Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2000 (35. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 4. szám

Szilágyi László tiszteletbeli elnökeként a nyíregyházi iparosok támogatója, jogi ügyeinek képviselője volt, s a városban még az 1896-os parlamenti választásokat megelőzően - nem kortesfogásból - „népbankot” alapított: a szövetkezeti formában működő Kölcsönös Segélyező Egyesületet, amelynek 1894-től haláláig (1906. VII. 21.) elnökigazgatója volt.13 1860-ban alakult a Szabolcs megyei Gazdasági Egyesület, amelynek alapítói között szerepelt Bonis Samu és Kállay Emánuel is. (Megfelelő tőke és a „gazdaközönség kényelemszeretete” miatt nagyobb szabású munkálatokra nem vállalkozott, de a mai akácos nyírségi tájkép annak a több millió akáccsemetének köszönhető, amelyet az egyesület hozatott és osztott szét.)14 A Tisza-szabályozás, az ármentesítés munkálatainak szervezésében kilenc képviselőnk vett részt, közülük a legkiemelkedőbb Szögyény Emil volt, aki 1859 és 1867 között a Felső-Szabolcsi Tisza-szabályozási Társulat pénztárnoka, 1867-től haláláig (1888-ig) pedig elnöke volt. Mandátumát is bizonyára ennek és Lónyay Menyhérthez fűződő jó kapcsolatainak köszönhette. (Egy ideig teljhatalommal in­tézte a gróf gazdasági ügyeit).15 Pap Zoltánnál- s ez kivételes a Szabolcs megyei képviselők körében - az irodalmi tevékenység is hozzájárult a politikai népszerűség kialakulásához. Első ízben 1883- ban, majd 1886-ban (édesanyjának ajánlva) jelentette meg költeményeit. A késő romantikus, érzelmes, népies stílusban íródott versek, inkább csak formailag, nem pedig képi gazdagságban idézték Petőfi költészetét, s a szerelem mellett közéleti, tár­sadalmi témát csak ritkán szólaltattak meg. Mégis, minden gazdasági és politikai érvnél, szónoklatnál hatásosabb lehetett és szebben szólt a jelölt tehetségéről a kor­társak számára, amikor felcsendült az általa írt nóta: „Nem fuj a szél, nem forog a / Dorozsmai szélmalom, / A malomba fogadtál te / Hű szerelmet, angyalom / De meg­csaltál, mással éled, világod... / Tán most csókolt meg a rózsáid, / Hogy a malom megállott. ”"­ A Szabolcs megyei képviselőjelöltek közül a legnagyobb karriert gróf Dessewffy Aurél és Mezőssy Béla futotta be. Újraválasztásukat a politikai sikerek alapvetően határozhatták meg. Az előbbi az 1870-es évek második felében egy 67-es alapon álló, de az agrárérdeket határozottabban védő, konzervatív politikai irányzat magyaror­szági létrejötténél bábáskodott gróf Károlyi Sándorral együtt. Az 1879-es székesfe­hérvári országos gazdakongresszus egyik előkészítője volt, és ettől kezdve az agrár­körök vezetőjeként tartották számon.17 Az utóbbit az ellenzéki koalíció győzelme után. 13. Kelet-Magyarország, 1994. 148. sz. 12. o. (Margócsy József: Országgyűlési képviselők.) 14. Borovszky, kb. 1900. 273. o. 15. A további nyolc képviselő: Bencs László, Gencsy Albert, Meskó László, Liptay Béla. Ők a Nyírvíz-szabá­lyozó Társulat választmányának voltak tagjai. Gr. Dessewffy Aurélt - már a tiszalöki kerület parlamenti képviselőjeként - 1883 április 21-én választották az Alsó-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat elnökévé. A Felső-Szabolcsi Tisza-szabályozó Társulat választmányának tagja volt gr. Vay Ádám, Gencsy Albert, Hrabovszky Guidó. A társulat alelnöke volt - képviselőségét követően - 1886 és 1888 között Pilisy László. In.: Borovszky, kb. 1900. 285., 289., 297., 311. o. 16. Pap, 1886. 96. o. 17. Dessewffy, Szabolcs megye aljegyzője, majd a Lónyay-kormány idején a Pénzügyminisztériumban segéd­fogalmazó volt. 1874-ben a zborói kerületet képviselte a parlamentben. Ilyen politikai múlttal (és jelentős vagyonnal) a háta mögött, biztos választási győzelmet aratott a szabadelvű Szomjas József felett 1878- ban a tiszalöki kerületben is. 1881-ben megismételte győzelmét az országos hírnévre szert tett Verhovay Gyulával szemben. Édesapja, gr. Dessewffy Emil nyomdokait követve később bekapcsolódott a Födhitelintézet munkájába és annak 1884 decemberében elnöke is lett. 1883 és 1889 között a Magyar Gazdasági Egyesület alelnökeként, 1889 és 1908 között az egyesület elnökeként dolgozott. Szinnyei, 1893. II. köt. 818-819. o. Gulyás, 1943. V. köt. 657-658. o.

Next