Szabadság, 1948. április-június (4. évfolyam, 75-147. szám)

1948-04-28 / 98. szám

r «ESSTOAV'-iff» "XPSVEK-SS VB^cass Ksnsaasscat KS&saBaitasssra 3 Az­­amerikai detekti­vr­egé­nyekben szereplő gengszterek készítik elő szökésüket olyan ravasz trükkökkel és előre kitervelt, minden f­észköz­re kiterjedő gondossággal, mint Fel­legi "Teri, "Budapest legjobban fize­tett dizőze és férje Déri Imre hírlapíró, akit februárban ítélt el 10 hónapi, börtönre különböző va­­lutabűncselekmények miatt a bíró­­ság. A házaspár tapasztalatból is­­merhette az amerikai alvilág mód­szereit, mert régizibec h­osszú ioőig éltek az Egyesült Államokban, ahol Déri Imre előbb magyar, majd ké­sőbb angol nyelvű lapok munka­­társa volt, felesége pedig a magyar színtársulat primadonnája. A dizőz és férje A korláton lehetőségek hazája azonban csak szerény megélhetést biztosított számukra és ezért Dóri felvette a kapcsolatot az óhazával. Külpoli­­kai cikkeket írt Az Est számára, melynek főszerkesztője, Miklós Andor szája íze szerint dol­­gozó laptudósítót Budapestre hívta és itt külpolitikai rovatvezetőnek szerződtette. Felesége, Fellegi Teri is visszajött Magyarországra és csakhamar kedvence lett annak a kávéházi és kabarélátogató közön­ségnek, amelyik mindenkit ünne­­pel, aki a ,,művelt nyugat” élesé­­pelt romantikájával próbálja elbű­völni. A felszabadulás után Déri Imre a Világ szerkesztőségébe lépett, ugyanakkor azonban alkalmazást vállalt az amerikai követségen is. Dollárban kapta a fizetését, de nem vette fel, hanem egy newwyorki banknak utaltatta át. Úgy látszik előre érezte, hogy a demokrácia, türelme se határtalan és előbb­­utóbb búcsút kell venni Budapest­­ről, bármilyen kedvező körülmé­­nyeket biztosítottak is számára amerikai kapcsolatai.­­­pesten lesz. Az öreg házvezetőnő és a szobalány azonban hiába várták gazdájukat. Tizenötödikén Tror.Cséri Jolán levelet küldött Szán­tógái­ra és ab­ban arra kérte Fellegit, hogyha meghosszabbítják üdülési szabad nagyikat, engedje néhány­ napra szü­leihez Egerbe. A levél azonban fel­­bontatlanul érkezett vissza Fel­e­­giék Wagenb­erg­ utca 4., III. em. 2. számú lakásába, azzal az értesítés­sel, hogy címzett ismeretlen év együtten, napig sem volt a szente­­gáti. Biedermann-kastély vendége Az öreg házvezetőnő és a szoba­lány sehhogyan se értették, mi tör­ténhetett gazdáikkal. Április 21.én azonban megoldódott a rejtély Ezen a napon április 7-i kelettel le­­velét kapták, melyek bélyegzőjét Budapesten április 31-én ütötték a borítékra. A szobalányhoz címzett levélben ezt írta: „Kedves jó Jolikám, nagyon fájt, hogy elutazásunkkor nem tudtalak megölelni,, de féltem, hogy eláru­­lom magam. Nem akartam senkit se beleavatni elhatározásomba. Juli­­kára kedves, bizony mi belátható időn belül nem térünk vissza,. Te­­hát itt mondunk mindketten köszö­netet a jóságodért, amit az elmúlt években irántunk tanúsítottál". A továbbiakban rendelkezett a bútorairól és tanácsot adott a szo­balánynak, a lakást próbálja elcse­rélni dr. Berend vol bíróval, aki jelenleg ügyvéd és utasításokat adott a