Szabad Vasutas, 1991 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1991-05-01 / 1. szám
4___ Húsz-harmincezer felesleges vasutas?! A vasutasok is a pártállam örökségével küzdenek - sőt. - A hivatalos szakszervezet kiszolgálta és máig kiszolgálja a vezetést. - Megszűntek az igazságtalan vezetői prémiumok. - Felkészületlenül ültek a gazdasági vezetők a tárgyalóasztalhoz. - Nem engedünk a kiharcolt juttatásokból. - A MÁV-nál sem volt autentikus érdekképviselet és ezt nagyon is a bőrükön érezték az itt dolgozók. Az állampárti szakszervezet a politikai és gazdasági vezetés kiszolgálója volt. Éppen ezért érthető hogy amint lazult a diktatúra szorítása az elsők között merült fel egy demokratikus és független szakszervezet létrehozásának az igénye - sorolja az előzményeket Caskó István. 1989. szeptember 30-án 58-an alapították meg a szabad szakszervezetet, melyet a mai napig rengeteg támadás ér. Mindezek ellenére rohamosan fejlődtünk, mára több mint 12 ezer tagunk van és egyre sikeresebben dolgozunk. Már az 1990-es kollektív szerződés módosításakor elértük, hogy megszűnt a kötelező túlóra intézménye, amely 40 évig sanyargatta a vasutasokat. Természetesen ezzel nem a túlmunka szűnt meg, csak erről a helyi gazdasági vezetőknek kell megállapodniuk a dolgozókkal. Mondanom sem kell, az ellenlábasaink rögtön a szemünkre vetették, hogy megvontuk a plussz kereset lehetőségét az amúgy is alulfizetett emberektől. Az alapbér a legfontosabb! Ez valahol azért igaz, hiszen csak így vastagodhatott a boríték... - Azt tűztük célul magunk elé, hogy alapbérben érjük el az eddig túlmunkával megkeresett pénzt. Vagyis kevesebb munkával ugyanazt a bért, sőt ha lehet többet! Természetesen tudjuk: ez egyik napról a másikra nem oldható meg, de nem lehetetlen amit kérünk. Harcunk első lépcsője volt az igazságtalan prémiumrendszer megszüntetése, melyből a munkásoknak néhány száz forint jutott, a vezetőknek 10 és 100 ezrek. Ezt követően némi bérharc segítségével beállt a MÁV-on belül a legkisebb és legnagyobb keresetek között az 1:8 arány, ami már elfogadható. Ezzel nagy sikert arattunk, mert mindig is piszkálta a dolgozók igazságérzetét ez a megkülönböztetés. Azt is sikerült elérnünk, hogy a legkisebb jövedelem elérje a minimálbér szintjét (7 ezer forint/hó). Ez közel 16 ezer kollégánkat érintett, akik ennél kevesebbet kerestek. Az idei kollektív szerződés tárgyalásakor még ennél is határozottabban léptünk fel. Kiharcoltuk, hogy egy emberközpontú, munkavállalót preferáló megállapodást kössünk, amely nem is hasonlított a vezetőség által előterjesztettre. Ezzel egyetemben tető alá hoztunk egy bérmegállapodást is, melynek értelmében januártól átlagosan 25 százalékos alapbérnövekedést sikerült elérni. A KSZ-ben szerepel az elbocsájtott dolgozók végkielégítése is, 6- 24 havi átlagkeresetnek megfelelő összeggel. Mindez egyedülálló az országban. A műszakpótlékot egy bizonyos körben 30%-ról 40%-ra emelték, a túlórapótlék egységesen már az első órától 100%, valamint minden vasutas megkapja a 800 forint adómentes étkezési hozzájárulást. Visszakozni nem lehet! Ezek az intézkedések milliárdokat jelentenek a vasút költségvetésében. Honnan van erre pénz ? - Úgy érzem a MÁV vezetése nem volt kellően felkészülve a bér és kollektív szerződés tárgyalásakor, ezért a saját lehetőségüknél is többet fogadtak el. Azóta már néhányszor próbáltak visszakozni, de természetesen nem engedünk az elértekből. Ha kell bármi áron, akár a