Szabad Vasas, 1952 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-05 / 1. szám

■'S: Mérnökeink szocialista segítséget nyújtanak, segítik tanulásukban az esti főiskolás hallgatókat ötéves népgazdasági tervünk meg­­növekedett feladatainak végrehajtásá­hoz fokozott mértékben emelni kell műszaki értelmiségi dolgozóink szak­mai tudását. Ahhoz, hogy hazánk a vas és acél országává váljék, az új mérnökök, technikusok, gazdasági szakemberek ezreire is szükség van. Rákosi elvtárs, — eredményeinket méltatva — pártunk II. kongresszu­sán mondotta: „Sikereink aláhúzásánál ugyancsak méltatnunk kell az értelmiség jó mun­káját, melynek zöme őszintén és be­csületesen támogatja a népi demokrá­cia célkitűzéseit. Külön ki kell emel­nünk a magyar technikai értelmiség érdemeit. A mérnökök és techniku­sok száma a munkásokhoz viszonyítva átmenetileg csökken. Elég rámutatni arra, hogy a foglalkoztatottak száma három és fél év alatt 47 százalékkal növekedett. Mindenki megérti, hogy e­­rövid idő alatt nem tudtuk mérnökeink és technikusaink számát 47 százalék­kal megemelni. Jelenleg műegyete­meinken, tízszer annyi mérnökhallgató tanul, mint az utolsó békeévben, de ezekből a diákokból csak az elkövetke­zendő esztendőkben lesznek mérnökök és addig fokozott munka és felelősség hárul a régi technikai értelmiségre." A felelősséget átérezték a kohó- és gépipari minisztérium mérnökei, mű­szaki értelmiségi dolgozói. Vállalták, hogy napi munkájuk mellett, segítik az esti főiskolákra, egyetemekre járó dol­gozótársaikat tanulmányaikban. A kez­deményezés a minisztérium műszaki fejlesztési osztályáról indult el és ma már szinte mozgalommá fejlődött. Elő­ször Gádor László mérnök elvtárs — Sztálin elvtárs születésnapja alkalmá­ból — vállalta el, hogy Szander Pál és Vántora Lajos egyetemre járó mi­nisztériumi dolgozókat segíti tanulá­sukban. Azóta minden reggel, a munkaidő kezdete előtt, a tananyagot részlete­sen megbeszélik, leküzdik a fennálló nehézségeket. Iván Endre mérnök elv­társ a tervosztály vezetője — a többi között — szintén csatlakozott Gábor elvtárs kezdeményezéséhez. Vállalta, hogy Havas Péter elvtársnak a mű­szaki egyetem elektrotechnikai tagoza­ta levelezőhallgatójának nyújt elvtár­si segítséget. Elek György főmérnök elvtárs Váradi Gábor elvtársnak, a mérnöktovábbképző intézet hallgató­jának segít tanulmányai könnyebb el­sajátításában. A minisztérium mérnökeinek példa­mutató kezdeményezését kövessék, üzemeink mérnökei, technikusai, mű­szaki értelmiségi dolgozói. Nyújtsa­nak elvtársi segítséget a tanulni vá­gyóknak. Dolgozóink pedig, akik nap­pali munkájuk után,­­ este végzik ta­nulmányaikat, még fokozottabb lendü­lettel, nagyobb felkészültséggel, ered­ményesebben állják meg helyüket az egyetemen, műszaki főiskolán, melyek­nek kapui a múltban nem nyíltak meg előttük. Harmincezer brazíliai kohóimunkás 24 órás sztrájkja Sao Paolóban harmincezer kohóimun­­káe 24 órás sztrájkkal követelte béré­nek ötvenszázalékos felemelését A sztrájk körülbelül száz üzemre, ter­­üelt ki. A sztrájkolók tömegtüntetést rendeztek, amelyben több mint tíz­ezer munkás vett részt. A tüntetés az amerikai „National City Bank of New York” épülete előtti téren tömeggyű­­léssel fejeződött be. A gyűlés szó­nokai megbélyegezték az amerikai im­perialisták gyarmatosító politikáját és tiltakoztak az ellen, hogy brazíliai csám­pátokat küldjenek Koreába. Ugyanezen a napon többezer sztráj­koló tüntetett az amerikai konzulátus előtt. Új győzelmek felé Az Acélöntő, és Csőgyár dolgozói Rákosi elvtársnak tett fogadalmukat teljesítve 1951 évi tervüket részletei­ben is határidő előtt fejezték be, s terven felül eddig 5 millió forint ér­tékű árut termeltek. Az 1952-es tervév zavartalan beindítása érdeké­ben a műszaki vezetőség már előre kidolgozta az egyes műhelyek januári tervfeladatait így minden egyes üzemrész dolgozói már előre tudják, miből