Szabadság, 1901. augusztus (28. évfolyam, 175-199. szám)
1901-08-01 / 175. szám
a SZABADSÁG 1901. augusztus 1. u&t törvények által rendezett alapon épp annyi tapintattal, mint erélylyel töltött be s a sok tekintetben rendezésre váró viszonyok közt irányadó működést fejtett ki. Úgyszintén a jogászgyűléseken is első rangú tekintélyként, szerepelt, kinek véleménye rendszerint döntő sullyal esett a vitás kérdések mérlegébe. Mint politikus mindig a tiszta liberális iránynak hive volt s a politikusok azon köréhez tartozott, kik Deák Ferenc köré csoportosultak. A fúzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de már rövid időn ő is azok közé tartozott, akiket akkor „disszidens elemeknek“ neveztek. 1877 végén a vámkérdés miatt kivált a pártból, az okokat beszédében kifejtette s az 1878 tavaszán megalakult u. n. egyesült ellenzék tagja s Apponyi Albert gróf mellett egyik vezére lett. A delegációnak kevéssel képviselővé való választatása után tagja lett s azóta állandóan részt vett annak tárgyalásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte pártját, a közigazgatás újjászervezésének programmját a házban több ízben kifejtette. 1886. márc. 11-én a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor, ismét nagyobb beszédet mondott s másnap tudatta pártjával, hogy a mérsékelt ellenzék klubjából kilépvén, ezután is szabadelvű ellenzékinek marad. 1878—87. a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887-iki általános választások alkalmával a siklósi kerületben kisebbségben maradt, de nemsokára Pozsony városi kerülete megválasztotta, amelynek mandátumát 1892. és 1896- ban újra elnyerte. 1889. ápr. 4-én belépett mint igazságügyminiszter a Tisza-kabinetbe. Mint miniszternek első gondja volt a bírói és ügyészi szervezet reformja, hogy az alaki jog reformja ez alapon fölépíthető legyen. A táblák és a főügyészségek decentralizációja, a felügyelet rendezése, a bírák kiképzése, előkészítő szolgálat rendezése, új ügyvitel, a telekkönyvi betétesek rendezése, ügyvédi szervezet reformja mind ehhez fűződnek. Párhuzamosan ezzel haladt a jogállapotok részletes javítása és a nagy organikus reform előkészítése, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv kodifikációját foglalja magában. A börtönügy reformját is fokozatosan megvalósította. Tervszerű működésének köre szélesen volt megszabva s ezen belül folyt a reformok megvalósításának munkája. A reformok tetemes része visszaléptekor közzétett tervezetekben maradt meg. Tagja volt továbbá a Szapáry-és Wekerle kabinetnek ; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezésében, kidolgozásában és parlamenti megvédelmezésében igen nagy része volt. A Wekerle kabinet bukása után 1895. jan. 15-én Szilágyit felmentették miniszteri állásától s a Bánffy-kabinet megalakulása után elvállalta a képviselőház elnöki székét, amely méltóságra 1896-ban újra megválasztották. Még a Szapáry kabinet alatt 1891. valóságos belső titkos tanácsos lett. Az ezredéves ünnepélyek akalmával pedig a vaskorona rend első osztályát nyerte. Ezen ünnepélyek során a jun. 8-iki felvonulás alkalmával az országgyűlés két házának hódolatát ő tolmácsolta a király előtt rendkívüli hatást keltett beszédben. A halál körülményei. — Távirati jelentés. — Budapest, július 81. (Saját tudósítónktól.) Szilágyi Dezső tegnap délután két órakor érkezett meg Karlsbadból. Azonnal lakására hajtatott, ahol szolgája, aki érkezéséről távirattal értesítve volt, várta. Szilágyi jókedvű volt. Kérdezősködött néhány szóval arról, hogy távollétében nem történt-e valami, amiről értesítést nem kapott, aztán szobájába ment és azt mondta, hogy kicsit pihenni akar. Lefeküdt a pamlagra és átfutotta a lapokat és valamit irt. Aztán megrendelte a vacsoráját, melyet este hat órakor költött el jó étvággyal. Aludtejet evett először, aztán csirkepecsenyét babfőzelékkel, végül