Szabadság, 1903. szeptember (30. évfolyam, 199-223. szám)

1903-09-01 / 199. szám

2 vagy öt évre behozandó. E határidő után a rend­szer eredménye az említett ezredeknek egy külön vegyes bizottság előtt hasonló számú osztrák ez­­redekkel leendő bemutatása alapján fogna meg­vizsgáltatni és akkor a gyakorlat, a tény, a való­ság fog a rendszer mellett vagy az ellen tanús­kodni II. Jelentse ki a közös kormány, hogy úgy Ausztria, mint Magyarország katonai nevelőinté­zeteiben a magyar nyelv alapos tanítása kötele­zően behozandó, a­mivel a jövő nemzedékre nyelvismereti szempontból csak áldás fog háram­­lani. A katonai tudományok előadási nyelve a német maradna, miként azt a stratégia nagy mér­tékű fejlődése megköveteli SZABADSÁG — és ezt vallom én is — hogy a hadsereg kérdését tisztázni kell a 67-es kiegyezés ér­telmében és ebbe a keretbe belefér a közös hadseregnek olyatén elválasztása, hogy a magyar részt a vezény- és szolgálati nyelv választja el. A másik interpretáció szerint a magyar vezérynyelvet ki lehet kapcsolni. De ez ké­rem, teljességgel lehetetlen. Hiszen végre is meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a magyar katonát halbsrechts­ el komandirozzák. A kormányválság. — Saját tudósítónktól — Budapest, augusztus 31. Majdnem teljes politikai szélcsend van tegnap óta. A képviselők túlnyomó része távol van a fő­várostól és a­kik itt maradtak, azok is szinte teljesen tájékozatlanok a bekövetkezhető esemé­nyekkel szemben. Egy dolgot mindenki tisztán lát. Azt ugyanis, hogy az országban mindenütt, még a szabadelvű kerületekben is a nemzeti követel­mények teljesítését hangoztatják. Fővárosi munkatársunknak alkalma volt ma a szabadelvű pártnak egy régi előkelő tagjával beszélni, a­ki a helyzetről ezeket mondotta: — Teljes bizonytalanságban vagyunk a további fejlemények iránt. Mert ma a válság megoldásának sem tárgyi, sem személyi része tekintetében nem történt semmi olyan intéz­kedés, a­miből következtetni lehetne. Csupán egy dolog megnyugtató: az,­­hogy Őfelsége néhány nap múlva visszajö Budapestre abból a célból, hogy siettesse a válság megoldását . De miként lehet megegyeztetni a hadse­regnek úgynevezett taktikai egységét a nem­zet jogos érdekeivel, azt kisütni nem lehet. És a­milyen örvendetes az, hogy ma már nem az ellenzékkel és nem az obstrukcióval állunk szemben, hanem a nemzetben lappangó őszinte kívánságok törtek elő, és olyan hátrá­nyos az, hogy a minimumot megalapítani na­gyon nehéz, majdnem lehetetlen. Tudósítónk beszélgetést folytatott ma egy pártonkívüli 67 es politikussal is, a­ki viszont a következőket mondta: — A fő baj az, hogy a 67-es kiegye­zésnek ma kétféle interpretációjával állunk szemközt. Az egyik szerint az a követelmény rösteltek fölemelni az útról egy követ, hogy hoz­závágják. Ősz, öreg száraz és csöndes lett. Föladta végre a harcot. Zárkózott lett és nem mondta el senkinek, mennyit szenved. Csak egy forró vágya maradt vissza: vágy a halál után. A halált sírta, utána küldte az ölelő karjait. Megváltásnak hitte. Végre elért az ősz költő a halálos ágyáig. Megfordult az ágyában és kereste az egyetlen ba­rátját a halált. Ott állt mellette, fekete szalonban öltözve. Szépen, sápadtan és előkelően. — Itt vagyok — mondta a halál és kinyúj­totta a sápadt kezét utána. Légy nyugodt. Fino­mabb sorsod lesz nálam, mint volt az életben. A