legkeményebb eszközökkel is megtartjuk kiharcolt jogainkat. Idei célkitűzéseink között szerepel, hogy a vasutasok anyagi helyzetét helyrebillentsük és elérjük a szakmák rangsorában az európai normáknak megfelelő helyünket. Ehhez összességében 80-85%-os béremelésre lenne szükség. -A januári jelentős béremelés már önmagában kimerítette a MÁV anyagi lehetőségeit Miből akarják fedezni az újabb tetemes béremelést? - Tisztában vagyunk azzal, hogy kisöpörtük a vasút büdzséjét és azt is tudjuk: teljesíthetetlen követelésekkel nem léphetünk fel. Ezért más forrás után néztünk. Aláírásgyűjtéssel népi kezdeményezést indítottunk, mellyel a parlamenthez fordulunk, hogy a költségvetés finanszírozza meg a hiányt. Ez lavinát indíthat el, hiszen más társadalmi rétegek sincsenek megfizetve, ugyanúgy mint a vasutasok... - Ez igaz, de a piacgazdaságnak előbbutóbb ki kell alakítania a szakmák értékrendjét és a nemzetgazdaságban elfoglalt helyét. Tudjuk, hogy a MÁV stratégiailag létfontosságú, leállása megbénítaná az egész országot. De ezt figyelembe kell venni az itt dolgozók bérezésénél is. - Ugyanezeket a tényeket a Vasutas Szakszervezet vezetői nem látják? Miért csak a független szakszervezet harcol mindenért? - Alig változott a Vasutas Szakszervezet munkamódszere és kapcsolata a felső vezetéssel a rendszerváltás óta. Ugyanúgy kiszolgálják a hatalmat, mint a pártállam idején. Egy példa: a vezérigazgató pályázatát csak a Vasutasok Szakszervezete támogatta. A bér és egyéb közös tárgyalásokon is látszik a megkülönböztetés. A megbeszélésekre a független szakszervezetek képviselői a folyosóról mennek be, míg a régi szakszervezet képviselője egyet érkezik a vezérkarral az úgynevezett művészbejárón, a vezérigazgatói szobából. Foglalkoztatási biztonságot! - Ez azért nem bűn... - Persze, csak mutatja a megkülönböztetést. Próbáltunk tárgyalni, de ezek a megbeszélések félbeszakadtak már a leglényegesebb kérdés, a vagyonmegosztás felvetésekor. Szerintünk létszámarányosan meg kell osztani a szakszervezeti vagyont, aztán tisztázni kell a legitimitást, és utána jöhet a közös érdekvédelmi munka. A MÁV minden szintjén létrehoztuk a helyi érdekegyeztető fórumokat, ám a hagyományos szakszervezet ebből is kimaradt. A kapcsolatteremtés nem rajtunk múlik... - Május 17-18-án lesz a VDSZSZ kongresszusa. Melyek a legfőbb témakörök amit tisztázni szeretnének. A szervezeti szabályzatot módosítani kell, mert a MÁV szervezeti felépítése is átrendeződött. Az eddigi területi irányításról szakági irányításra tértek át, tehát nekünk is az új döntési pontokhoz kell csatlakoznunk. Célunk egy kétéves program kidolgozása, amely kijelöli az előttünk álló feladatokat. Nagyon lényeges a foglalkoztatási biztonság megteremtése, hiszen a vezérigazgató 20-30 ezer felesleges vasutasról beszélt. Ezzel nem értünk egyet, bár az igaz, hogy bizonyos területeken feleslegesen felduzzasztott a létszám, viszont vasúti végrehajtókból hiány van. Szerintünk az elbocsájtások helyett az átképzéseket, áthelyezéseket kell szorgalmazni, de úgy, hogy mindenkinek lehetősége legyen a jobb megélhetésre. Sokan egyfajta értelmiség-ellenességgel vádolnak minket, de ezt sem fogadom el. Meggyőződésünk, hogy nincs a vasutas értelmiség sem megfizetve, ezért szeretnénk, ha az új bértarifarendszerben preferálnák a kvalifikált munkát is. Csak ez az út vihet el minket vasutasokat Európába és csak így tudjuk a váltót átállítani a világ fejlettebb országai irányába... -er-