mennyit kell termelniük ahhoz, hogy tervüket az első naptól kezdve teljesítsék. A munkaidő jobb kihasználása ér­dekében folytatják a rejtett tartalé­koknak „önfényképezés” útján tör­ténő feltárását. Az 1951-es tervévben a gyár munkájának egyik legfőbb hiányossága az acélöntőde magas se­­lejtje volt. Ezért ennek az üzemnek művezetői és dolgozói közös értekez­leten tettek fogadalmat, hogy a de­cemberi 5,4 százalékos se­lek­et még jobban csökkentik. A gyár ez évi feladatai megkövete­lik a gyáron belüli anyagszállítás meggyorsítását Ennek érdekében az első negyedévben iparvágányt építe­nek, ami egyúttal az önköltség csök­kentését is nagymértékben elősegíti. A gyár dolgozói most újabb szer­­ialista kötelezettségvállalásokkal ké­szülnek az 1952-es tervév határidő előtti teljesítésére Vasas szakmai zsebnaptár A Papír-és Irodaszerért­ékesítő Válla­ltt kiadásában szakmai zsebnaptár je­lent meg három minőségben, amely tartalmazza a vasipari dolgozókat ér­deklő tudnivalókat. Ara: a) papírkötésben 7.30 Ft, b) műbörkötésben 11.90 Ft, c) valódi bőrkötésben 20.50 Ft SZABAD VASAS Tiltakozun!­k!.. • Az elou­rt hetekben bejárta a világsajtót a hír, hogy az amerikaiak szabadon bocsátották Weesenmayert, Hitler magyarországi volt helytartóját. Mérhetetlen szenvedés, bűn, százezrek pusztulása terheli ennek a náci hóhér­nak a lelkiismeretét. A potsdami egyezmény értelmében, annak az ország­nak a bírósága előtt kellett volna felelnie gaztetteiért, ahol azt elkövette. De az amerikaiak nemcsak, hogy ezt a megállapodást nem tartották be, hanem még a látszat­büntetést sem töltették ki Weesenmayerrel és most a legszemérmetlenebb módon ölelik keblükre ezt a véreskezű hóhért. A magyar vasipari dolgozók felháborodva tiltakoznak a békét veszé­lyeztető újabb mer­ényr­et­ek­en. Felháborodásuknak kifejezője az alábbi levél: ,A Csavaripari Központ dolgozói a legnagyobb felháborodással vették tudomásul, hogy az USA katonai hatóságai jogtalanul szabadon bocsátották a háborús főbűnös Weesenmayert. Nem felejtettük el, hogy ennek a vér­gőzös fenevadnak köszönhető soktízezer magyar élet kioltása, a budapesti hidak felrobbantása, valamint számos egyéb, a magyar nép­esen elkövetett bűn­tény. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezt az elvetemült bitangot ment azért engedték szabadon, hogy eprészt járhasson, hanem azért, hogy ismét a fasizmus szolgálatába álljon. Ismerve múltját, nem nézhetjük tétlenül, hogy esetleg másutt hasonló, vagy még embertelenebb szadizmussal szaba­duljon rá ez az aljas, akasztói ár­avató szörny az ártatlan, becsületes dol­gozók tömegére. Nem tűrhetjük, hogy nyomort, kínszenvedést, pusztulást hozzon a békés, boldog életre vágyókra. Ezért a Csaparipari Központ valamennyi dolgozója egyhangú határo­zataként kérjük a Szakszervezetek Országos Tanácscet. emelje fel tiltakozó szavát a Szakszervezeti Világszövetségnél és az ENSZ-nél Weesenmayer sza­­badonbocsátása ellen." Bakó László ellenőrzés r­észt­ ven, Szakácsi László üzemi párt akár k. Szilágyi József ÜB-elnök. EGY TERÜLETI BIZOTTSÁG MUNKÁJA A KRITIKA TÜKRÉBEN Pártunk Politikai Bizottságának a „szakszervezeti munka egyes kérdé­seiről” hozott határozata a tömeg­­ka­pcsolatok megerősítését fontos fel­adatként tűzi a szakszervezetek elé. A bürokrácia elleni harc, a tömegkap­csolatok megerősítése megköveteli, hogy megszűnjön a túlzott központo­sítás és a vezetést közelebb vigyük az üzemi szakszervezeti munkához. Ebből következően fontos feladat a területi bizottságok mellet működő tár­sadalmi bizottságok kiépítése és to­vábbfejlesztése. „ ... A szakszervezetek vezető szer­veibe vonják be bátran a pártonkívüli dolgozók legjobb elemeit.,, Fokozot­tan törekedjenek széles szakszervezeti aktívahálózat kialakítására, az önzet­len, áldozatkész társadalmi munka fejlesztésére és csökkentsék a túlmé­retezett, elbürokratizálódott fizetett apparátust..." — jelöli