gyárakat és egymásután hozták létre a gyári csoportokat. Az összes többi szakmá­kat megelőzve a vasas ifjúmunkások komoly szervezeti életet élnek és Nagy-Budapest te­rületén mintegy 45—50 csoportban folyik rendszeres oktató, felvilágosító munka. En­nek a komoly és szervezett munkának már eredményei is vannak. Az iparü­gyi minisz­térium éppen a vasas­ifik akciójára, az új ta­nonctörvény elkészültéig is már rendele­­tekkel könnyítette azokat a középkori álla­potokat, melyekben tanoncaink sínylődtek. Ezek az eredmények és engedmények kö­telezik is az ifjúmunkásokat. Meg kell mu­tatni, hogy a különböző rendeleteket resst érdemtelenekre pazarolták, hatlem itt a mun­­kásosztály olyan rétegéről van szó, amely az élen akar és az élen fog járni a munkában, a termelésben, az ország újjáépítésében. A gyárakban meg kell erősíteni a fegyelmet, a munkakészséget, fel kell világosítani a fiatal szak­társakat, hogy elsősorban az ifjúság ér­deke az ország újjáépítése, mert az újjáépí­tés eredményeinek a gyümölcsét elsősorban az ifjúság fogja élvezni. Ifjúmunkások! Fel tehát a küzdelemre a munka frontján! Nekünk, ifjúmunkásoknak kell a munkaversenyben leginkább részt­­venni, rohambrigádokat kell alakítani, és a tanoncgyzülésen elfogadott heti két és félóra túlórát minden gyárban meg kell valósítani. Indítsuk meg a harcot a reakció ellen az üzemekben is, mert minden egyes szorgal­mas munkával f eltöltött óra a gyárban, a reakció veresége az országban. Mutassák meg a magyar ifjúmunkások Európa szabad­ságszerető és a szabadságért vérüket, is ál­dozó fiatalságának, ha mér nem is tudtak komolyan beleszólni a fasizmus leverésébe, de ott lesznek egy új és demokratikus szabad Magyarország felépítésénél. B. J. SZABAD VASAS Gyermeknevelési pótlék Az ideiglenes nemzeti kormány gyermek­nevelési pótlék fizetésének átmeneti szabá­lyozásának rendelete. A munkaadók vissza­menőleg is, legkorábban azonban 1945. évi január hónapra köteles megfizetni a gyer­meknevelési pótlékot az olyan munkavál­lalónak, aki az illető hónapban munkában állt. Az 1945 január, február, március, április, május, június hónapra járó gyermeknevelési pótlék összege havonként: a) egy gyermek esetében 40 P, b) két gyermek esetében minden gyermek után 45 P, c) három gyermek esetében minden gyer­mek után 50 P, d) négy gyermek esetében minden gyer­mek után 55 P. » Az 1945. évi július 30. napját követő időben járó gyermeknevelési pótlék összege havon­ként: a) egy gyermek esetéiben 50 P, b) két gyermek esetében minden gyermek után 60 P, c) három gyermek esetében minden gyer­mek után 70 P, d) négy gyermek, vagy öt gyermek eseté­ben minden gyermek után 80­­. Dicséret A bádogos és szerelők szervezőbizottsága megdicséri Sallai Ipari Szövetkezet bádogos- és szerelőmunkásait, akik az ország újjáépí­téséért önként heti 6 munkaórát vállaltak díjtalanul. E cég munkásai kötelezték ma­gukat, hogy a Kelenföldi pályaudvar helyre­állításán 2800 munkaórát végeznek ez év fo­lyamán teljesen díjtalanul. Egyik öntudatos munkása a cégnek 3 és fél nap alatt végezte el a Kelenföldi pályaudvaron javítás alatt lévő mozdony hegesztő munkálatait, melyet az osztálymérnöks­ég 4 ember 14 napi mun­kájában állapította meg. Itt közölt cégek bádogos- és szerelőmunká­sai értekezleteiken elhatározták, hogy heti 2 és fél munkaórát dolgoznak túlórában az újjáépítés meggyorsításáért, melynek díját az újjáépítési minisztérium rendelkezésére bocsátják. A munkaadójukat felszólítják, hogy ugyanilyen összeggel járuljon hozzá az ország újjáépítéséhez. U. m.: Lammel Kálmán, Bátorfi János, dr. Weisburg, Morzsányi Hermann, Szász Imre, Terma egészségügyi berendezések szöv., Cross Charles, Mandl J., Aprics Mik­lós, Mózes Sándor cégek. Pénz beérkezett: Cross Charles P 1976.—, Lammel Kálmán P 1262.