szobalánynak, hogy mi tör­­ténjére az éléskamrában felhalmo­­zott finom ételekkel és italokkal. Miss Marton az Astoriában A népbíróság Dérit, akit hosz­­szabb idő óta epebajjal kezeltek, feltételesen szabadlábra helyezte betegségére való tekintettel. Alig hagyta el a­ Markó­­ut­cai fogház épületét, máris hozzálátott szökési tervéinek megvalósításához, a Wal­­lenberg­ utca 4. számú ház pince­jé­­­ben lévő hatalmas hajóbőröndjeit átszállíttatta az Astoria-szállodába „Misa” Marton Edith címére. Kör­nyezetével elhitette, hogy eladja a böröndöket. A valóságban azonban kis részletekben, hogy feltűnést ne keltsen, elvitte a maga és felesége gazdag ruhatárát és minden érté­kes ingóságát Déri Imre közismert piperkőc volt, a felszabadulás után is 28 ruhája maradt, 18 pár cipője és több tucat drága selyeminge. Fellegi Teri gazdarabja még na­­gyobb volt, de azt is­ előre magha­tározott terv szerint fokozatosan „biztonságba helyezte“. A búcsúlevél Az előkészületek befejezése után március 26-án egy bőröndbe és egy női kézitáskába csomagolták a még lakásukon maradt holmijukat és azzal búcsúztak el házvezetőnőjük­­től, Passat Teréztől, hogy a szentg­­yáti Biedarmann-kastélyba utaznak húsvéti üdülésre. Fellegi Teri szoba­lányával, Trencséni Jolánnal kö­­zölte, hogy április 12-ig ma­rradnak el és ha valaki keresn­é, úgy kö­­zölte, hogy április 12 ig maradnak irány: Amerika A levélből kitűnik, hogy Fellegi Teri nyugalmát nem zavarta meg a bizonytalanság, hogy szökési ter­ve nem fog sikerülni. Úgy látszik, neki is kitűnő összeköttetései vol­tak s ezek révén akadálytalanul sétálhatott át büntetésének kitöl­tése elől szökő férjével egy­ütt a határon. Attól sem tartott, hogy a holmiját nem küldik utána, mert még nagyméretű portréját is ma­gával vitte. Ezt úgy csempészte ki a lakásból, hogy az aranyozott gipszráma egyik sarkát letörte, majd telefonáltatott a Solymosi­­képszalonba, hogy küldjenek a fest­ményért és javítsák meg a keretet. A kép többé természetesen nem ke­rült vissza a lakásba, hanem ugyan­olyan rejtélyes úton, mint nagyér­tékű ruhatárukat, átszállították a határon és onnan kijuttatták Ame­rikába. Április 21-én, amikor Poszat Te­­réz és Trencséni Jolán Fellegi Téri levelét kézhez kapták, a dizőz és férje már régen túl voltak a hatá­ron. Azóta már meg is érkeztek külföldi tartózkodási helyükre, ahol egyelőre nem igen lesz gondjuk rá, miből fizessék ki a szállodai számlájukat.. Telik rá az Ameri­kába síbolt dollárokból és Fellegi Teri összegyűjtött felléptidíjaiból, amit ugyan forintban kapott de tüstént külföldi valutára varázsolt át Déri szerkesztő amerikai ügyes­sége. lengyel István ^ jp/^’ jjjj ^^ j Folyik a szövetkezeti mozgalom megtisztítása A szövetkezetekben tömörülő kis­­emberek, valamint a kiskereskedők és a kisiparosok régóta hangozta­tott kívánsága a teljesülés felé ha­lad: az egyre örölködő és nagyobb megbecsülést elérő szövetkezeti mozgalmat megtisztítják vadhajtá­saitól, az álszövetkezetektől. A kereskedelem- és­­szövetkezet­­ügyi minisztérium a legutóbbi na­­pokban újabb negyven