beteg költő kényezett, megcsókolta a halál sápadt kezét és azt mondta: — Nem félek tőled. Szoríts meg ahogy akarsz, nem fáj majd jobban, mint az életben fájt. És idegesen összerezzent, mert észrevette, hogy a halál nem egyedül van. Egy szőke, sápadt és nyúlánk asszony állt mellette, szomorúan, kö­­nyezve. — Ki vagy te szőke tündér? kérdezte a hal­dokló költő. — Nem ismerlek ! . . . — Ó jól tudom, hogy nem ismersz ! — mondta Edvárd angol király Bécsben. — augusztus 3­. Nem a nemzetközi vendéglátás üres formái fogadják Bécsben az angol királyt. Olyan bensőség, szívélyesség, amely az ural­kodók találkozásain rendszerint idegen. Száz em­lék és száz kapocs újul fel, erősödik meg az an­gol király bécsi látogatásával. Amely forma szerint talán tisztelgő látogatás, mert trónralépte óta Edvárd király először jár Ausztria-Magyarország földjén. De valósággal sokkal több ennél: baráti cselekedet, amelyet egyéni érzelmek és talán je­lentős politikai okok sugallak. Lelkesedés, szeretet és külső pompa fogadja az angol királyt. Királyunk örömmel pihen meg baráti körben a politika fáradalmainak közepette. A látogatásnak Angliában nagy fontosságot tulaj­donítanak. Londoni távirat szerint Edvárd király bécsi utazásával foglalkozva a Daily Graphic azt mondja: Edvárd király az egész angol nemzet őszinte és jó érzelmeinek képviselője. Edvárd király látogatása ugyan első­sorban udvariassági látogatás, de a politikának is javára fog válni. A Morningpost írja: A bécsi lakosság jól tudja mél­tányolni, hogy mily fontosak a császárok és kirá­lyok feladatai. Ferenc József császár és Edvárd király mind a ketten a politika emberei. De egyi­kük sem feledte soha sem, hogy egy alkotmányos uralkodónak első sorban császárnak vagy királynak kell lennie és csak azután politikusnak. Bármily sors vár Ausztria-Magyarországra, mindig bizonyos lehet Anglia őszinte barátságáról és rokonszenvé­­ről. Ausztria-Magyarországnak az a feladat jutott, hogy a nyugati civilizációt békés eszközökkel a keletre vigye. Anglia, mely annak idején oly nagy mértékben részt vett a terjesztés művében, bizo­nyára igazságosan méltatja Ausztria-Magyarország fáradozásait. A Daily Telegraph azt mondja: az asszony és nagyon sirt. — A szerencse soha­sem eresztett milled! Hányszor is hívtál magad mellé és én nem mehettem! . . . A balsors kö­zénk állt és megakasztotta hogy rád boruljak . . . Ah, most végre itt vagyok melletted . . . most, mikor haldokolsz. — a ki vagy ... ki vagy? — sirt a költő. Hogy kerülsz ide ? Én úgy érzem, hogy gyakran láttalak álmaimban. — Én a boldogság vagyok. Álmaidban gyak­ran felkerestelek, éb­en soha. Más boldogság nem adatott meg néked, csak hogy meghalhass. — A boldogság! ? . . • A boldogság! ? . . . Hogy is nézel ki! . . . A halál kitárta karjait : — Első és utolsó boldogságod Itt vagyok, a nyugodt halál. A szőke asszony letérdelt melléje és tördelte a kezeit: — ők elkísérnek majd a sírodig . . . rózsá­kat és babérokat hintenek a sírodra ... és dicsőí­tenek és harangoznak a lelki üdvödért . . . A halál ráter­tette a fekete fátyolát. A szőke asszony pedig rászorította az ajkára a sápadt aja­­kát és a holt költő boldog volt. Az ajka körül mosoly játszott. 