Szabadság, 1899. november (26. évfolyam, 265-277. szám)
1899-11-16 / 265. szám
2 »SZABADSAG« Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, nov. h. A folyosókon és az olvasóteremben a kormánypárti képviselők évődnek a szélbaliakkal. — Megszavazod-e a kvótát Gyula ? kérdezi Kubinyi György Endreytől. — Meg én, de előbb lebunkózunk minden kvóta bizottsági tagot! — Jó, jó ! — dörmög a Pester Lloyd mögül Pulszky Ágost — állunk elébe! — Ah, te is itt vagy — szólt erre meglepetve Endrey. — Neked megkegyelmezünk. — Tudtam én azt, hiszen nem vagy te olyan veszedelmes ember, mint amilyennek látszol. A mindig vidám, mindig élczelődő Sturm, a félhivatalos redaktor közbeszól: — Eh, mit kvóta! Nagyobb baj ennél a pestis. Már uton is van. A kikapós patikárius (Buzáth Ferencz) még ma behurczolja a Házba. Buzáth is ott volt, ami fokozta a jó kedvet. — De tudják-e az urak, hogy miért interpellál épen Buzáth, a patyikus ? ? — Mert azt akarja, hogy szertelen sok szert vegyen a kormány. Huh! Hogy szót futott erre a társaság. Siettek be a terembe, ahol Széchenyi gróf kivételével a kormány minden tagja jelen volt. A napirenddel hamar végeztek. Harmadszori olvasásban is megszavazták a tegnap elfogadott javaslatokat és a zárszámadásokról szóló jelentéseket. Mindez oly gyorsan ment, hogy amikor szavazásra került a sor, Ugron Gábor, aki Horánszkyval társalgott, szintén felállott. A szélbaliak kinevették. — Hát miről is van szó? — kérdezte a társaitól. — Arról, hogy már te is mameluk lettél. Ezután terjesztette elő Buzáth a következő interpelláczióját a belügyminiszterhez: Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a felállított szigorú határőrzés mellett is, az Oroszországból kiüldözött zsidók gyobb tömegben hazánkba vándorolnak s által a pestis behozatala vesélyével fenyegetik hazánkat ? Van-e tudomása arról, hogy a fiumei kikötőbe igyekező Berenicze nevű Lloyd hajón halállal végződött pestis esetek fordultak elő ? Minő közegészségügyi s egyéb intézkedéseket tett a belügyminiszter úr vagy szándékozik tenni a pestis behurczolásának megakadályozására ? Az interpellácziót kiadták a belügyminiszternek. Perczel Dezső elnök javaslatára végül kimondta a Ház, hogy szombatig nem tart ülést. Ekkor a bíróságok tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. Ugyanekkor válaszol Lukács László pénzügyminiszter Ugron Gábornak a tegnap előadott s a valutarendezés tárgyában mondott interpellácziójára. Ezzel az ülés alig egy negyed óra alatt véget ért, ez 1899. november 16. Elkerült zárlat. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, nov. 15. Kimondhatatlan anyagi károsodással járó veszély fenyegette Nagyvárad város sertéspiaczát és ezzel kapcsolatosan az alig pár hét múlva bekövetkező országos vásár sertés forgalmát és csak dr. Bulyovszky József polgármester erélyességének köszönhető, hogy még idejekorán sikerült a fenyegető veszélyt elhárítani. Nem egyébről , mint a város sertés piaczára esetleg bekövetkezhető sertésvész zárlat elrendeléséről van szó ! * Az eset részleteiről a következőket írja tudósítónk : Mintegy két héttel ezelőtt, még a múlt hó 30-án, egyik helybeli kereskedő Bécs-Ujhelybe leendő szállítás végett 123 darab hízott sertést adott fel a nagyváradi állomáson. A feladott sertéseket az állomáson szabályszerűen megvizsgálták és úgy továbbították rendeltetési helyekre. Az elküldés után alig pár nap múlva Bécsújhely város tanácsától távirati értesítés érkezett dr. Bulyovszky József polgármesternakhez, hogy a Nagyváradon feladott sertések között fűtött a sertésvész és az valószínűleg a nagyváradi hatósági közegek vétkes gondatlanságának tudható be. Ugyancsak ezen távirattal egyidejűleg a tanács az osztrák belügyminiszter utján egy másik táviratban jelentést tett az esetről a magyar földmivelésügyi miniszterhez, kérve, hogy Nagyváradra a sertészárlatot rendelje el. A m. kir. földművelésügyi miniszter ennek következtében a következő távirati rendeletet küldte le dr. Bulyovszky József polgármesterhez : polgármester n.varad, osztrák beluegyminister értesitese szerint okt. 30-an n. varadon 221.szemlelajstrom szám alatt feladott 123 sértés koezoett bee s uj helyben sertesvesz állapíttatott meg. — volt tulajdonosnak sértéseit megvizsgáltassa, — óvintezkedeseket foganatosíttassa szakertoeket vonja feleloesse — eljárásáról