— 1945 július I. Mártírjaink emlékére A vasipari munkásságnak nagy gyásza van. Elvesztette három legértékesebb moz­­­galmi emberét, a szocialista mozgalom f­á­­rom biztos bástyáját. Ma, öt hónappal a felszabdal­ás után, amikor e sorokat írjuk, ismét­ megrensegi. kezünkben a toll, szívünk elszórni, az alig, hegedő sebek újra fellépődnek és szemein is előtt újra elvonul az a sok-sok szörnyűség, amely a mártírhalált halt nauikásta.tanult» szervezetünk vezéreinek utolsó csapjaival voltak kapcsolatosak. 1944 november 28-án­ a nyilas reakció zsoldosai, a kakastolk­i csendőrök szállják meg az akkori ellen­állási mozgalom egyik hadiszállását a­­Vau­m­­unkásszövetség székházát, golyószórós gyil­­­kosok hurcolják el Szövetségünk öt tisztvi­selőjét, akik közül sok szenvedés és viszon­tagság után kettő visszatért, a harmadik Németországba hurcoltatott, Kabók és Ka­rácson szaktársakat pedig, sajnos, most már, komolyan"" föltételezhetően meggyilkolták. Utolsó helyük január 11-én a Szent István­ körút 2. szám alatti nyilasház volt, azóta nyomuk veszett, nyilván meggyilkoltatták. Koltói elvtársunkat a Szálasi-uralom má­sodik napján, október 17-én lakásának ajta­jában lőtte agyon egy nyilas orvgyilkos. Mély megrendüléssel állunk a hár­om, meggyilkolt szakszervezeti vezető emlékei előtt és ugyanolyan mély részvéttel a sok-­ sok névtelen mártírhalált halt szak­társunk emléke előtt. Áttekinthetetlen ebben a pil­lanatban az a mérhetetlen veszteség és szo­morúság, amely a szocialista munkásmoz­galmat és sok-sok proletárcsaládot ért. Kabók, Karácson, Koltói szaktársak brutá­lis legyilkolása rávilágít arra az elvetemülő gondolkozásra, amely a letűnt nyilas reak­ciót jellemezte, akik a felszabadulás előtti órákban irtották ki Kabók és Karácsod szaktársakat, noha jól tudták, hogy a felsza­badulás órája nemsokára ütni fog. Mindkét szaktársunk érezte azt a veszedelmet, amely­ rájuk nehezedik. Sokan figyelmeztették őket erre és kérték, rejtőzzenek el. Szaktár­saink ezt nem vállalták arra való hivatko­zással, hogy ezekben a válságos órákban­ nem lehet teljesen magára hagyni a szocia­lista munkásságot. Ezzel magyarázható azt is, hogy munkahelyükről, Szövetségünk­ székházából hurcolták el őket, és bár érez­hették az óriási veszedelmet, mégis tevé­keny részt vettek a felszabadítási mozgal­­m­ak szervezésében és irányításában és ezzel vállalták azt a­ tragikus sorsot, amely a szocialista munkásság őszinte fájdalmára be is teljesedett. A szervezett vasipari munkásság őszintén részvéttel veszi körül felejthetetlen "szép" emlékeiket, érezzük azt az óriási űrt és nagy" veszteséget, amelyet eltávozásuk a szocia­­lista mozgalomban maga után hagyott. Nagy tragédia mozgalmunk számára, hogy­, a magyar munkásosztály felszabadulása után nem tarthat igényt a három nagyszerű ember értékes munkájára. Jó úton küldjük őszinte bensőséges együttérző részvétünket a három szocialista vezető és a sok névtelen mártír családjának és hozzátartozójának. Enyhítse mérhetetlen fájdalmukat, hogy a mártírhalált halt szak­társak egy magasabbrendű hivatás teljesí­tése közben pusztultak el és a meggyilkolt mártírok emlékét a szocialista vasmunkás­­ság őszinte szeretettel zárja­ szívébe. Azok pedig, akik a nyilas üldözés és pusztítás karmaiból megmenekültek, e helyen fogadják meg, hogy folytatják azt az áldozatos felemelő szocialista munkát, amely a nagy célért a vasmunkásság gaz­dasági és társadalmi felemelkedéséért folyik, amelyért oly sok érdemes ,vas­munkás szaktársunk halt mártírhalált A munka tovább folyik Rabók, Karácsony Koltói és a sok-sok vasmunkás mártír nél­kül, de az ő nagyszerű és áldozatos szelle­mükben. A központi vezetőségi A vasas­­i alkat minden csütörtökön este 6-8-ig próbákat tart. Új dalosok behangolása a fenti idő­ben van.

Next