1903. szeptember L Bécs lakossága ma többet fog foglalkozni a két uralkodó személyével, mint a maga politikai kér­déseivel. Ha az osztrák magyar politika csekélyebb érdekű is az angolokra nézve, a Ferenc József név mégis sokat jelent előttük. Hiszen Ferencz József császár és király a leghívebb kötelesség­­teljesítés megtestesítse és fényes példakép arra, minden fájdalmat lovagiasan viselni. Az ő élete a legértékesebb Európában. Marienbad, aug. 31 (Saját tudósitónktól.) Edvard angol király ma délelőtt 10 óra 15 perckor innen Bécsbe utazott. Bécs, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Khuen-Hédervá­y Károly gróf miniszterelnök hédervári birtokáról ma az angol király foga­dására ide érkezett. Bécs, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Az angol király ma este érkezett Bécsbe, külön udvari vonaton. Fogadtatására a pálya­udvaron megjelent Ő felsége, ott voltak azon­kívül az összes főhercegek, osztrák és ma­gyar miniszterek és óriási közönség. A vo­nat berobogásakor szűnni nem akart a lel­kesedés. Edvard király a vasúti kocsiból egyene­sen a királyunkhoz lépett, a­kivel ismételten megölelték, megcsókolták egymást. Ezután az uralkodók bemutatták kíséretüket. Majd a két király nyitott udvari kocsiba ült. Az egész után, a Burgig hatalmas kö­zönség állt sorfalat, a­mely lelkes ovációban részesítette őket. Királyunk a fogadtatásnál a térdszalag­­rendet és az angol Szent István-rendet viselte. A Burgban Mária Jozefa, Mária Valéria, Izabella és Klotild főhercegnők üdvözölték Edvárd királyt. Bemutatták neki K­hu­en Hé­­derváry gróf miniszterelnököt, Burb ián közös pénzügyminisztert és Apponyi gróf magyarországi udvarnagyot. A bevonulásnak gyönyörű idő kedvezett. Az órási tömeg lelkesedése láhatólag jól esett az uralkodóknak.­­ A túlzók ellen. Érdekes dolog, hogy lassan-lassan az ellenzék soraiba is kezdik han­goztatni azt a véleményt, hogy nem szabad va­kon rohanni a politikai túlzások terén Még érde­kesebb, hogy ép a legkomolyabb ellenzéki poli­tikusok adnak kifejezést ebbeli véleményüknek. Olay Lajos országgyűlési képviselő augusztus 30-á án délután Szigetvárott választói előtt beszá­moló beszédet mondott, melyben az aktuális po­litikai helyzettel foglalkozott. A kibontakozás kér­désében tökéletesen magáévá tette Mezőssy Bélá­nak választói előtt kifejtett álláspontját. Nem tartja helyesnek, ha ilyen jelszavakat röpítenek világgá: Mindent vagy semmit! Híve a békés kibontako­zásnak, mert annak elkövetkeztét az országra nézve üdvösnek és szükségesnek tartja. Ezért hajlandó ez idő szerint, a magyar vezényleti nyelv kérdé­sét kikapcsolni és obstrukció követelményei közül és ha minden egyéb, nem csupán formális jelen­tőségű, de lényeges vívmány eléretik , mint a ma­gyar tisztképzés, illetőleg katonai oktatás, a ma­gyar tisztek áthelyezése a magyar ezredekhez, ma­gyar tárgyalási nyelv a katonai jogszolgáltatás te­rén, a magyar zászló, jelvény és címer, eskü a magyar alkotmányra stb. hajlandó közreműködni azon, hogy az országot rendkívül mélyen érintő gazdasági kérdések megoldásához szükséges par­lamenti rend és nyugalom helyreálljon. Meggyőző­dése, hogy a magyar vezényleti nyelv az említett vívmányok folyományaként rövid időn belül bizto­san elkövetkezik. Karaguly László férfi-szabó, Nagyvárad, Fő-utcza, 5. sz. (Gr. Bethlen-féle ház). A közeledő őszi idényre legújabb angol és franczia szövetekből jutányosan készít mindenféle izlésteljes, divatos férfi-ruhákat, sport-öltönyöket, lovagló-nadrágot stb. 919

Next