Szabadság, 1945. április-június (1. évfolyam, 63-133. szám)

1945-05-02 / 87. szám

I. évfolyam, 87. szám 1945 május 2. szerda DEMOKRATIKUS NAPILAP SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: BARCS SÁNDOR, DARVAS JÓZSEF, KÁLLAI GYULA, ZILAHY LAJOS Berlin Hitler halálát jelenti Megcáfolták a német békepuhatolózás hírét FÉLMILLIÓ EMBER ÜNNEPELTE AZ ELSŐ SZABAD MÁJUST Az újságíró tolla tétovázik: minden szó min­den jelző, minden hasonlat kevés ahhoz, hogy hoz­závetőlegesen érzékeltesse azt a gigantikus méretű május elsejei ünnepet, amely a Hősök­ terén zajlott le. Ha a százezres tömegekre, ember- és zászlóer­­dőre célzunk, ha azt írjuk, hogy egy fűszálnak való hely is pusztának tetszett volna az egész környé­ken — alig mondanánk valamit. Mirt medrét vesztett folyam, olyan áradással özönlött az éneklő, vidám tömeg a Hősök­ tere felé. A fővárosi és környékbeli munkásság: a csepeliek, az újpestiek, a kispestiek, kommunista­ pártiak és szociáldemokraták lobogó piros zászlóik és magas­­ra emelt tábláik alatt, emblémákkal, a sarló és ka­lapáccsal és a kalapácsos emberrel, az Internatio­nal és­ a Marsellaise forradalmi üzemeire már tíz óra körül minden talpalattnyi helyet elfoglaltak a Hősök­ terén, a később érkező menetek már csak az Andrássy­ út hosszában — végig az útvonalon, egé­szen a Vilmos császár­ útig — sorakozhattak fel, sőt, több tízezer ember a környékbeli utcákba szo­rult, ahol megafonokon keresztül hallgathatták az ünnepi szónokok beszédeit. Hozzávetőlegesen öt­százezer ember jelent meg az első szabad május történelmi jelentőségű ünnepén. Megrázó és felejthetetlen élmény volt. Maga a kép álomszerű, gazdag kelléktárával, az arany­­nyal hímzett drapériákkal, piros és nemzetiszínű zászlókkal, tarka szőnyegekkel, ötletesebbnél­ ötle­tesebb mozgó szerelvényekkel és táblákkal, ame­lyek a házak falait, ablakait, tetőit, a közutak dróthálózatát és a lombosodó fákat egy frenetikus tömegszertartás díszleteivé avatták. És minden szónoklatnál beszédesebb jelképei voltak a mun­kásság teremtő erejének, annak az emberfeletti erőfeszítésnek, amely a romok helyére életet vará­zsolt, a bombasérült házakat sok helyütt lakhatóvá tette, a villamosokat megindította és az újjáépítés munkáját érzékelhető valósággá szépítette. Felnőt­tek és gyerekek, asszonyok és férfiak, ifjak és leá­nyok, a főváros dolgozó népe, kétkezű és szellemi munkások, mind külön-külön és együttvéve ennek a nagy napnak ünneplőbe öltözött, a boldogság lá­zasarcú és csillogószemü részesei és hősei voltak. Kapkodtuk a fejünket és iparkodtunk képet al­kotni a felvonulókról, szervezetek és csoportok szempontjából. Hiú erőlködés! Táblák légiója im­bolygóit, megkoszorúzva és felszalagozva a kissé borús, bujósdi napfénnyel kecsegtető májusi égbolt alatt. A két munkáspárt, a­­Mamjfk­ Kommunista­ Párt és a Szociáldemokrata Párt vetélkedett egy­mással a külsőségek kifejező erejében és pompá­jában. De ebben a versengésben egyetlen szilárd elhatározás érvényesült: a munkásegység. „Éljen a munkásosztály harci egysége“, „Egység!“, „Él­jenek az egységes szabad szakszervezetek“ — ol­vastuk mindenfelől. Semmi sem jutott megmásítha­­tatlanabbul kifejezésre, mint a munkásság harcos hite és közös akarata. Ezt a hitet sugározta szerte, szét ezer és ezer fiatal lélek, szomjas sóvárgása is. Ifjúsági egységet“, Ifjak együtt a jövőért!