meg feladat­ként a Politikai Bizottság határozata. Hogy területi bizottságaink — az ebből következő — a társadalmi re­szortbizottságok szervezésével, össze­fogásával és irányításával járó ko­moly munkát el tudják végezni, ahhoz SZÜKSÉGES A VEZETÉS MAGA­SABB SZÍNVONALA, következetes ellenőrzés és nem utolsó­sorban az instruktori munka fokozot­tabb kiterjesztése. Területi bizottságainkra a megnö­vekedett termelési feladatok vég­rehajtásában , az előttünk álló szakszervezeti választások előké­szítésében és sikeres lebonyolítá­sában hatalmas feladat hárul, a szakszervezeti központnak az in­struktorokon keresztül hathatósan tá­mogatniok kell azoknak munkáját. Az egyébként jól dolgozó XI. ke­rületi területi bizottságnak ezen a té­ren igen sok még a tennivalója Bi­zonyítja ezt a területi bizottság mun­kájáról adott jelentés, amely az elmúlt évi munkájunk hiányosságait tárja fel. Ez a területi bizottság az elmúlt év januárjában alakult meg és akkor fel­adatainak középpontjában a mellette működő társadalmi bizottságok kiépí­tése volt. Egy-két hónap múltán ezt többé-kevésb­é végre is hajtották. Lét­rehozták a kultúrbizottságot, sportel­nökséget, bér- és termelési bizottsá­got, majd később a társadalombiztosí­tási tanácsot. AZ ÉV VÉGI MUNKÁJUK AZT MUTATJA, hogy a területi bizottság mellett mű­ködő társadalmi aktívahálózat jófor­mán csak papíron van meg. A meg­lévők ■ működés, hajló -, irányítás, illetve instruálás hiányában rendszer, terem. L­and oda vezetett, hogy a sportbizottság, de főleg a kultúrbizott­­ság széthullott és az utóbbit hosszú hónapok óta sem tudják kiépíteni. Állítólag az üzemekben „nem talál­tak” megfelelő dolgozókat, akik ebben a munkában részt tudtak volna venni Ha közelebbről megvizsgáljuk az általuk felvetett hiányosságok okait, kitűnik, hogy a területi bizottsághoz a szakszervezeti központ részéről kijáró instruktorok sem igyekeztek a Poli­tikai Bizottság és a SZOT elnöksé­gének erre vonatkozó határozatait vég­rehajtani. A központ osztályai részé­ről kijáró elvtársak nem hangolták össze instruáló munkájukat. Még so­hasem fordult elő, hogy közösen meg­beszélték volna a területi bizottság egyes problémáit és így történt meg, hogy az egyes reszortok instruktorai egymástól elszakadtak. Fel kell vetni azonban a legdön­tőbb hibát, amit a területi bizottság követet el. Annak ellenére, hogy az üzemekben igenis vannak a ter­melőmunkához jól viszonyuló és a társadalmi munkát szívesen vál­laló dolgozók, nem igyekeztek ezeket megtalálni és velük kiegé­szíteni az egyes reszortbizottságo­kat, illetve széthullásukat megaka­dályozni. NEM FOGADHATÓ EL AZ INDOK, mely szerint „nincs” megfelelő dol­gozó társadalmi munka végzésére. Nem fordítottak kellő gondot arra, hogy a területi bizottság egy-egy tagja a bizottsági értekezleten kapott szem­pontokat a gyakorlatban is végre­hajtsa Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az a tény, hogy a munka­­védelmi bizottság — amelynek veze­tőjét jól megválasztották Gál elvtárs személyében — életképes, munkája­ jól elvégzi. Ennek a reszortbizottság­nak a jó munkája nagymértékben an­nak tudható be, hogy Glatz elvtárs központi instruktor, rendszeresen és megfelelő támogatást nyújt a területi bizottságnak és a mellette működő munkavédelmi társadalmi bizottság­nak. Ha példáját követik a többi re­szortok instruktorai és a területi bi­zottság a többi reszortbizottságoknak is megadja a kellő támogatást, akkor a társadalmi bizottságok feladataik helyes elvégzésével jelentősen előre fogják vinni a szakszervezeti munkát ezen keresztül pártunk határozataira, végrehajtását. Somogyi László TDS? Január 8. Két szakszervezeti kongresszus A Finn Vasas Szakszervezet kongresszusát 1951 december elején Hel­sinkiben, a Bolgár Általános Szakszervezet 111. kongresszusát pedig néhány nappal később, december második felében tartották meg Szófiában. Az