Szabadság, 1903. szeptember (30. évfolyam, 199-223. szám)
1903-09-01 / 199. szám
XXX. évfolyam. ’Előfizetési feltételeit SzétküldéssélUfytw: Korona diutrd ívi® *•— ?Í1 érre 12.— X4ÍX1 évre *4.— VI4*kr* ao.iiral: Korona Negyed évre 7.— fél évre 14.— E 4aa An_ aft.— Kiadóhivatal: fin *■ Lao#.atcaa, iBtbmaațrni Uka- SokpéniUr Opfllet). 4-vi a hirdetaek 4a as eMSaetea-alak kitldaadik. Sifyes esiin ara 10 fillér. w Nagyvárad, kedd, 1903. szeptember I. POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVŰ PÁRT KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. 199-ik szám. hirdetének dija : 8 hasebos petitsorért egyszer 12 EDii Háromszor ásabbszír — — 8 Ellás, Nyílttér I hasábos petisorért 40 UH. Apró hirdetésben minden szó 4 filér, vastag betükkel — — 8 Allét Reklám soronként — — 2 kot. Szerkesztőség : KftMBtb Lajer-otstza (Bihariért)) eltakarékpénztári építtető Kéziratok vissza nem hirdetőeL Tallózás a politikai mezőről. Nagyvárad, augusztus 31. (m.k.) Nagyon learatott mező. Mint ? ilyenkor augusztus végén a puszta ugar. Ne haragudjék tehát e lapok ama kiváló munkatársa, a kinek i mert rovat címét elvettem. Azaz, csak kölcsön vettem. És szétnézek a mezőn, amely épen nem vigasztaló, mint a kalászaitól megfosztott aranyszintarló. Ez a nyugalmas maradéka az életnek bölcsen figyelmeztet : hogy itt valóban élet termett, csak épen most elvitték és majdan, uj tavaszi napfényre, a mező újra neki zsendül. A politika mezején pedig már kora tavasszal elvetették a dudvát, a bogáncsot, hát várhattuk, hogy egészséges növény nő rajta ? A számban és értékben aprók elvetették a szelet és mi learathatjuk most a vihart. Ez a tarló, ahogy minden mérges, rossz szagú gazát kiböngészték, összeszedték, ez a tarló , a magyar politikai közélet, igen vigasztalan látvány. És mégis, nézni kell, foglalkozni kell vele, újra, meg újra átböngészni, mert bármily szúrós és kietlen legyen is, egészségtelen páráival ez állította meg, ez állította feje tetejére a magyar glóbuszt. Most a viharok elültek egy-két napra. Azaz, nem is viharok ezek, csak alattomos, erőszakos mérges gőzök. A vihar, az legalább tisztít. Itt pedig egyre homályosabb lesz minden. Mert kedvük van pszeudóviharosdit, intrika-manővert játszani Polónyiéknak és némely lengyeleknek. Nincs kedvük ellenben elveszíteni a mandátumot, meg a feltétlenül hazaffy újságok hasábjain való állandó szereplés, dicséret, gyönyörét. Hja, a nép akarata ez, mondogatják. A nép pedig arat, ha van mit, egyebekben pedig krumplit kapál. Az »urak« dolgát, az urak nemzeti kívánságait nem is ismeri, nemhogy állást foglalna, mondván: akarom. íme, Kíródy Sándor újságja, a »Jövendő« meg akarta kérdezni a népet a politika dolgairól. A nép pedig csupán annyit tudott, hogy a búza ára csak nem akar feljebb menni. Nincs okunk örülni e tudatlanságon, de elsősorban a politikának nincs joga hamis fegyvereket használni, hivatkozván a nem létező népakaratra. Nem örvendetes ez a tudatlanság. De ha a mai napon, csak egy lépéssel is tovább ment a kultúra és annak biztos alapja, az írott betű, nem az ellenzék munkáját dicséri. Pedig dicsér hangosan, munkát ernyedetlen fáradtságot, a melyet semmi nem akaszt meg, amely halad a kizárólag nemzetiek ellenére is. Óh, mert ők oly igen nemzetiek, hogy semmi mellettük, a ki egyszerre ezer iskolával többen taníttatja a magyar szót, a kinek nemzeti követelménye egy pontból áll: iskolát mindenfelé. És szorgalmasan építi a kis fehér házikókat. A fehér szín idővel megszürkül és valószínűleg ez az oka, hogy a mi fáradhatatlan harcosainknak csak a piros— fehér—zöld, az állandóan élénk színek iránt van érzékük. Ezért mi, akik méltányolni tudjuk a finomabb nüánszokat is, inkább hallgatunk. Hadd kiáltozzanak, hadd dicsérjék a maguk cifra portékáját. Idővel majd megcsömörlik tőle a nép és majd magától szemléli az enyhébb, de tartósabb színeket. Az a finomlelkű úr, az az öreg katona, a magyar király, csoda volna-e, ha végkép elfordulna a zagyva káosztól? Amióta megkoronázták magyar királlyá, alkotmányosság, nyugalom, széles látókör jellemzik minden lépését. Öreg napjaira pedig hű, szabadságszerető magyar népe között akadnak, akik megbontják a szabadság alapját , a törvény tiszteletét. És a király mégis vizsgálja, tanulja a dolog nyitját. Fáradozik naphosszat. Megszakítja nyaralását és nem megy el kedves