szövetkezet ügyét tette át a választott bí­­r­ósághoz, mert felülvizsgálá­suk során megállapította ró­luk, hogy álszövetkezetek. Ezzel a választott bírósághoz ke­rült álszövetkezetek száma elérte a három,százhúszat. A legközelebb bíróság elé kerülő ügyek között több érdekes nagy álszövetkezet van, így például a Teleki Pál­ utcai Tűzharcosok és Katona,viseltek Ter­­melő- és Értékesítő Szövetkezete, ez Isiva­ utcai üzemellátó, és a kar­­cagi Műjéggyár Szövetkezet.­­ A választott bíróság dönti el az eléje kerülő ál­szövetkezetek sorsát. Fel kel számolniok, vagy pedig —­ indokolt esetben — átalakulhatnak korlátolt felelősségű, vagy közkere­seti társasággá. * Az erőteljessé vált revízió hírére figyelemreméltó „mozgalom“ in­dult meg a gyanús összetételű és homályos rendeltetésű szövetkeze­­tek között. Egyre több szövetke­zeti ügyvezető szállingózott fel a ■minisztériumba és csendesen kö­zölte, nem várja meg a vizsgálatot, hanem önként bejelenti a szö­vetkezet felszámolását. Sokan rájöttek arra, ezzel elkerül­hetik azokat a kellemetlenségeket, amelyeket a részletes vizsgálat ered­ménye esetleg előidézhetne. Eddig kétszázharminc szövetke­zet jelentette be önkéntes felszámo­lását a­ minisztériumnak. Ez a „mozgalom“ az egészséges fejlődés jelét mutatja, ha most a miniszté­rium megkezdi annak felülvizsgá­lását is, hogy a megtért álszövetkezetek való­­ban feloszlana­k-e. Mert­ nem lehetetlen, hogy egyesek csak a revíziót akarták elkerülni, de a cégbírósághoz már nem men­tek el s bejelentést megtenni és vígan működnek tovább. Az ellen­őrök azonban utánajártak a ,,szín­­ség“ megszűnt ál­szövetkezeteknek. Ezek sem kerülhetik el jól megér­­demelt sorsukat. (f. i.) Két neimul­ditt az 1­05-ÖS Résztvesz a hirdetési ni­vó versenyen. Lipcséből jelentik. Az ifjú­­szocialisták esslingeni nagygyűlé­sén a nyugatnémetországi szociál­demokrata párt egyik vezetője be­­ismerte, hogy a párt belülről elkor­hadt s már magait­ a vezetők sin­csenek tisztában célkitűzéseivel. „A pártvezetők magatartása szinte a középkori uralkodó hercegek kelle­metlen viselkedésére emlékeztet“ — mondotta az egyik szónok — „és a német szociáldemokrata párt bomlási folyamatának fejleményei szinte beláthatatlanok". lába? UJDONSAG! Rugalmas „Elastic" cipőbetét minden cipőben hordható. Díjtalan bemutatás. »s. & £ • LABSERVICE IV., Petőfi S.-n. 17. T.: 186-495. Gábor Andor: Leírom, a szót, mert nagyon tetszik nekem, a azért tetszik anya­nyir­a, mert fogalmam sincs róla, mit jelent. Azt ugyanis, amit mond — hitelt, amelynek­ célja van — nem jelentheti.. Nem lehet az az értelme, ami az értelme, mert annak nem volna értelme. Minden hitelnek célja van; ebből a szempontból tehát nem lehetnek külön célhitelek, amik azzal különböznek a többi hiteltől, hogy nekik cél­juk van. Ennek nem volna célja, s ha lenne célja, annak nem lehetne hitele. A célhitel című szóval a napraforgómag panamájával kapcso­latban barátkoztam meg. Valaki — véletlenül a pénzügyminiszter sógora — jelentkezett, hogy ő napraforgómag tut­jáb­ól etilalkoholt tud előállítani. Adjon tehát