egyik kongresszus egy kapitalista ország fővárosában, a másik egy népi demokra­tikus ország fővárosában zajlott le. A két kongresszus két világ, két társa­dalmi rend különbözőségét mutatja. Szociáldemokrata módszer a többség megszerzésére A Finn Vasas Kongresszus küldöt­teit az üzemek munkásai szavazással választották. A szociáldemokraták a választások során kevesebb szavazatot kaptak, mint a demokratikus tömb jelöltjei, de a szocdemek ebbe nem nyugodtak bele. Hogy a kongresszu­son többségüket biztosítani tudják,­­ két héttel a kongresszus előtt pa­pírszervezeteket hoztak létre. Egy-egy faluban, ahol egy lakatosmester dolgo­zott két tanonccal — e három ember­ből megalakították a jobboldali szo­ciáldemokrata irányítás alatt álló szakszervezet helyi csoportját. A két tanonc „titkos" szavazással megvál­­asztotta a mestert küldöttnek, így elérték a szociáldemokraták, hogy a kongresszuson többségbe kerültek. A jobboldali szociáldemokrata kül­döttek közül 32 munkaadó volt. De ez nem volt elég. Nem bíztak a saját küldötteikben sem. A küldötteket kü­lön blokkokba ültették a terem két oldalán, középen egy két méter széles bejárattal, hogy a szavazásnál még véletlenül se tudjanak a szociáldemo­krata küldöttek észrevétlenül a demo­kratikus blokk küldötteivel szavazni. A szociáldemokraták, mivel több­ségben voltak, mindent vita nélkül, szavazással akartak elérni. Ezért a felszólalásokat, hogy :-re tudják az áruló vezetők munkáját bírálni, az első nap 5 percben, a második nap már csak 1 percben állapították meg. A baloldali blokk küldöttei­, a munká­sok igazi képviselői így is megtalál­ták a bírálat módját. Az egy perc le­jártával a következő felszólaló ott folytatta a tőkéseket kiszolgáló mun­kásáruló vezetők bírálatát, ahol az előtte felszólaló abbahagyta és ez így ment mindaddig, amíg mondanivalójuk végére ért. A Finn Vasas Szakszervezet konfe­renciáján részt vettek ,a Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország küldöt­tei, de részt vettek Amerika, Svédor­szág, Dánia, Norvégia, Belgium Ausztria és Ny­ugat-Német­ország kül­döttei is­. A nyugati imperialista orszá­gok szakadár szakszervezeti­­küldöt­tei és ezek közül külö­ocsen, az ameri­kai és a belga küldöttek hazug rágal­mai­kal illették a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat. Azt mondták, hogy ezekben az országok­ban a munkásság el van ■nyomva és szabadságában korlátozva van. Erre a két arcátlan, — de az impe­rializmust kiszolgáló munkásáruló szá­jából nem szokatlan a hazugságra méltó válasz, ha csak két részt kira­gadunk a Bolgár Általános Szakszer­vezetek III. kongresszusából. A nép állama megbecsüli a munkában élenjárókat A Bolgár Általános Szakszervezetek III. kongresszusának egyik délvidéki küldötte, Mehmed elvtárs, aki török nemzetiségű, felszólalásában elmon­dotta: családjával együtt már régen Bulgáriában él. A reakció, az imperializmus ügy­nökei arra akarták rábírni, hogy vándoroljon ki Törökországba. Családja és szüleinek rokonai hallgattak is a csábításra. Ő azonban maradt. Elment bányász­nak és jelenleg 400—450 százalék­ra teljesíti a normát, 1951. évi tervét 10 hónap alatt teljesítette. A bolgár dolgozó nép állama azon felül, hogy teljesítménye után szép fizetést kap, jutalmul még lakást, sőt abba még berendezést is adott. Felesége azóta már visszaszökött hoz­zá és rokonai, akik­­hallgatva a hazug csábításra, kimentek Törökországba — amelyről köztudomású, hogy „az amerikaiak segítik“ — levélben már többször kérték Mehmed elvtársat, hogy járjon közbe érdekükben, hogy visszatérhessenek Bulgáriába. — Hát így néz ki a népi demokráciákban a munkásság „elnyomása" és az impe­rialista országok dolgozóinak „jóléte”. A kongresszus ideje alatt a Dimit­­rov-mauzóleum előtti hatalmas téren népgyűlés volt, amelyen mintegy százezer ember vett részt. Ez a nép­­gyűlés is kifejezte a bolgár nép lelkes