Szabolcsi Ifjúság, 1978 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Markovics György a HAFE szerkezet­ lakatosa. Szovjet megrende­lésre készülő berendezés varratait köszörüli. . Ifjúsági ársadalmi összefogással egyre több ifjúsági ház és KISZ-klub épül megyénk­ben. Szórakozásra, művelődésre alkalmas második otthont te­remtenek a fiataloknak. Nagy­­kállóban például 1978-ban egy hosszú pincét alakítanak ki és rendeznek be a fiataloknak. A kezdeményezést a helyi fogyasz­tási és értékesítő szövetkezet is támogatja. Szükség is van a he­lyi támogatásra, mert népgazda­ságunk megterhelése miatt a KISZ KB ettől az évtől már nem tud központi segítséget nyújtani az említett építkezésekhez. Az ifjúsági törvény hatására 1971-től indult a klubépítési ak­ció. A KISZ megyei bizottsá­gának közreműködésével az el­­­múlt hat év alatt 78 ifjúsági ház épült megyénkben központi tá­­­­mogatással. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden harmadik köz­ségben új házat avattak a fia­taloknak. A támogatás értéke 61 millió 321 ezer forint volt. Ez a szám is beszédes. Ugyanis csak az az alapszervezet kaphatott a központi keretből, amely pályá­zatot nyújtott be és rendelkezett az építkezési költség minimum kétharmadával. A kétharmad rész 13 millió forint,­ összesen tehát mintegy 20 millió forin­tért építettek ifjúsági házat a szabolcs-szatmári fiatalok. Az ifjúsági törvény hatására egyebek közt jól induló ifjúsági ház épült Barabáson, Cégény­­dányádon, Tyukodon. A Nyír­bogáthoz tartozó Istvántanyán szintén aktívak lettek a fiatalok az új otthonukban. (A tanyai klubéletről az Ifjúsági Maga­zin képes riportban számolt be.) Más téma, hogy az új ifjúsági házak nem mindenütt töltik be szerepüket, nem mindenütt el­fogadható az érdeklődés, az ak­tivitás. Még számos községben, külte­rületi településen és munkahe­lyen hiányzik a klub. A további építkezésekhez, átalakításokhoz jó példa lehet a MOM máté­ házak szálkái gyáregysége. A szatmári fiatalok helyi vezetőik segítsé­gével egy megszűnt kerékpár­megőrzőből alakítottak ki KISZ- klubot. Számos kihasználatlan, vagy csak részben kihasznált épület található megyénkben. A körzetesített iskolák, tanácshá­zak, az egyesült tsz-ek megüre­sedett irodái épp úgy berendez­hetők második otthonná, mint a semmire sem használt pince­­helyiségek. A gazdasági veze­tőknek két okból is érdemes tá­mogatni a fiatalok kezdeménye­zéseit. Egyrészt azért, mert a fiatalok szívesebben maradnak és dolgoznak azon a munkahe­lyen, ahol saját épülettel rendel­keznek, másrészt ezek az épü­letek hivatalos rendezvények megtartására is alkalmasak. Az üresen álló épületeket ez­után elsősorban saját erőből és társadalmi munkában kell kia­lakítani második otthonná. Az új (és a régi) ifjúsági házakban, klubokban az aktivitás fokozásá­ra is szükség van. A KISZ MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA • XI., ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1.— Ft 1978. JANUÁR HÓ VIT-est Kisvárdán. Részlet a műsorból Gazdaságpolitika 78 Takarékosan, jobb minőséget! Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága 1977. december 14-i ülésén értékelte az éves gazdasági építőmunka eredményeit és meghatározta az 1978-as gazdaságpolitikai feladatokat. Az ülésen többek között elhangzott: a továbblépés útja Szabolcs- Szatmárban is az intenzív gazdálkodás. 1978-ban fő figyelmet a tervek minőségi végrehajtására kell fordítani. Ezt a vállalati tervezőmunka javításával, megalapozott vezetői előrelátással, céltudatosabb és fe­gyelmezettebb munkával lehet elérni. Négy vállalat fiataljait kérdeztük meg: mit tesznek munkahelyü­kön e feladatok megoldásáért? Visszaküldték a rosszat Hasító élű kés­szeli, vágja az egymásra simított kabátanyago­­kat a Nyíregyházi Divat Ruhá­zati Vállalat üzemcsarnokában. A Krúdy Gyula ezüstkoszorús Szocialista Brigád tagjai pontosan illesztve „terítik” kés alá a négyzetekre vágott anyagokat. De előbb nagy figyelemmel bí­rálat alá veszik: szín-, vagy szövéshibás darab már nem ke­rülhet vágóél alá. — A múlt évben nem fordí­tottunk különösebb gondot az anyagok minőségére. Ha volt is hiba bennük, nem dobtuk el, ha­nem fölhasználtuk a teljes men­­­nyiséget. De ne higgje, hogy ez megfelelő megoldás volt. Az át­vevők a legkisebb anyaghibánál visszaküldték minőségi kifogás­sal a terméket. Szabó Zsuzsanna betanított munkás, a Krúdy brigád vezető­je szerint az anyagok közel 1—2 százalékát kell apróbb-nagyobb hibák miatt selejtezni. Így sok­kal kisebb a kár, mintha a már kész kabátokat dobják vissza az elégedetlen megrendelők. — Legnagyobb partnerünk az NSZK-beli CANDA cég. Az ő részükre készítjük bérmunká­ban termékeink túlnyomó több­ségét. Szigorú kritikusok. A tex­tiliparban általános szabály, hogy a