Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008 (43. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2. szám
Kujbusné Mécsei Éva végrendeletek is. Özvegy Hogyan Andrásné Zajatz Mária 1823-ban vette számba hagyatékolási céllal vagyonait. Ő a házasságba vitt egy kötélalj szállásföldet egy házikóval és szalmából rakott istállóval együtt, egy ökröt, egy tehenet és egy lovat. „Rész szerint az urammal szerzettem, úgymint: a városban Hogyan János és Ilavszki Mihály közt lévő házamat... A váltságnak kifizetésére requiráltató pénzt, valamint a kisteleki szőlőkben volt egy fél nyilas szőlőt, melynek az árába mindazonáltal én magam férjem halála után fizettem száz, 100 rénes forintot. De ezen szőlőt idővel, mikor János fiamat házasítottam, eladtam százhetven, 170 forintért, melynek egy részét János fiam mindjárt lakodalmakor magára elköltötte. A hátralévő részét pedig Királyteleki pusztának kifizetésére fordította. Egyszóval én azon pénzben semmiképpen nem részesültem, hanem a fiam még a feljegyzetteken kívül vett magának egy kanca lovat és egy kanca két esztendős csikót. Volt még egy kevés marha is a férjem halála után, nevezetesen kettőszázötven, 250 forint bankóban, melyekhez én is idővel adván a magam vászonból lett szerzeményemből kettőszázötven, 250 forintot, János fiamnak csináltattam egy vasas s becsületesen elkészült szekeret. Azon kívül a magam szerzeményéből egy -két harminc, 30 forinton bankóban. Van még a házi bútorokból egy élésláda, egy szekrény, két szószék, esztováta, csüllő, egy nyoszolya hozzá tartozó ágybelivel, egy kis véka, egy új testamentum könyv, egy tót Zsivota Studnice nevű könyv, két Tranoscius nevű könyv, egy énekes könyv, egy rézüst, egy mángorló sulyok, egy asztal lócákkal együtt. ” Ripulya János, 1824. márciusában kelt testamentumában az alábbi javait sorolja elő: „egy: a városban Moravszki János és Tomasovszki György szomszédságában lévő fél portán épült házam, melyet az első feleségemmel a boldogult ipámtól, néhai Balás Jakabtól 200 rénes forintokon még 1810-ben vettem; kettő: egy fél nyilas orosi határban lévő szőlőm, melyet a nevezett feleségemmel úgy szereztem, hogy a feleségem successioba kapván 120 rénes forintokat, azon a pénzen 10 rénes forintért verődött. ” Krajetz Mihály 1825 februárjában íródott végrendeletében az alábbiak olvashatóak: „következendő vagyonaim is vagynak, melyeket rész szerint az édesatyámtól megkaptam, rész szerint magam is megszereztem magamnak. Van pedig elsőben is a városban a Debreceni utcán Palitz Mihály és Lavrentsik János házak között fekvő házam, melyet az édesatyám után megkaptam. Másodszor szállásom 3 kötélalja valóval, melyekből egyet én magam megszereztem ezen mostani második feleségemmel, kettőt pedig az édes szüleimtől megkaptam. Harmadszor vagyon egy félnyilas szőlőm az orosi határban, melyet szinte ezen második feleségemmel megszereztem. Negyedszer vagyon egy fél kertem, ötödször vagyon öt hámos lovam és egy kétesztendős csikóm, hatodszor vagyon hat jármos ökröm, kettő kétesztendős ökörtinó, négy rúgott borjú, hat tehén, egy azokból a menyemé, és eszerint csak öt tehén, negyven fejős juhok, ürü és kos 15, bárány 23. Hetedszer tíz darab sertés, aki udvari, hízóba négy darab. Nyolcadszor vagyon három vasas szekerem, két eke, hozzávaló eszközökkel, két vasas berena. Kilencedszer vagyon a megírt lovakhoz és ökrökhez szükséges [szerszámok]. Tizedszer szállási épületek, úgymint ház, lovakhoz estálló, szarvasmarhának két ajtóra való estálló, granarium, pelyvás és akol. Vagynak még házi bútorok is.”’ A második váltságra 1824-ben végül a lakosoktól 60 316 rénes forint gyűlt össze. A váltság fizetéséhez így a legjelentősebb forrást a kölcsönök jelentették. A városi levelező könyv szerint a személyesen eljáró deputátusok mellett 72 hitelt 19