Szabad Vasutas, 1991 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1991-05-01 / 1. szám

2 Kirugatásom története- Kérem, én negyvenhárom évesen idegileg teljesen kikészülve már csak azt szeretném, ha békében elmehetnék - pana­szolja Székelyhídi Ferenc, a Törekvés Mű­velődési Központ kirúgott igazgatója. Hu­szonöt esztendős korom, 1973 óta dolgo­zom népművelőként, 1985. január elsején pályázattal lettem a Törekvés Művelődési Központ igazgatója. Igazán lelkesen lát­tam munkához, az akkori szb-titkárral, Csáky Sándorral remekül kijöttünk. Aho­gyan kívánták, ahogy én is helyesnek vél­tem, a központ vasutas-jellegét akartam hangsúlyozni. Egymás után rendeztük a sikeres szakmai jellegű kiállításokat; a Pé­csi Sándornak, Soós Imrének az emlékét idéző kiállításunk pedig egyedülálló volt a maga nemében.- Tíz fő állású alkalmazottja van a köz­pontnak, néhány munkatársammal a kap­csolat soha nem volt egészen felhőtlen, de hogy ide jussunk, azt elképzelni se tudtam. Hadd próbáljam sorba szedni az esemé­nyeket. Már amikor kezdtem, kevés volt a támogatás, igyekeznünk kellett, hogy bevételt szerezzünk, másként nem működ­hetett volna a fotó- a bélyegszakkör, az 50 ezer kötetes könyvtárunk, az amatőr mű­vészeti együttesek. Kétszer hozott száz­száz ezer forintos SZOT céltámogatást fél­­profi tagokból álló Bartók Béla kamaraze­nekarunk; oktatási intézményeknek bér­beadott termeink tíz hónapra jelentenek másfél milliós bevételt. Üzleti vállalkozó sokkal is kísérleteztünk, hogy a szükséges ötmillió összejöjjön. Ha gondokkal is, de rendben zajlott az élet. A bajok az idén év elején kezdődtek. Ármányos átszervezés- A Vasutasok Szakszervezete a MÁV Északi Járműjavító üzem szb-titkárát, Né­meth Tibort bízta meg a Törekvés Műve­lődési Központ üzemeltetésével és irányí­tásával kapcsolatos feladatok ellátásával. „Áldásos" működését megbízatása után egy héttel azzal kezdte, hogy értesített ben­nünket: átszervezi a Központot, amig az megtörténik, leállítja a pénzügyi kifizeté­seket, felülvizsgáltatja a korábban kötött bérleti szerződéseket, felfüggeszti a mun­kaköri leírásokat - amelyek mellesleg soha nem léteztek. Mindenki tudta, hogy ez el lenem irányul, az sem volt titok, hogy en­nek az ügynek az értelmi szerzője a Törek­vés Néptánceggyüttes vezetője, Mannin­­ger Miklós.- Közbevetőleg el kell mondanom, hogy ebben az együttesben egyetlen vas­utas sem táncol, tagjai középiskolások, egyetemisták; hogy az együttes mindössze heti kilenc órára ad munkát a művészeti vezetőnek az évi 178 ezer forintos jövede­lem fejében. Mellette fizetünk ehhez az együtteshez egy főállású kelléktárost. egy szerződéses balettmestert, egy zongoraki­­sérőt, a Központ technikusa is munkaide­jének jelentős részét fordítja az együttesre. Manninger úr még két hasonló együttes - a soroksári és solymári - vezetését látja el, aligha szerelemből; korábban is bármit megengedett magának, hiszen a jó helyen lévő rokon. Óvári elvtárs biztos védelmet jelentett. Furcsa apróságok?- Az igazi hadjárat február végén kez­dődött meg ellenem: pénzügyi vizsgálat indult, majd március 29-i dátummal kap­tam ezt a levelet: „Székelyhídi Ferenc úr­nak, Helyben. Közlöm Önnel, hogy amig a fegyelmi ügye nem tisztázódik és fegyel­mi határozat nem születik, addig az Északi Járműjavító Üzem Kőbányai u. 30./201. sz. irodájában 7.45 órától 15.30-ig tartó munkaidőben tartózkodjon. Munkavég­zésről külön intézkedünk. Németh Tibor SzB titkár". Magy arán kitiltottak a munka­helyemről, bedugtak egy rémes odúba, pe­dig a közben lezárult vizsgálat egyértelmű­en bizonyította, hogy egy két apróbb for­mai hibától eltekintve a pénzügyek telje­sen rendben vannak. Erről persze nem hi­vatalosan, csak baráti alapon értesültem.