hazaszeretetét és a népi demokratikus rendszer iránti hlűségét. Körülbelül 8—10 fokos hideg volt, a gyűlésről azonban annak befejezéséig egyetlen ember sem távozott el, sőt a gyűlés befejezése után is hosszan éltették a Szovjetuniót, a népi demokratikus or­szágokat, a világ békeszerető becsüle­tes embereinek összefogását és a bé­két. Csak a szabad országokban élő, bol­dog, a jövőbe biztosan tekintő embe­reknél tapasztalható ilyen lelkesedés. Ez méltó cáfolat arra, hogy a népi demokráciák dolgozói korlátozva van­nak szabadságukban. Európai vasas-konferencia lesz Bécsben A Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó Vas- és Fémipari Dolgozók Nemzetközi Szakszervezeti Szövetsége 1952. február elejére Bécsbe összehívta az európai vas- és fémipari dolgozók konferenciáját. Ez a konferencia feladatául tűzte. A harmadik világháború kirobbantásá­nak megakadályozását olyképen, hogy harcot indít a kapitalista országok imperialista lakájkormányai által foly­tatott fegyverkezési hajsza ellen, mert ez a dolgozó tömegek nyomorát fo­kozza. A vas- és fémipar dolgozói fontos szerepet töltenek be minden ország életében. Ezért szükséges, hogy egy­séges, harci Programm szerint vegyék fel a háborúra spekuláló imperialisták és lakájaik ellen a küzdelmet, gyakor­­latban megvalósítva Sztálin elvtárs azon mondását, hogy „a béke fenn­marad és tartós lesz, ha a népek ke­zükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitartanak mel­lette". A magyar vas- és fémipari dolgozók küldöttei is részt fognak venni ezen a konferencián. Mi, a magyar vas- és fémipar dolgozói ennek a konferenciá­nak a sikerét segítjük elő azzal, ha szilárdítjuk a munkafegyelmet, széle­sítjük a szocialista munkaversenyt, hogy ötéves tervünk döntő évében, 1952-ben már az év elején jó ered­ményeket értünk el a termelés front­jén. Pa­vel Bikov elvtársnak, a gyors fémvágás Sztálin-díjas mesterének újévi üdvözlete magyar barátaihoz MOSZKVA, január 1. Pa­vel Bikov, a gyorsfémvágás Sztálin-díjas szovjet mestere, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának tagja, a moszkvai rádión keresztül újévi üd­vözletet küldött magyar barátainak. — A szovjet nép az elmúlt évben újabb győzelmekkel járult hozzá a kommunizmus építéséhez, a béke ügyéhez. Nagy sikereket ért el a moszkvai csiszológépgyár, ahol dolgo­zom. November 7-re teljesítette évi tervét és most már 1952. évi előirány­zatán dolgozik. Műhelyem, ahol a fém hideg megmunkálása folyik sztaha­novista műhely. Igyekszünk úgy dol­gozni, hogy szovjet hazánk még erő­sebb, gazdagabb és szebb legyen, Új eredményeket is sikerült elérnem. No­vember 7-re a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom harmincnegyedik évfordulójára tizenháromévi normát teljesítettem. — Az elmúlt évben har­minc fiatal esztergályost tanítottam meg módszeremre. — Kedves magyar barátaim! Tu­dom, hogy az elmúlt évben önök is nagy haladást tettek a szocializmus építése terén Magyarországon. Olyan nagy építkezések folynak önöknél, mint a Sztálin nevét viselő vasmű és az inotai November 7 Erőmű épí­tése. A magyar munkásoknak és pa­rasztoknak minden okuk megvan, hogy büszkék legyenek az 1951-es év ered­ményeire. Még jobb munkát kívánok az új esztendőben Picker Ignácnak, az­ Egyesült Izzó gyalusának, aki el­sőként teljesítette ötéves tervét. Üd­vözletemet küldöm és további sikere­ket kívánok az összes magyar élen­járó dolgozónak. További sikereket kívánok Muszka Imre barátomnak. Ol­vastam a Szabad Népben közölt leve­lét. Helyes úton jár és én őszintén örülök sikereinek. Barátságom jeléül elküldöm számára „Út a boldogság­hoz” című újonnan megjelent könyve­met. — Kedves magyar barátaim! Szív­ből üdvözlöm mindnyájukat a sikerek­ben eltelt év alkalmából és kívánom, hogy az új esztendőben még nagyobb győzelmeket arassanak a béke és a szocializmus nagy ügye érdekében vég­zett áldozatkész munkájukban.

Next