“ hir­dették a táblák a hullámzó tömegek fölött és a romlatlan, de harcos gyerektekintetekben. A h­rlx és a szeretet is gazdagon jutott kifejezésre a fel­szabadító Vörös Hadsereg, a hatalmas Szovjet­unió és annak lángeszű vezére, Sztálin marsall iránt. Engels, Marx és Lenin hatalmas képei a munkásságnak kitörölhetetlen és örök emlékezeté­ről tett tanúbizonyságot. De a munkásság tömeg­demonstrációja egyúttal kíméletlen hadüzenet is volt a reakció ellen. „Pusztuljon a reakció“, „A nácik és nyilas bitangok lerombolták, a MÉMOSz újra építi Budapestet“ stb. felírású táblák az egy­ségbe tömörült dolgozók elszánt akaratát hirdet­ték a belső ellenség felé, az ország ügyeinek intézésében is és a magyar munkásosztály meg­érett arra, hogy a politikai életben átvegye a nemzetáru­lóvá lett történelmi osztály helyét és intézményesen biztosítsák neki a közélet minden fórumán a meg­felelő súlyú képviseletet. E­z ünneplő főváros Az ünnepség színhelyén, a Hősök­ terén óriási piros drapé­riával ugyancsak a szocializ­mus nagy tanítómestereinek és a magyar szabadságeszme harco­sainak, Dózsának, Petőfinek ké­peivel díszített hármas emelvé­nyen helyezkedtek el az ünne­pély szónokai, körülvéve a mun­káspártok pirosinges rendező­gárdájával. Az emelvényen ott láttuk a főváros képviseletében Csorba János polgármestert, Bechtler Péter és Jámbor László alpolgármestereket, közöttük tűnt fel, Takács Ferenc iparügyi miniszter is. Rajtuk kívül a mun­káspártok képviselői vették kö­rül a tömeggyűlés szónokait: Rákosi Mátyást, Szakasits Ár­pádot és Kossa Istvánt. Az emelvény előtt húzódó első széksorban a kormány tagjai foglaltak helyet: Dál­­noki Miklós Béla miniszter­­elnök, Vörös János honvé­delmi miniszter, Gyöngyösi János külügyminiszter, Erdei Ferenc belügyminiszter, Ba­logh László miniszterelnök­ségi államtitkár, B. Szabó közellátásügyi államtitkár és a Vörös Hadseregnek, vala­mint új honvédségünknek számos magas rangú képvi­selője. Felemelő eseménye volt az ünnepély kezdetének az a pilla­nata, amikor a munkáspártok két vezére hosszasan és melegen ke­zet rázott az emelvényen. A tö­meg óriási lelkesedéssel ünne­pelte a megbonthatatlan mun­kásegységnek ezt a nyilvános és tüntető megpecsételését. Tizenegy óra tájban kezdetét vette az ünnepség. Bevezetőül a Munkás Dalosszövetség egyesí­tett dalárdái a Partizán-indulót, valamint Bartók- és Kodály-da­­lokat énekeltek, majd a sok­százezres tömeg morajlása kö­zepette Kossa István, a Szak­­szervezeti Tanács főtitkára lé­pett a mikrofon elé. mi villásosztál? m Ígérez arra, hogy átvegye a nemzetárulóvá lett történelmi osztály helyét" Bevezetőben köszöntötte Nagy- Budapest dolgozóit a magyar sza­bad szakszervezetek, a Magyar Kommunista Párt és a Szociál­demokrata Párt nevében, majd méltatta május­ 1-e jelentőségét.­­ A szakszervezetek még tel­jesebb bevonása nélkül — folytatta ezután — nem lehet a magyar nép sorsát intézni. Ezért jogosan ragaszkodunk ahhoz, hogy ne csak ellenőriz­hessük az üzemeket, gyárakat, hanem a vezetésbe és a terme­lés irányításába is beleszólást nyerjünk, annál is inkább, mert­­ a munka és az országépítés terheit csak mi viseljük és csak a mi munkánk nyomán fa­kad új élet ebben az országban. Szólt ezután a májusi szocialista versenyekről, amelyek megmutat­ták, hogy vasakarattal csodákat lehet művelni, majd így folytatta: — Ezek után látnia kell mindenki­nek, hogy a szervezett munkásság­nak nemcsak a gépek, az, eke, vagy íróasztal mellett van helye, hanem Csökkentsék a dolgozókat sújtó közterheket Rámutatott arra, hogy a vesztett háború minden terhe a dolgozók vállaira nehezedett, lehetetlensé­ tehát, hogy