szövet szélirány felül­ről lefelé halad. Ha véletlenül fordítva helyezzük fel a szabás­mintát , akár dobhatjuk is szemétbe a kabátidomokat. Ha az idegen végigsétál a DI­­RUVÁLL helyiségein, minden bizonnyal azt állapítja meg, hogy a szabászok munkája a legegyszerűbb. Látszólag így igaz, ám a valóságban nagyon nehéz. Vágás közben könnyen elcsúszhat az anyag. Újra szab­ni aligha lehet a rontott holmi­kat — főleg ha kisebbre sikerül a kabátujj, mint kellene. Már­pedig a gép szabálytalan beál­lításnál „alávág”, vagyis az al­só idomdarabokat szőkébbre szeli a szükségesnél. A csú­szás megakadályozására újab­ban leszorító csipeszeket hasz­nálnak a szabók. — Összehangoltan, pontosan igyekszünk dolgozni — folytatja a fiatal brigádvezető. — Mivel főleg nők tevékenykednek a vál­lalatnál, ezért jó lenne, ha egy­­egy műveletet több ember is elsajátítana. Ugyanis ha valaki megbetegszik, vagy lázas kisgye­reke miatt nem jöhet be, nehéz megoldanunk a helyettesítést. No nem úgy gondoltam, hogy mindenki tanulja meg az ös­­­szes munkafázist. De sajátjuk mellett még egy műveletet nyu­godtan elsajátíthatnak a dolgo­zók. Szeretném ezt legalább a mi kollektívánkban megvalósí­tani. Szigorúbb ellenőrzés Úgy tervezzük, hogy most ja­nuárban felülvizsgálunk minden terméket összetétele szerint. A korszerűtlen anyagok helyett újakat vezetünk­­ be. Egyúttal ellenőrizzük­­ a technológiát, s ahol szükség van rá, természe­tesen módosítjuk a sorrendet. Hajdú László, a nyírbátori növényolajgyár fiatal dolgozója szerint így zajlik le az év első hó­napja. Mint mosószergyártó üzem termelési ügyintézője köz­vetlenül nem vesz részt a mun­kában, mégis avatott szakem­bernek számít. Az üzemvezető­vel együtt közösen szervezik, irányítják a részleget. — Velünk szemben az egyik legfontosabb követelmény: a minőség megtartása, sőt javítá­sa. Hogy szó ne érje a ház ele­jét, üzemi minőségellenőrzést vezettünk be. Minden keverés­nél — egy-egy alkalommal 330 kilogramm alapanyagot dolgo­zunk föl — mintát veszünk, s azt elemezzük a laboratórium­ban. Erre azért van szükség, mert néhány minőségi hiba az alapanyagok pótadagolásával megelőzhető. Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy alkatrészhiány miatt hosszú órákra leállt a ter­melés. Főleg NDK-gyártmányú automata csomagolókkal volt baj. Hajdú István szerint erre is akad megoldás. — Jó kapcsolatot teremtet­tünk a TMK-műhellyel. Ez nem azt jelenti elsősorban, hogy ha baj van, azonnal jönnek a sze­relők — hiszen így ment eddig is. A megelőzésen van a hang­súly!" Az alkatrészeket jó előre megrendelték, jó néhányat a TMK-sok maguk készítenek el. Így reméljük, hogy nem lesz olyan sok üres várakozás. A termelési ügyintéző szerint nem kevésbé fontos a céltuda­tos, fegyelmezett munka sem. Ezen belül gondolni kell a rend­szeres tájékoztatásra. Ha már alkalom nem adódik a havonta egyszer elhangzó munkavédelmi utasítást kell fölhasználni erre a célra. Az emberek igénylik az elmúlt hónap eredményeinek, s a következő hetek feladatainak ismertetését. „Dolgozz­ hibátlanul!" ~­Új termék: az úgynevezett csapszekrényház gyártását kezd­ték meg a múlt év második fe­lében Kisvárban az Öntödei Vál­lalatnál. Kovács Zoltán, a Di­­samatic öntöde üzemvezetője nem kis gonddal kezdte az új esztendőt. Az elmúlt fél év — bár 30 ezer darab készült a cikkből — sok megoldásra váró feladatot hozott. Több típust is gyártottak, de kiderült: olyan módosított technológiát kell ki­dolgozni, amely garantálja a jó minőséget. — A „Dolgozz hibátlanul” rendszer bevezetésén munkálko­dunk. Az előkészítés már ta­valy megkezdődött. Sorra kér­deztünk mindenkit: mondjon véleményt, hogyan lenne jó át­szervezni a munkát. A beadott válaszok, javaslatok feldolgozása még tart az öntö­dében. Az eddigiekből azonban máris látható: főleg a gépkiesés és az anyaghiány gondja foglal­koztatja a munkásokat. — Tavaly inkább ez utóbbi: az anyaghiány miatt álltunk. Főleg az öntéshez nélkülözhe­tetlen ócskavasból volt kevés. Ezzel nem lehet takarékoskod­nunk — ellentétben a gyantás homokkal, ami drága alapanyag. 1978-tól új módszert alkalma­zunk a magkészítésben. Az ön­töttvas tárgyak üreges belsejét speciális homokkeverékből ége­tett maggal nyerjük. Ha ügyelünk arra, hogy ne vesszen kárba egy csöpp sem belőle, s nagyobb kapacitás segítségével csökkentjük a mag sütési idejét máris m­egtakarítást értünk el. Az Öntödei Vállalatnál is tud­ják: nagyobb céltudatosságra van szükség. Ennek érdekében önmeózást vezettek be.­­ Lényege, hogy a kész gyárt­mányokat a dolgozók maguk mi­nősítik. A hibás, selejtes dara­bokat nem adják tovább. Elein­te biztos nem lesz könnyű. De nemcsak ez okoz majd nehézsé­get, hanem várhatóan az is, hogy szeretnénk nagyobb pon­tosságra nevelni az embereket.

Next