jelentsen. — foeldmiv. minister. * Dr. Bulyovszky József pol’ a sürgöny vétele után azon" 1 őrkapitányi hivatalt, kovubb vizsgálatot ! A vizsgálat föl állatorvosok vallómé jegyzőkönyvekbatósági közegeket gondatlanság vagy a fennálló szabályttak el.. E megnyugtatányt a polgármester rögtön tudatta a miniszterrel s az erre vonatkozó feliratot még a tegnapi nap folyamán felküldték. A polgármester felirata a következőbeg hangzik : Nagyméltóságu Miniszter Úr ! A folyó évi október hó 30-án Nagyváradon feladott 123 darab sertés között Bécs-Ujhelyben megállapított sertésvész tárgyában Nagyméltó— Az én apám ?! Azt a . . . azt a . . . Csak kapkodott levegő után, de nem talált megfelelő káromkodást. Ilyenkor aztán — szóból kifogyván — az következnék, hogy Éltető Péter gazda felkapjon egy széket és megsuhogtatván a feje fölött, helyreállítsa a súlyosan megsértett családi becsületet. Első pillanatban úgy is indult a dolog, Péter hátrakapott a boros üveg után, egy pár pohár csörömpölve hullott a földre, a zsidó kocsmáros elszaladt a csendőrökért, a parasztok pedig helyet csináltak a verekedéshez. De azután megakadt a koszuló kéz. Éltető Péter összekuszált gondolataiban felvillant a törvény, a csendőrség, a börtön, ez a három szó, amelytől lusta világéletében mindennél jobban reszketett. Hogy őt vasra verjék és bezárják, azért mert ez a gaz Varga János hazudott ? . . . Aztán meg, annak a betyárnak mindig kés van a zsebében, ha verekedésre kerül a dolog, még ő húzhatná a rövidebbet. Varga észrevette a habozást és okosan használva fel a pillanatot, szemtelenül kiáltott feléje. — No most beszéljen, Éltető uram! Éltető érezte, hogy ez az ember feléje kerekedett és gyávasága már most egészen kibontakozott. — Ezért majd törvény előtt fog számolni kendő morogta tajtékzó szájjal és összeszedte a ezek mókját. — No szép ember! — jegyezték meg a parasztok nagyot pökve. — Az apját gyalázták le, aztán ennyi az egész ! Éltető Péter szemére húzta báránybőrkucsmáját és durva-fulva ment haza. Jóllehet meg volt alázva, mint a kutya, mégis érezte, hogy okosan cselekedett, mikor kitért a börtön elöl. Neki végre igazsága volt, az apja nem halt meg fegyházban, mire jó az, hogy még vért is ontson miatta ? Akinek esze van, belátja, hogy Varga János hazudott és azt a himpellért ki fogják ebrudalni. De a parasztok között nincs ily erős logika, s azért Varga Jánost nem ebrudalták ki a faluból, ellenben Éltető Péter mellett röhögve ment el minden kölyök. Péter azokon boszulta meg magát, akiken tudta, mindennap eldöngette a feleségét, meg a két leányát. Ezek idővel megszokták és egészen természetesnek találták a dolgot, s ha egy nap elmaradt a verés, az anyjuk aggódott, hogy talán beteg az öreg. Természetes azonban, hogy Éltető nem adta fel a reményt, hogy Vargával is leszámoljon. Legjobb szerette volna, ha a menykő vág bele a kaput a betyárba, de azok az emberek, akiknek halálát kívánják, rendszerint a sors különös kegyeltjei. Varga János is tudta, hogy Éltető nem feledkezett meg a megaláztatásról, s azért a jövőben is óvakodott tőle, sőt rajta volt, hogy ártalmatlanná tegye. Ahol csak érte, megbosszantotta, hol finánczot küldött a nyakára, hol konkolyt hintett a búzájába, s minden lépését szemmel tartotta. Így jöttek rá arra, hogy ősszel, mikor már a tarló kizöldel és semmi dolog sincs. Éltető uram azzal szórakozik, hogy orvvadászatra jár. Péternek volt egy összemadzagolt mordálya, amely amilyen rongyos volt szemre, olyan veszedelmes volt a nyulakra. A gazda korán este kilopózott a határra és szorgalmasan leste a vadat. Kedvencz területe a tó-zsilip száraz árka volt; itt, a buja kóró között meghúzta magát és elkerülte a csőszt meg a csendőrt. Ha gyanús embert látott, gyorsan lebukott a gaz közé s akkor aztán vérebbel se találhattak volna reá. Varga János rég elhatározta, hogy kiugrasztja onnét a lesipuskást. Egy nap aztán fölvirradt az ő hajnala, Éltető éppen a bozótban vadászott, mikor a határon két lovascsendőr alakja tűnt föl. A csendőrök hallották a lövöldözést, gyanakodtak is, de akármerre néztek, nem láttak vadászt. Éltető, amint észrevette a veszedelmet, a gazba bújt. Most következett el Varga pillanata; felment a zsiliphez, felhúzta a lánczot és azzal — vad zugás és zakatolás között — megindult a vizeltető felé. Az orvvadász ijedtében majd elesett, mikor a vizet jönni hallotta. Egy ideig csak állta a