az újjáépítés terheit is csak a munkásosztály viselje. Szükségesnek, s elengedhetetlennek tartja, hogy lényegesen csökkentsék a dol­gozókat sújtó közterheket és különös gondoskodás történjék a dolgozók életszínvonalának eme­lésére azáltal, hogy a tényleges munkában állóknak hatósági áron élelmiszert juttassanak. — A magyar dolgozók nem tűr­hetik tovább — emelte fel hangját Kossa István —, hogy amíg a fizi­kai és értelmiségi dolgozók ver­senyre kelnek egymással az ország újjáépítéséért folyó munkában, ad­dig tízezrek kivonják magukat a munka alól. Éppen ezért feltétlenül be kell vezetni a pénzzel meg nem váltható köz­munkát azok részére, akik fő­városunk romjai között is sem­m­ittevéssel, vagy ope3,nH-rattá, feketézéssel töltik idejüket.­­ A magyar munkásosztály ön­álló cselekvőképessége, számára kedvező időkben mértéktartó ma­gatartása bebizonyította államveze­­tői képességeit, azért­­nem lenne helyes az, hogy a közhivatalok to­vábbra is egyes társadalmi rétegek kisajátított kiváltságai legyenek. A minősítési törvény teljes eltörlé­sével meg kell nyitni a közhivatalok kapuit a szervezett munkásság legjobbjai előtt, mert igazi széles népi demokrácia enélkül nem lehetséges. A falu és város dolgozóinak testvéri szövetsége — Nagy-Budapest dolgozóinak májusi nagy seregszemléjéről — folytatta Kossa István —, a szabad szakszervezetekben tömörült ipari és értelmiségi dolgozók szeretetteljes üdvöz­letét küldjük a magyar vidék, a magyar falu felé, elsősorban az új földtulajdonosok felé, akik a magyar ipari és mező­gazdasági munkásság összefogásá­nak eredményeként jutottak hozzá évszázadok óta esedékes jussukhoz. A mai ünnep megerősítette ezt az összefogást; legyen e mai ünnep ösztönzője annak a gondolatnak, hogy e két munkásréteg vállvetve iparkodjék egymást megsegíteni. Kiemelte, hogy a demokratikus átalakulásért a magyar ipari mun­kásság hozta a nagyobb áldozatot és most a magyar falun van a sor, hogy megsegítse a város dolgozóit és így elhárítsa fe­jük felől az éhinség veszedel­mét. Rámutatott arra, hogy a magyar munkásosztály egységét nem lehet létrehozni az értelmiségi dolgozók­kal való szövetség nélkül. A sza­bad szakszervezetekben tömör­ült ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozók szövetsége a Magyar Kommunista Párt és a Szociálde­mokrata Párt legteljesebb támoga­tásával létre­hozta a magyar munkás­­osztály legyőzhetetlen harci egységét. Kötelességévé tette a magyar szabad szakszervezetek zászlai alatt felvonult százezreknek, hogy lanka­datlan erővel és elszántsággal küzdjenek a demokratikus jogok továbbfejlesztéséért és állandó éberséggel őrködjenek a már meg­szerzett jogok megtartásán. Rákosi Mátyás: Szaval, helyett tettek A percekig tartó lelkes helyes­léssel fogadott beszéd után Rákosi Mátyás lépett a mikrofon elé. A többszázezer főnyi tömeg óriási él­jenzéssel és 3 tapssal üdvözölte a Magyar,, Kommunista Párt vezető­jét. Rákosi bevezetőben utalt arra, hogy az első szabad magyar május elseje egybeesik a fasiszta fe­nevad végvonaglásával. Méltatta az ünnepély jelentőségét, amely a felszabadulás kettős ün­nepe és hangoztatta: vessük pillan­tásunkat elsősorban Kelet felé, a nagy Szovjetunió felé, ahol a mosz­kvai­ Vörös-téren a szovjet nép nagy vezére, Sztálin marsall előtt százez­rével vonultak fel a dolgozó töme­gek és a Vörös Hadsereg harced­­zett katonái. Rámutatott ezután arra, hogy négy-öt évvel ezelőtt hazánk még fasiszta gyűrűbe volt fogva, míg ma minden oldalról újjászületett

Next