Szabadság, 1987. január (97. évfolyam, 1-5. szám)
1987-01-02 / 1. szám
lfO/. januinycmcR bölcsű családból kikerült, leány-szégyenlőségű ifjúból egy pár lehetne. Róza többször is találkozott Móriccal, és e találkozások sűrűsödtek. Róza bölcsen hallgatott eddigi életének pikantériáiról; nem mondta el azt sem, hogy pl. Lendvay Mártonhoz sokkal ,,melegebb” szálak fűzték, mint amilyent a színházi pajtáskodás megengedett... Jókai egyelőre arról sem sejthetett semmit, hogy a színésznő gondosan elzárt leánynevelő intézetben tartotta az ugyancsak Róza névre hallgató kislányát, a korábbi futó szerelem gyümölcsét. Jókai végtelenül boldog volt. Imádta Laborfalvi Rózát és csakugyan feleségül akarta venni. Szorongva gondolt ? Ja, hogy vajon mit fog ehhez szólni a Komárombón élő puritán édesanya? Halogatta a megírandó evelet, pedig Róza siettette az esküvőt, hiszen ez kislánya törvényesítését is jelentette, ki már türelmetlenkedett az intézetben. A kisebbik Róza már 15-ik évét taposta... Az ifjú író még élvezte az „Életképek” szerkesztői sikerét s a „Hétköznapok” c. regénye népszerűségét. A munka nem ment ezekben a változatos — forradalmi hangulattal és szerelemmel egyaránt telített — hetekben. Az ifjú szerkesztőnek nem volt maradása íróasztala mellett — minduntalan a színésznő karjai közé vágyott. Megismerte — életében először — a körülrajongott, „erős” férfi érzületét. Róza a Svábhegyre költözött 1848 nyarán, mikor a színháznál amúgy sem volt túl sok dolga. Szép, kertes ház volt, igazi édenkert a szenvedélyes szerelmesek számára. Jókai azt tervezte, hogy összehívja baráti körét afféle eljegyzési ünneplésre — még mielőtt édesanyját értesítené döntéséről. kiküldték a meghívókat. Petőfi is ott volt, de Júliát, a „feleségek feleségét” nem hozta el. Jókai tulajdonképpen az ő Dohány u.16. sz. alatt lévő lakásukban albérlőként lakott — de mostanában színét sem látták a lakásban. Petőfi féltékenykedett a színésznőre, úgy vélte, hogy elveszti Móricot, mint jóbarátot s nem akarta imádott nejét összehozni az általa gyűlölt „vén nőszeméllyel”. Mikor Jókai bejelentette eljegyzésüket, Petőfi lecsapta kését-villáját és köszönés nélkül elrohant. Másnap nekirohant barátjának és kijelentette, hogy ő maga mindent megír Komáromba, mert nem hagyja Móricot a vesztébe rohanni. Erre Jókai sebtében megírta a maga levelét is. A JÓKAY-CSALÁD KÉTSÉGBEESETT. (Ne feledjük, hogy a család ,,y”-nal írta a nevét, csak a „polgári forradalmár” író használt ehelyett „i” betűt neve végén.) Annak sem örültek, hogy egy katolikus nő legyen a protestáns család új tagja — de egy Móricnál nyolc évvel idősebb asszony?! Egy színésznő?! Előbb Jókay Károly, a fivér rohant le Pestre, de mikor ő dolgavégzetlenül, lógó orral érkezett vissza, akkor özvegy Jókayné, a nagyasszony maga cihelődött. Eszter lányával indultak útnak. Pesten a „Fehér Hattyúban” szálltak meg, majd felkeresték Petőfiéket, a Dohány utcában. A szolgálatkész költő elvezette őket a Hatvani utcába, ahol akkor már Jókai be volt jelentve s véletlenül otthon is volt — egyedül. Szívszaggató jelenet következett. Az eddigi „jó, gyengéd fiú” megtiltotta anyjának, hogy szíve szerelmét „sértegesse”. Az anyai könnyek sem vették le lábáról a szilárd vőlegényt. Erre, Jókai háta mögött, — Petőfi intrikához folyamodott. Ismerte Laborfalvi Róza törvénytelen lányának intézeti helyét. Azt tanácsolta Eszternek — Jókai húgának —, hogy menjenek el együtt „Marci” (így nevezte Jókait) szerelme törvénytelen lányának „meglátogatására”! Eszterrel kettesben aztán el is mentek Csapliczky Lilla intézetbe. Illetve, Petőfi csak azt hitte, hogy ketten mennek. Eszter megkérte Jókait, hogy ő is kísérje el őket „egy ismerősükhöz”. A budai kertes villában a megdöbbent vőlegény szemtőlszembe állhatott menyasszonya felnőtt lányával! Szénfekete, karcsú, fiatal lány volt — nagyon hasonlított az anyjára. A letört, szótlan író még aznap kijelentette: Holnap veletek megyek vissza Komáromba... Özvegy Jókaynét boldoggá tette a hír — de másnapra Jókai eltűnt. Nem volt a lakásán s mikor Petőfi kalauzolásával eljutottak a svábhegyi villába, arról értesültek, hogy a fiatal pár megszökött. Jókayék megtört szívvel utaztak vissza Komáromba s pár nap múlva Jókay Károly — Esztergomba utazván — megtudta, hogy bizony Jókai Mór és Laborfalvi Róza diszpenzációt kaptak a vikáriustól. A szükséges iratokat — levelükre — Szigligeti Ede küldte utánuk Piliscsabára, ahol az esküvő megtörtént. Folytatás következik A LÉGI HADERŐ VÉDŐSZENTJE írta: MÁRER GYÖRGY Elhunyt írónk hagyatékából A diákok bizonyára dühösek lesznek egy kicsit: még egy nevet kell megtanulniuk Newton, Pascal, Galilei, Kepler, Einstein és a többiek mellé. A jövő vizsgákon nemcsak azt kell tudni majd, mi az a Heron labdája, vagy a Toricelli-úr, hanem azt is, hogy mi az a Kármán-örvény. Senki sem ismerte jobban a szelek szeszélyeit, mint a most elhunyt Kármán Tódor és hogy ma olyan biztonságosan ülünk be egy jet Majer György repülőgépbe, mint apáink, mondjuk, a Drégelypalánk-Balassagyarmati vicinálisba — ez sokban neki köszönhető. Amerikában és a nyugati szövetségesek országaiban úgy hívták őt, hogy: „a légi haderő védszentje.” De volt még más neve is: „a repülés nagy öregembere” és, ami még ennél is büszkébb név: „A szuperszonikus kor atyja.” Világunkban a díszítő neveket nem adják ingyen, legfeljebb csak a gúnyneveket, de Kármánnak három is jutott, sőt még életében utcát is neveztek el róla, ami a szabad világban nem szokásos, legfeljebb csak a hízelgő udvaroncok világában, a vasfüggönyön túl. Igaz, hogy a Kármán út nem a földön vezet, valamely metropolis kőrengetegében, hanem a levegőben, a szelek birodalmában. Az emberi tudás területei szinte napról-napra tágulnak, a normális emberi agy már nem is képes áttekintésükre. Ma már egyre kevesebb az úgynevezett polihisztor, a lexikonfejű ember, amilyenre a magyar kultúrtörténelemben sok jó példa akad. A Bólyaiak, Brassai Sámuel és sok más polihisztor jelzi a magyar művelődés útját. A mai világ a specialisták világa. Mindenki számára egy kis zárt terület, a tudás egy vékony kis szelete, egyetlen fog a nagy fogaskerékben... Kármán Tódor azonban napjainkban sem ilyen volt, hanem régivágású polihisztor és egyben modern is, a legmodernebb, hiszen a tételein, elméletein a legújabb világ, sőt még ennél is több: a jövő épül. Nem afféle dilettáns volt, aki mindenbe beüti az orrát, de semmihez sem ért igazán. Nem, ő Leonardo da Vincik késői utóda volt, az ember szinte számba sem tudja venni, mi mindent alkotott. Vegyük előbb a repülés területét! Mindenekelőtt neki köszönhető, hogy az úgynevezett „légtér-tudomány” — amely előtte inkább csak regényes és zavaros feltevéshalmaz volt — rendszerezett tudománnyá vált. Ő teremtette meg a jet-eket. Nagyban hozzájárult az irányított rakéták tökéletesítéséhez... Ő mondta meg, hogy kell építeni jó motornélküli repülőgépeket. Az első gyakorlatilag alkalmazható helikoptereket. Léghajókat és alkalmas hangárokat. Katonai és utasszállító gépeket. Maga ugyan nem volt pilóta, sőt közvetlen építője sem az általa javasolt szerkezeteknek, mégis ő forradalmasította a levegőt és nála többet senki sem tett az Egyesült Államok biztonságáért. De emellett szélmalmok, hidak, vízi erőművek, csillagvizsgálók építésébe is beleszólt, sőt vezetőszerepet játszott, több mint száz könyvet írt és évtizedeken át tanított. De nemcsak nagy tudós volt, hanem végtelen kedves, szellemes ember is. A németországi Aachenben, ahol a húszas években tanított, csütörtök esténként összegyűjtötte diákjait egy hangulatos kiskocsmában és derűs anekdotákat mesélt életéből. Elmesélte a többi között azt is, hogy apja, aki neves pedagógus és a modern magyar nevelési rendszer egyik megalkotója volt, megtiltotta neki, hogy matematikával foglalkozzon. A helyzet ugyanis az volt, hogy már hatéves korában fejben pillanatok alatt szorozni tudott öt jegyből álló számokat és apja félt, hogy amolyan Franki Leo-féle csodagyerek lesz belőle: gyerekkorában valóban számoló csoda, de mint felnőtt, hasznavehetetlen idegroncs. Hiába volt azonban az atyai tilalom, a „computer-fejű” gyerekből később mégis csak nagy matematikus lett. Igaz, hogy nem lett idegroncs, sőt mindvégig a legnyugodtabb, legderűsebb ember. A halál egykori működésének városában, Aachenben érte. Talán éppen anekdotázás közben. S most ott sétál valahol a szelek birodalmában, amelynek ura volt, talán a Kármán úton. És, ki tudja, talán éppen valami új elméleten töri a fejét, mert amilyen szórakozott ember volt, biztosan elfelejtette, hogy meghalt. □□□□□□□ A HETI NAPTÁR : JANUÁR E □ VÍZÖNTŐ VA □ □ 4—VASÁRNAP: TITUSZ 5—HÉTFŐ: SIMON __ 6—KEDD: BOLDIZSÁR __ 7—SZERDA: ATTILA 8—CSÜTÖRTÖK: GYÖNGYVÉR□ 9—PÉNTEK: MARCELL SHI 10—SZOMBAT: MELÁNIA KJI □□□□□□□