gyümölcsféléket. A szolga bement hozzá, hogy az asztalt letakarítsa. — Nagyon jó volt a vacsora, — mondta Szilágyi. Csak az a kár, hogy olyan nagy a hőség, hogy aligha tartom ki. Jobb lett volna Karlsbadban maradni. El se megyek sehova, mert rettentő a hőség. A szolga kiment a szobából és Szilágyi magára zárta az ajót. Pihenni akart és azt óhajtotta, hogy ne zavarják. Este 9 órakor a szolga be akart hozzá menni, hogy megkérdeze, parancsol-e feketét, vagy csokoládét. Mert alvás előtt rendszerint ezt szokott inni. Az ajtó azonban zárva volt. A szolga kopogtatott, de választ nem kapott. Nem akarta zavarni úrit, azért abbahagyta a dolgot. Gondolta, hogy majd később beadja a feketét. Várakozott, mert hiszen Szilágyi éjszaka idején gyakran dolgozott és sétálgatott szobájában. De ma kivételesen mély csend volt a laksában. A szolga úgy este tizenegy óráig várakozott a parancsra, de aztán ős lefeküdt. Már hajnalban fölkelt a szolga abban a hitben, hogy ura korán fogja szólítani. De nem szólt a hivó csengő. Hat órakor már türelmetlen volt és újra zörgetni kezdett Szilágyi hálószobájának ajtaján. Semmi válasz. A szolga rosszat sejtett és ismételten erősen zörgetett, de a szobában mély csönd volt. Ekkor megijedt a szolga, Darvasi János, átszaladt Budára, Szilágyi Dezső egy jó barátjához, Neuhoffer János úrhoz, aki a Margit rakodópart 15. számú házban lakik. Neuhoffer azonnal kocsira ült és a Harmincad Utcába hajttatott Szilágyi lakására. Először ő is bezörvea kíméletlen szigorúság jellemzi az ő egész életét. Kíméletlen, nyers s szinte elrettentő volt mindég mindenbe és mindenkivel szemben. Gyöngédséget csak önmaga iránt érzett olyan nagy mértékben, hogy telve volt lelke szellemi hiúságokkal. Amennyire elhanyagolta s nem törődött külsejével, annyira el volt telve önmagával, amit még rejtegetni sem igen igyekezett. A társadalmi konvencióknak nem volt embere, de személye iránt megkívánta a legnagyobb tiszteletet és tudása előtt a legmélyebb hódolatot. Korának kétségkívül ő volt nem csak legérdekesebb, de legnagyobb elméjű embere is, aminek ő teljes tudatában is volt, oly annyira, hogy annak leplezetlenül kifejezése is adott, ha azzal is nyomatékot akart szerezni valamelyes cselekedetének. Egyáltalában merő ellentétekből állott az egész ember, csak egy volt benne mindent lenyűgöző vonás, mérhetetlen munka s vágya, amellyel szinte vércsemódra ragadta magához mindég az események szálait, hogy aztán annak bontásában s bogozásában kielégítse vágyait. De ez csak életének utolsó évére vonatkozik Míg bent állt a munka kormánykereke mellett, hihetetlen erővel és ambícióval dolgozott mindig, az az ember, aki érhetetlen módon magánéletében maga volt a lustaság megtestesülése. De hát azért ő az ellentétek embere tett, de mivel választ nem kapott, nagyon megijedt és telefonált a rendőrségre és a metrökhöz. A rendőrség küldöttei érkeztek meg először. Lakatost hoztak magukkal, aki a hálószoba ajtaját felnyitotta. A szobába lépők elé megrendítő látvány tárult, Szilágyi az ágy előtt feküdt, teljesen levetkőzve, arccal a földre borulva feküdt a padlón. Közben megérkeztek a mentők is, akik reggel háromnegyed hat órakor olyan forma telefonértesítést kaptak,hogy jöjjenek azonnal mert Szilágyi rosszul van. Iványi Ernő dr és Dóczi Imre mentők jelentek meg. Dolguk nem akadt, mert Szilágyit már halva találták. Megállapításuk szerint még az éjjel kellett meghalnia, mert tele volt hullafoltokkal. Reggel nyolc óra után Hegedűs miniszter szálltak ki a halottas ház előtt kocsijából. Csakhamar utána az V. kerületi elöljáróságtól dr Raisz Rezső és Kerényi Béla elöljárósági tisztviselő érkezett a ház elé egy szolgával. A lakásba érve, az előszobában Szilágyi szolgája és egy rendőr ült. Hegedűs miniszter láttára a szolga azonnal a fogadó szobát nyitotta ki előtte, hol a karosszékeken nagy rendetlenségben