- Én, aki korábban sose voltam beteg, ettől rosszul lettem, az orvos ágyba paran­csolt. Már váci lakásomra jött a következő levél április 11.-i keltezéssel és ezzel a szöveggel: „Értesítem, hogy munkaviszo­nyával kapcsolatos kötelezettsége vétkes megszegésének alapos gyanúja miatt - amelyet azáltal követett el, hogy az irányí­tása alá tartozó Törekvés Művelődési Köz­pont gazdálkodásában a társadalmi tulaj­dont hanyagul kezelte, a dolgozói észrevé­telekre, amelyben a vezetői jogot úgy gya­korolta, hogy az érdekvédelmi szervezet képviselőjének jogait nem engedte érvé­nyesülni. valamint vezetőhöz méltatlan magatartást tanúsított az intézményben működő együttesek tagjaival szemben - 1991. március 28-án fegyelmi eljárást in­dítottam.” „Németh Tibor a fegyelmi jog­kör gyakorlója" aláírással felszólított, hogy jelenjek meg a 18-ára időzített sze­mélyes meghallgatáson, vagy 20-áig jut­tassam el írásos „vallomásomat". Ekkor gondoltam végig, hogy a művészti vezető már harminc esztendeje van a helyén, én viszont már az ötödik igazgató vagyok. Hasonlóan furcsa „apróság", hogy az „ér­dekvédelmi szervezet képviselője" azaz a bizalmi. Szöllősi Ilona a múlt évben közel száz napot töltött betegállományban, egy­szerre olyan egészséges lett, hogy március 8-án -tessék figyelni a dátumra, ellenem ugyanis 20 nappal később indították a fe­gyelmit! - el tudta fogadni a vezetői meg­bízást. Az érdem nem számít?- A 19.500 forintos bruttó keresetem, a szakértelmem, az, hogy feleségestül vas­utas-dinasztiából származunk, úgy látszik, semmit se számít. A bérem csak azért ér­dekes, hogy összehasonlíthassa a művé­szeti vezető jövedelmével, amit a heti „ke­serves" kilenc órájával keres. Elegem van. Itt bizony nem változott semmi, a tulajdo­nos az állam, a kezelői jog a MÁV-é. fel­ügyeli a szakszervezet - végülis gazdátlan a Törekvés Művelődési központ, amelyre a szakszervezet soha egyetlen fillért sem költött! Annak lenne értelme, hogy regio­nális szervezésben működtessék a MÁV 22 hasonló intézményét, akkor tényleg a vasutasoké lehetne, felügyelhetné a szak­­szervezetek közreműködésével létrehozott kutúrális tanács.- Soha nem választhattam meg a mun­katársaimat - a népművelői, könyvtárosi állás politikai munkának minősült - de még így is nagyon szerettem feladatomat, az embereket. Sikerült velem megutáltatm a munkahelyemet, mégis sajnálom, hogy a múlt két hónapban semmilyen kultúrális esemény nem volt a központban. Volt kol­legáim minden energiáját leköti, hogy bi­zonyítékot keressenek ellenem. Hibátlanul működik a régi rendszer. Már csak a saját becsületem védelmében fordultam a válla­lati, a kerületi munkaügyi dötőbizottsá­­goktól, de válasz még sehonnan sem érke­zett. A VDSZSZ. bár nem vagyok tagja, jogtanácsossal segít; ha kell, a Munkaügyi Bíróságig elmegyek. Remélem, nemcsak a magam igazát tudom megvédeni, de talán a MÁV-hoz. a régi szakszervezetekhez is eljut egyszer az igazság... Lejegyezte: (iedenyi Éva Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Szé­kelyhídi Ferenc felmondott. A Vasutas Szakszervezet úgy viselkedett mint egy rossz munkaadó — Egy törek­vő ember lehetetlenné tétele a Törekvésben - Székelyhídi Ferenc az idegössze­roppanás szélén - Felmondott

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék