Szabolcsi Ifjúság, 1988 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
MOZDULJKA A megye félszáznyi településére kézbesített levelet a posta karácsony előtt. Feladó a Szabolcs-Szatmár megyei kisdobos bizottság. Címzettek azok a kisdobos közösségek, akik szeptembertől önkéntes résztvevői MOZDULJKA programjainak. Az új mozgalmi év indulásakor megyei játékra hívták a legkisebbeket; a Mozduljka (a fantázianév mögött a kisdobos bizottság tagjai találhatók) állandó levelező partnere lett a gyerekeknek. December 28-án délelőtt 10 órakor a megyei úttörőházban először találkoztak „élőben” a játékosok. (7. oldal.) Kérdezni kevés ohasem volt könnyű fiatalnak lenni. Ma sem az. A felnövekvő ember rácsodálkozik a világra, amely egészen másként alakul, mint ahogy azt az iskolában tanították és tanítják. Az apáknak hívő nemzedék azt látja, hogy a szülők valahol megcsalatkoztak, hogy olyan kifejezések röpködnek a levegőben: munkanélküliség, szegénység, adó, drágaság, vagyon, részvény, kötvény, magánvállalkozás. És a hírek, amelyek bombáznak nap mint nap, gondokról szólnak akkor is, ha környező szocialista országokról esik szó. Adósság, recesszió, átépítés, változás — csupa olyan fogalom, amelyet a fiataloknak is meg kell tanulniok, hiszen ezekkel élnek együtt. Mert meg kell ismerkedni ezekkel, hiszen ha valaki ma a jövőre készül, aligha lehet nyugodt, amíg nem mutatja meg valaki azt, miként alakulnak a következő évek, merre a kiút, mikorra várható egy biztonságosabb jelen. Fiatalokkal találkozván nemegyszer felteszik a kérdést: érdemel-e tiszteletet az a nemzedék, amely hagyta, hogy idáig jussunk, maradhat-e felelősségrevonás nélkül az, hogy hiba hibát követett, miközben illúziókban ringattuk magunkat. Jogos az a felvetés is, hogy mitől lettünk ma okosabbak, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, amikor eltévedtünk a politika és a gazdaság útvesztőiben, s adósságokba vertük magunkat. Nem vitatható, mindezzel szembe kell nézni, választ kell adni, hozzátéve: csak kérdezni kevés. Ha megtanultunk volna, de kár, hogy nem tanultuk meg, hogy csak nemzetekben lehet gondolkodni, akkor a válasz is könnyebb lenne. Főleg annak a nemzedéknek, amelyre kétségtelenül sok terhet fogunk örökül hagyni. Ha mindenki tudná és értené, hogy a nemzet történelme, minden nemzeté, tele van fel- és lemenő korszakokkal, akkor talán egyszerűbb lenne a mai helyzet megértése. Igaz, ludasak vagyunk abban, hogy olyan hitben ringattuk magunkat, hogy nálunk csak fel van, a lefelé elképzelhetetlen. De talán hihetőbb ma minden, ha megmondjuk: sikerült rendet teremteni a tudatunkban, gondolkodásunkban, s őszintén kimondjuk, hogy mindez csak egy szép álom volt, minden tapasztalat nélkül. Más nem marad hát, mint tudomásul venni: tévedtünk, s e tévedést korrigálni kell. Az idősebb és a fiatal nemzedéknek. Hogy ez így legyen, kétségtelenül sok mindennek változnia kell. Még a meglévőnél is több őszinteségre van szükség. Jogosan várja a fiatalság, hogy érdesebb hangjára ne csak figyeljenek, de tegyenek is igazságaik érdekében. Tágabb tér kell az újnak, a frissnek, a szokatlannak. És el kell viselni a türelmetlenséget, a szokatlan kifejezési és tiltakozási formát, félre kell tenni azt a nagyképű magatartást, amely a fiatal véleményét mindig csak óvatosan és lekezelően