több ruha hevert szanaszét. Innen a hálószobába mentek az urak. Ott feküdt az elhunyt a mosdó és az ágy között ruha nélkül, csak a cipő volt rajta. Hegedűs miniszter megnézte a holttestet, mire felszólította a szolgát, hogy mondja el azt, amit tud a halál körülményeiről A szolga elbeszélése közben érkezett meg Csávossy Béla a képviselőház háznagya és Farkas János képviselő - terembiztos. Hegedűséter mindjárt arra az elöljáróság ré,röl megjelent urakat, a lakás lezárása iránt lépjenek érintkezésbe árossy Béla háznaggyal. A hálószobából az ilősszobába nyíló ajtót lepecsételték, míg a fogadószoba ajtójának kulcsát, valamint az előszobában lévő könyvszekrényének kulcsait Csávossy vette magához. A kereskedelmi miniszter egyúttal felkérte a háznagyot, hogy értesítse a halálesetről táviratilag Percei képviselőházi elnököt és keresse fel Plósz igazságügyminisztert, hogy intézkedjék a haláleset jogi része, valamint az elhunyt iratainak esetleges zár alá vétele iránt. Hegedűs miniszter, mint a kormány képviselője, egyúttal meghagyta, hogy a lakásba további intézkedésig senkit se bocsássanak be, kivéve a halottkémet, akinek odaérkezését az elöljárósági közegek 11 órára helyezték kilátásba Akik közelében éltek, kötetekre menő történeteket tudnak életéből. Meseszerű dolgokat beszélnek nagyélűségéről, ami tekintve hatalmas fizikumát, némikép érthető Rendesen nyolc órakor ébredt, de akkor még nem kelt fel. Inasa, aki az egykori ferencvárosi ügyvédi irodából kisérte végig urát magas karrierjén, első ébredését egy hatalmas darab sülthússal várta, amit Szilágyi rendesen ágyában fogyasztott el. E kis kitérés után még vagy félórát aludt s aztán felkelt. Féltiznél tovább soha nem aludt. Ez volt rendes reggelijének ideje. Egy egy ilyen reggeli sonkából, tojásból, sültből és valami gyümölcsből állott s rendes körülmények között délig elégítette ki Szilágyi hatalmas étvágyát. A Ház szünetei alatt legendák keringtek azoknak a sonkáknak a nagyságáról, amellyel ebédig türtőztette magát Szilágyi. Maga az ebéd olyan s annyi volt minőség és mennyiség tekintetében, hogy az igy leirva már képtelenségnek látszanék. Ez a telhetetlenség jellemzi őt munkájában és szórakozásában egyaránt. Igazságügyminiszter korában rendesen ő volt az első miniszter társai közül, aki megjelent a Házban. Mire az elnök csengője végigberregett a folyosón, Szilágyi már ott ült az ő bársonyszékén s csak az ülés végén távozott onnan. Az egyetlen miniszter volt ő, aki rendesen hivatalt tartott délután is, amiért természetesen bent a minisztériumban nem volt éppen népszerű. Annál jobban szerették pártatlanságát a birák, akik közül a Apróságok Szilágyiról. — A Szabadság eredeti tárcája. — Ennek a hatalmas egyéniségnek tulajdonképpeni megismerésére azok az apró kis történetek vezetnek igazán, amelyek elmaradhatatlanok az ő természetrajzából. Alakja, megjelenése, hangja és modora szinte félelmetes benyomást tett még azokra is, akik naponta sűrűn érintkeztek vele. Nem tartozott éppen a nagy emberek közé, de fizikuma olyan hatalmasan ki volt fejlődve, hogy arányaival szinte elriasztotta az embert. — Valósággal az ősember típusát hozta emlékezetbe, amelynek minden karakterisztikuma ott ült szinte négyszögletesre szélesedett csontos arcán. Mondják, mikor egyetemi tanárrá történt kinevezése után köszönő látogatást tett a királynál, a főudvarmester jónak látta előbb erre a látogatásra előkészíteni a királyt, ami ugyan felesleges elővigyázat volt, a király már akkor ismerte Szilágyit, akire egy alkalommal Deák Ferenc hívta fel a figyelmét. Mint tanár tudásával és szigorúságával valóságos réme volt az egyetemnek, ahol tudvalevőleg a büntető jogot és politikát adta elő. A protekciót, családi összeköttetést nem csak nem ismerte, de nyersen és gorombán üldözte azokat, akikről ‘ — - ----- — X1 TTolomí rtlrhnl n f^TTli ■ - - - .-i.. -