Szabadság, 1987. január (97. évfolyam, 1-5. szám)

1987-01-02 / 1. szám

l­fO/. januin­­ycmcR bölcsű családból kikerült, leány-szégyenlőségű ifjú­ból egy pár lehetne. Róza többször is találkozott Móriccal, és e találkozások sűrűsödtek. Róza bölcsen hallgatott eddigi életének pikantériáiról; nem mondta el azt sem, hogy pl. Lendvay Mártonhoz sokkal ,,melegebb” szálak fűzték, mint amilyent a színházi pajtáskodás megengedett... Jókai egyelőre arról sem sejthetett semmit, hogy a színésznő gondosan elzárt leánynevelő intézetben tartotta az ugyancsak Róza névre hallgató kislányát, a korábbi futó szerelem gyü­mölcsét. Jókai végtelenül boldog volt. Imádta Laborfalvi Rózát és csakugyan feleségül akarta venni. Szorong­va gondolt ? Ja, hogy vajon mit fog ehhez szólni a Komáromb­ón élő puritán édesanya? Halogatta a megírandó evelet, pedig Róza siettette az esküvőt, hiszen ez kislánya törvényesítését is jelentette, ki már türelmetlenkedett az intézetben. A kisebbik Róza már 15-ik évét taposta... Az ifjú író még élvezte az „Élet­képek” szerkesztői sikerét s a „Hétköznapok” c. re­génye népszerűségét. A munka nem ment ezekben a változatos — forradalmi hangulattal és szerelemmel egyaránt telített — hetekben. Az ifjú szerkesztőnek nem volt maradása íróasztala mellett — mindunta­lan a színésznő karjai közé vágyott. Megismerte — életében először — a körülrajongott, „erős” férfi ér­zületét. Róza a Svábhegyre költözött 1848 nyarán, mikor a színháznál amúgy sem volt túl sok dolga. Szép, ker­tes ház volt, igazi édenkert a szenvedélyes szerelmesek számára. Jókai azt tervezte, hogy összehívja baráti kö­rét afféle eljegyzési ünneplésre — még mielőtt édes­anyját értesítené döntéséről. kiküldték a meghívókat. Petőfi is ott volt, de Júliát, a „feleségek feleségét” nem hozta el. Jókai tulajdonképpen az ő Dohány u.16. sz. alatt lévő lakásukban albérlőként lakott — de mostanában színét sem látták a lakásban. Petőfi féltékenykedett a színésznőre, úgy vélte, hogy elveszti Móricot, mint jóbarátot s nem akarta imádott nejét összehozni az általa gyűlölt „vén nőszeméllyel”. Mi­kor Jókai bejelentette eljegyzésüket, Petőfi lecsapta kését-villáját és köszönés nélkül elrohant. Másnap nekirohant barátjának és kijelentette, hogy ő maga mindent megír Komáromba, mert nem hagyja Móri­cot a vesztébe rohanni. Erre Jókai sebtében megírta a maga levelét is. A JÓKAY-CSALÁD KÉTSÉGBEESETT. (Ne feled­jük, hogy a család ,,y”-nal írta a nevét, csak a „pol­gári­ forradalmár” író használt ehelyett „i” betűt neve végén.) Annak sem örültek, hogy egy katolikus nő le­gyen a protestáns család új tagja — de egy Móricnál nyolc évvel idősebb asszony?! Egy színésznő?! Előbb Jókay Károly, a fivér rohant le Pestre, de mikor ő dol­­gavégzetlenül, lógó orral érkezett vissza, akkor özvegy Jókayné, a nagyasszony maga cihelődött. Eszter lá­nyával indultak útnak. Pesten a „Fehér Hattyúban” szálltak meg, majd felkeresték Petőfiéket, a Dohány utcában. A szolgálatkész költő elvezette őket a Hat­vani utcába, ahol akkor már Jókai be volt jelentve s véletlenül otthon is volt — egyedül. Szívszaggató jele­net következett. Az eddigi „jó, gyengéd fiú” meg­tiltotta anyjának, hogy szíve szerelmét „sértegesse”. Az anyai könnyek sem vették le lábáról a szilárd vőle­gényt. Erre, Jókai háta mögött, — Petőfi intrikához folyamodott. Ismerte Laborfalvi Róza törvénytelen lá­nyának intézeti helyét. Azt tanácsolta Eszternek — Jókai húgának —, hogy menjenek el együtt „Marci” (így nevezte Jókait) szerelme törvénytelen lányának „meglátogatására”! Eszterrel kettesben aztán el is mentek Csapliczky Lilla intézetbe. Illetve, Petőfi csak azt hitte, hogy ketten mennek. Eszter megkérte Jó­kait, hogy ő is kísérje el őket „egy ismerősükhöz”. A budai kertes villában a megdöbbent vőlegény szemtől­­szembe állhatott menyasszonya felnőtt lányával! Szén­fekete, karcsú, fiatal lány volt — nagyon hasonlított az anyjára. A letört, szótlan író még aznap kijelentet­te: Holnap veletek megyek vissza Komáromba... Öz­vegy Jókaynét boldoggá tette a hír — de másnapra Jókai eltűnt. Nem volt a lakásán s mikor Petőfi kalau­zolásával eljutottak a svábhegyi villába, arról értesül­tek, hogy a fiatal pár­­ megszökött. Jókayék meg­tört szívvel utaztak vissza Komáromba s pár nap múl­va Jókay Károly — Esztergomba utazván — megtud­ta, hogy bizony Jókai Mór és Laborfalvi Róza disz­­penzációt kaptak a vikáriustól. A szükséges iratokat — levelükre — Szigligeti Ede küldte utánuk Pilis­­csabára, ahol az esküvő megtörtént. Folytatás következik A LÉGI HADERŐ VÉDŐSZENTJE írta: MÁRER GYÖRGY Elhunyt írónk hagyatékából A diákok bizonyára dühösek lesznek egy kicsit: még egy nevet kell megtanulniuk Newton, Pascal, Ga­lilei, Kepler, Einstein és a többiek mellé. A jövő vizsgákon nemcsak azt kell tudni majd, mi az a Heron labdája, vagy a Toricelli-úr, hanem azt is, hogy mi az a Kármán-örvény. Senki sem ismerte jobban a szelek szeszélyeit, mint a most elhunyt Kármán Tódor és hogy ma olyan biztonságosan ülünk be egy jet Majer György repülőgépbe, mint apáink, mond­juk, a Drégelypalánk-Balassagyarmati vicinálisba — ez sokban neki köszönhető. Amerikában és a nyugati szövetségesek országai­ban úgy hívták őt, hogy: „a légi haderő védszentje.” De volt még más neve is: „a repülés nagy öregembere” és, ami még ennél is büszkébb név: „A szuperszoni­kus kor atyja.” Világunkban a díszítő neveket nem adják ingyen, legfeljebb csak a gúnyneveket, de Kár­­mánnak három is jutott, sőt még életében utcát is ne­veztek el róla, ami a szabad világban nem szokásos, legfeljebb csak a hízelgő udvaroncok világában, a vas­függönyön túl. Igaz, hogy a Kármán út nem a földön vezet, valamely metropolis kőrengetegében, hanem a levegőben, a szelek birodalmában. Az emberi tudás területei szinte napról-napra tá­gulnak, a normális emberi agy már nem is képes átte­kintésükre. Ma már egyre kevesebb az úgynevezett polihisztor, a lexikonfejű ember, amilyenre a magyar kultúrtörténelemben sok jó példa akad. A Bólyaiak, Brassai Sámuel és sok más polihisztor jelzi a magyar művelődés útját. A mai világ a specialisták világa. Mindenki számára egy kis zárt terület, a tudás egy vé­kony kis szelete, egyetlen fog a nagy fogaskerékben... Kármán Tódor azonban napjainkban sem ilyen volt, hanem régivágású polihisztor és egyben modern is, a legmodernebb, hiszen a tételein, elméletein a legújabb világ, sőt még ennél is több: a jövő épül. Nem afféle dilettáns volt, aki mindenbe beüti az orrát, de semmi­hez sem ért igazán. Nem, ő Leonardo da Vincik késői utóda volt, az ember szinte számba sem tudja venni, mi mindent alkotott. Vegyük előbb a repülés területét! Mindenekelőtt neki köszönhető, hogy az úgynevezett „légtér-tudo­­mány” — amely előtte inkább csak regényes és zava­ros feltevéshalmaz volt — rendszerezett tudománnyá vált. Ő teremtette meg a jet-eket. Nagyban hozzájá­rult az irányított rakéták tökéletesítéséhez... Ő mond­ta meg, hogy kell építeni jó motornélküli repülőgépe­ket. Az első gyakorlatilag alkalmazható helikoptere­ket. Léghajókat és alkalmas hangárokat. Katonai és utasszállító gépeket. Maga ugyan nem volt pilóta, sőt közvetlen építője sem az általa javasolt szerkezetek­nek, mégis ő forradalmasította a levegőt és nála töb­bet senki sem tett az Egyesült Államok biztonságá­ért. De emellett szélmalmok, hidak, vízi erőművek, csillagvizsgálók építésébe is beleszólt, sőt vezetőszere­pet játszott, több mint száz könyvet írt és évtizedeken át tanított. De nemcsak nagy tudós volt, hanem végtelen kedves, szellemes ember is. A németországi Aachen­ben, ahol a húszas években tanított, csütörtök estén­ként összegyűjtötte diákjait egy hangulatos kiskocs­mában és derűs anekdotákat mesélt életéből. Elmesél­te a többi között azt is, hogy apja, aki neves pedagógus és a modern magyar nevelési rendszer egyik megalko­tója volt, megtiltotta neki, hogy matematikával foglal­kozzon. A helyzet ugyanis az volt, hogy már hatéves korában fejben pillanatok alatt szorozni tudott öt jegyből álló számokat és apja félt, hogy amolyan Franki Leo-féle csodagyerek lesz belőle: gyerekkorá­ban valóban számoló csoda, de mint felnőtt, haszna­vehetetlen idegroncs. Hiába volt azonban az atyai tila­lom, a „computer-fejű” gyerekből később mégis csak nagy matematikus lett. Igaz, hogy nem lett idegroncs, sőt mindvégig a legnyugodtabb, legderűsebb ember. A halál egykori működésének városában, Aachen­ben érte. Talán éppen anekdotázás közben. S most ott sétál valahol a szelek birodalmában, amelynek ura volt, talán a Kármán úton. És, ki tudja, talán éppen valami új elméleten töri a fejét, mert amilyen szórako­zott ember volt, biztosan elfelejtette, hogy meghalt. □□□□□□□ A HETI NAPTÁR : JANUÁR E □ VÍZÖNTŐ VA □ □ 4—VASÁRNAP: TITUSZ 5—HÉTFŐ: SIMON __ 6—KEDD: BOLDIZSÁR __ 7—SZERDA: ATTILA 8—CSÜTÖRTÖK: GYÖNGYVÉR□ 9—PÉNTEK: MARCELL SHI 10—SZOMBAT: MELÁNIA KJI □□□□□□□

Next