fogadja. Hogy mindez gyakorlat legyen, ahhoz viszont kell egy ifjúság, mely felkészült, okos, tanult, vitaképes, és nem cinikus. A hit nélküli, csak szavakkal vagdalkozó, tettek híjával elégedetlenkedő aligha lesz hitelképes. Mert az éremnek két oldala van, két vagy netán több korosztály, és ezek egyidejű cselekvése. Gyanakvás nélkül, egy célt, ha más és más módon is, de megvalósítani akaró nemzet. Több tér kell a fiataloknak, kár várni addig, amíg elérik az ötvenet. És több türelem kell az időseknek, akik közül többen saját keserű levekben főnek, hiszen nekik sem diadal, hogy álmaiknak búcsút kell mondani. A dolgok lassan mozdulnak. Az illegális időkből visszamaradt szervezeti formák nemigen segítik az önálló, friss kezdeményezést. A KISZ még mindig nem jut el mindenkihez. A változásnak alulról kell indulnia. A demokrácia sem épülhet utasításra. Ezt bizony még sok fiatal se tudja, s nem mindenütt buzdítják erre. Pedig itt kezdődik a kibontakozás. Az újat az újak lendülete építi. B. L. S i m i lOftli-ftU! «JiUjU.itU.IVI XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 4.B0 FT 1988. JANUÁR "NEV — ÚJ ÉV Hatékonyabb érdekvédelmet A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál Lengyel Judit KISZ-bizottsági titkárral először találkoztam. Szavaiból érződött, sokat foglalkozik érdekvédelemmel, az a kisujjában van. • Vállalatunk KISZ-szervezete az érdekvédelmi tevékenységet, a nemrég módosított hatásköri lista figyelembevételével végzi — mondja. Az érdekképviseletet három fő csoportba sorolom. Az elsőbe az általános érdekvédelmet, illetve ellenőrzést, a másodikba az egyetértési jogok gyakorlását, míg a harmadikba a helyi megállapodás szerinti teendőket kategorizálom. — A cég párt- és gazdasági vezetőségével jó a kapcsolatunk. Valamennyi lényeges kérdésben kikérik a KISZ véleményét, például a kádercsere tervek készítésénél, érvényesítésénél, kitüntetések odaítélésénél. Elmondta, a múlt évben a forradalmi ifjúsági napok (FIN) keretében a vállalat KISZ-esei új kitüntetési formát hoztak létre, így a szakmai és a politikai munkájával rászolgáló fiatal Iparcikk KISZ-díjjal és Iparcikk-oklevéllel is jutalmazható. Ez azért is jó, mert a központi jutalmazási keret csökkent. Április 30-ig a vállalat valamennyi területén lezajlanak az ifjúsági parlamentek. E fontos fórumok jó lehetőséget teremtenek a fiatalokat érintő határozatok megvalósításának áttekintésére, és a soron következő feladatok meghatározására. E rendezvényeken valamennyi 30 éven aluli dolgozó részt vesz, tehát nemcsak a KISZ-tagok. Az ifjúsági parlamentek a vezetőségnek is jó alkalmat nyújtanak az ifjabb korosztály örömeivel, gondjaival történő közvetlen megismerkedésre. A KISZ-tagokat a különböző szabályzatok elkészítésébe is bevonják. Lengyel Judit kifejtette: ők többnyire a kollektív szerződés esetleges módosítására tudnak javaslatot tenni. A vállalat által teljesítendő gazdasági feladatok meghatározásába — mivel kevés a felsőfokú végzettségű KISZ-tag — nem nagyon tudnak érdemben beleszólni. Bíznak a vezetőségben, hogy az a vállalat egyetlen munkatársának sem akar rosszat. A kádercseréknél is érvényesül a KISZ véleménye. Az iparcikk kiskereskedelmi vállalatnál van 30 éves osztályvezető, boltvezető, akik bizonyították: képesek a feladatok ellátására, tehát a KISZ nem járatta le magát, amikor őket vezetői posztra javasolta. Az érdekvédelem másik lényeges területe a fiatalok továbbtanulásának, illetve lakáshoz jutásának támogatása. Például tavaly az évi 300 ezer forintos lakástámogatási alapot — éppen a KISZ javaslatára — 200 ezer forinttal megemelték. Ezt differenciáltan osztották szét. A KISZ a fiatalok fegyelmi felelősségre vonásánál is jelen van, de szerencsére erre 1987-ben nem volt szükség. Az iparcikk kisker KISZ-szervezetének érdekvédelmi munkáját a múlt évben a kereskedelmi ágazati KISZ-bizottság is vizsgálta, és azt összességében jónak ítélte meg. Keletszövetkezeti Kereskedelmi Vállalat, Riczu Katalin KISZ- bizottsági titkár. — A vállalatunknál 140 a 30 éven aluliak száma, közülük nyolcvanan KISZ-tagok,, akik két alapszervezetet alkotnak. Az egyik a Kelet Áruházban, a másik pedig a központban, valamint a nagykereskedelmi raktárban tevékenykedik. Riczu Katalin szerint a KISZ-munka minősége és tekintélye attól függ: a szervezet mennyire tud helytállni, s ha kell harcolni, vagyis az illetékes helyeken mennyire tud partner lenni. — A jogosítványokkal tudni kell élni. Szerencsére nálunk a vezetőség, a KISZ-t mindig komolyan vette, sőt mondhatom tiszteletben tartotta, így a munkánkat a hatásköri listának megfelelően végezhetjük. — Az érdekvédelem meglehetősen széles spektrum. Van-e olyan elem, ami körül minden jó és rossz megfigyelhető? — kérdezem. — Van — mondja Riczu Katalin: a pénz. A fizetés, a juttatások és a lakás. E körül forog sok minden. A vállalatnak 10 éve vagyok KISZ-bizottsági titkára. Így, a múltra visszatekintve is kijelenthetem, hogy a dolgozók és benne a fiatalok érdekei általában érvényre jutnak. Nem volt olyan testületi ülés, ahová bennünket elfelejtettek volna meghívni, s ahol a napirendekhez érdemben nem szólhattunk hozzá. Ebből következik: látványos gondjaink nincsenek, de látványos eredményekről sem adhatok számot. Azt az egyet megemlítem, korábban az évi 50 ezer forintos lakástámogatási alapot 200 ezerre felemeltük — tekintettel az áremelkedésekre. Ebből egy személy maximum 50 ezer forintot kaphat. A kérelem elbírálásánál az illető munkája mellett az is szempont, hogy lehetőleg első lakáshoz jutó fiatalnak adjunk pénzt. Béremelésben a gyesen lévők is részesülnek. — Az ifjúsági parlamentekre a tanulókat is meghívjuk. Hadd lássák, hogyan élünk, hová csöppennek, mire számíthatnak. — A jövőben a programjainkon változtatni szeretnénk, tekintettel az emberek szabad idejének csökkenésére. Jelenleg a tervezés, és a véleménymeghallgatás tart. Célunk: kevesebb, de színvonalasabb rendezvényt szervezni, amibe nemcsak az adott KISZ-tag, hanem annak családtagjai is bevonhatók. Tehát ahhoz, hogy valaki a szabad idejében is eljöjjön közénk, ne kelljen a családjából kiszakadnia. Főként sportversenyekre, kirándulásokra gondolunk. (cselényi) Blézerek Gyulatanyáról A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai kerületében a mezőgazdasági üzem kapcsolatot alakított ki a DIRUVÁLL nyíregyházi egységével. Jelenleg több, mint 30 leány és asszony talált így munkát. 1987-ben a belföldi igények kielégítése mellett nyugatnémet exportra készítettek blézereket. December 23-án befejezték az 1987. évi feladatokat. Az év utolsó napjaiban egy 620 darabból álló szállítmányt indítottak útnak.