katonái közé. Mi, avatatlan polgárok, azt hisszük, tán csak katona tud ennyire kötelességtudó lenni, a kényelmet ennyire megvető. A szélső kavargásban, a teljes politikai zavar e napjaiban, lehetetlen nyugalmat nem érezni, felé nézvén íme, velünk az alkotmány megtestesítője, a király. Együtt van a nemzettel. Lehetséges, hogy ne értsék meg egymást? Lehetséges, hogy örökre csattogjon a roüvihar? Már állanak fel az ellenzéknek jobbjai is. A szélsőségekből leszűrődik a valóság: az ország várja a nyugalmat, a munkát. Egy szó a válság megoldásához címen Bécsben magyar nyelvű brosúra jelent meg. Irta Csáky Napoleon gróf, aki ezt indítványozza : I. Mondja ki a közös kormány (?), hogy a magyar vezényszó kísérletképpen öt magyar ezrednél (két huszár- és három gyalogezred), három Friedlander Hermann kalapok javítását Nagyvárad, Kolozsvári-utcza, (Templom-tér). Telefonszám : 143. és a legújabb formákra való átalakítását a legszebb kivitelben. 869 A költő. Irta : Emil Harriot. Mikor megszületett, a szerencse istennője épp rossz hangulatban volt; átadta a kis újszülötten egy koboldnak, akinek egyetlen és igy legfőbb tulajdonsága volt a rosszakarat. — Mi legyen ebből a kis emberkéből ? — kérdezte a kobold. — Költő ! — mondta az istennő. A többi a te dolgod. A kobold megdörzsölte a kezeit és mosolygott. Kevés embernek jut szerencse, vagy csillag az életben. Legtöbben slemilek vagyunk, akikre ráül a sors és agyonsanyargatva visz a célhoz. A legtöbb ilyen szerencsétlen slemil finom lélek, akiben nem fejlődött ki az üzletiesség és az alázatosság tulajdonsága. A slemil végigbotolja az életet, hibákat követ el az érintkezésben és vagy korán, vagy későn érkezik mindenhova. A sors választja ki őket magának és a kobold gondoskodik, hogy semmi cselekedetük ne sikerüljön. A költő fiú ilyen szerencsétlen órában született és a sors ráütötte a bélyegét. Szegényke nyugodtan aludt a bölcsőjében, falánkan szívta a tejet és nem gondolt arra, hogy az ő keresztapja egy rosszakaratú kobold, aki már előre mosolyog azokon a gonoszságokon, amelyeket a kis költő jövendő életpályáján akadályokkal állított fel. A költőnek forgalma sem volt erről és megkezdte életpályát tele nagyszerű reményekkel és vágyakkal, mint a többi emberek, mint mindnyájan. Anyai szeretet után remegett és nem volt anyja; meghalt, mikor a kis költőt világra hozta. Mostoha anyja volt és mostohatestvérei, akik valósággal kínozták gyermekkorában. Vagyonnal nem bírt és előkészült a küzdésre a mindennapi kenyérért. De fiatal volt és erős, az idegei még nem voltak megtámadva — tehát küzdött, fáradott. És nem tudta, hogy hiába, mert ő a bal sors egy kiválasztottja volt. Megelőzte a kortásait és olyan műveket alkotott, amik bizonyára feltűnést keltettek volna, ha a kobold nem gondoskodik az ellenkezőjéről. De a kobold bekötötte a kortársak szemeit és azok nem vették sem a költőt, sem a műveit ,és ő szegény maradt és ismeretlen. Tíz év múlva újak léptek fel, akik akarva, vagy véletlenül az ő nyomdokain írták a dolgait, csak rosszabul nála. A kritika kibontotta előttük a zászlóját és a komoly kritikusok egymásután gratuláltak a fiatal és friss tehetségeknek. A mi költőnk pedig az első és legjobb éhezett otthon és száraz kukoricazsárból cigarettát sodort, hogy ne fagyjon meg. Lassankint megöregedett és az idegei elromlottak. De küzdött tovább. Nem hitte el, hogy ő, éppen ő, legyen valódi mostohája a sorsnak. Száz ajtót megkopogtatott és egyik sem nyílt meg előtte. Az emberek kinyitották az ablakrostélyt és káromkodva húzták be a fejüket. Valami végtelen vágyakozás kergette őt sikerek, boldogság és szerelem után. Ő is kinyújtotta, mint más a karját a gyönyörű, karcsú termetek után, de nem érte el őket. Nem volt olyan betegség csapás, vagy szerencsétlenség, ami nem gyötörte volna. Minden ág őt verte, minden féregét rágta. Egy hang sem emelkedett a védelmére, egy kar se sietett, hogy felfogja a csapásokat, amiket neki s á^^^A*kicsinyek megverték, mert nem volt aá ți, fogy a nagyok rúgtak rajta mert kényalméé volt ne és mert alattuk állt. Sőt nagyon gyakran nem 3 ...... nI ,4 I iskolai év bekezdésével OZUlOk figyelmeDel a gyerekek teljes és czélszerű felruházása legolcsóbb árban, legnagyobb választékban ........ JBeitner JSásér-nál, csakis Nagyváradon, Zöldfa^tCi^fV a Zöldfa kávéház ajtajával szemész^ziláíÖillstí