az állam hatvan forintot — — nem, nem, nem hatvanat, hanem hatszázezret, hogy ő ezt a csodát végre­hajthassa. Ő ki? ő a pénzügyminiszter sógora. Tehát az álam adott hatszázezret. Mit. Napraforgómagot? Nem. Forintot. Célhitelt. Mi volt e hitel célja? Az, hogy a pénzügyminiszter sógorának pénze legyen. Ez igen, ez célhitel. Nem azért, mert cél is van benne, hitel is, hanem, mert a pénzügyminiszter sógora van benne. Illetve: benne van. Na, meg is kapta a pénzt. Meg, bizony. Egy csöpp lassúság, egy csipet bürokratizmus sem volt az ügy körül, mint ahogy különben lenni szokott ilyen állami ügyeknél. Az urak maguk közt, a hivatalos fórumok megkerülésével, úgy tudták intézni — akkor még lehetett, akkor még az állam sem­ volt álla­mosítva, nagyferencék kisgazdái voltak a gazdái —, úgy tudták intézni, hogy komámuram kiutalta, bátyámuram tám­ogatta, sógor­uram aláírta, uramóccsem fölvehette, ipamuram elkölthette. Hatszázezret? Dehogy. Még kétszázötvenezret, amit egy nagy­banktól kapott és még há­romszázhetvenezret, amit a közellátási mi­nisztériumtól k­apott. Forintba? Nem. Napraforgómagban. Négyszáz vagon napraforgómagot is kapott a miniszter sógora. És csinált belőle etilalkoholt. Nem a. Pénzt csinált belőle. Lehet napraforgó­magból etilalkoholt csinálni? Lehet, hogy le­het. De a pénzügyminiszter sógorának esze ágában sem volt ilyes­mivel foglalkozni, ő nem napraforgóból akart etilalkoholt, hanem sógorságból célhitelt kipréselni. S ennek már megvolt a bevált re­­ceptje; valamennyi résztvevő ismerte a receptet, kitűnően elvégezte a munkáját, levágtak az államból, amely akkor még ez. övék volt, egy milliót, kiosztották, megették. A cél a hitel volt. A célhitel. ­ RÁKOSI MÁTYÁST kérte fel flóra Gyuld entödi újgazda most született tizedik gyermeke kereszt­­apjának. Rákosi Mátyás elvállalta a kereszt­apaságot és az újszülöttet, gyönyörű babakelengyével és 100 forinttal ajándékozta meg. Ma felakasztanak O­f­­ifiiiSifilifiát Murger János nyílás pártszolgála­­tos résztvett a dunaparti gyilkossá­­gokban. Elhurcolta Kosztolányi De­­zsőnét és fiát is. Halálra ítélték. A köztársaság elnöke elutasította a kegyelmi kérvényt és Murgert ma délután 5 órakor felakasztják a Gyűjtőfogházban. Két hangra­­ írja át a hírek szövegét a Rádió igazgatósága, mely az új korszel­lemhez és a közönségkutatás ered­­­­ményeihez kívánja alkalmazni mű­­sorszámait. Schöpflin Gyula, a Rádió igazgatója hétfőn meggyő­zően szemléltető előadásában állí­­totta szembe a hírközlés új és régi módszerét a sajtó képviselői előtt. De nemcsak a híradás egyhangús­sága szűnik meg, hanem a híreket is a közönség érdeklődésének meg­­felelően csoportosítják s így a hír­­szolgálatot áttekinthetővé és moz­galmassá teszik. Kalapácsos gyilkosság Horváth József felsőceglédi gaz­dát, aki ellopott tyúkjai után n­o­­mezeit, az esti órákban az egyik pincénél holtan találták, Horváth József fejét kalapáccsal verték szét. A nyomozás a tettesek kéziskerí­­tése érdekében megindult. Résztvesz a hirdetési nívó versenyen. SZENT ISTVÁN CUKORKA MINŐSÍTI FOGALOM»

Next