Szabolcsi Ifjúság, 1988 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

MOZDULJKA A megye félszáznyi településére kézbesített levelet a posta kará­csony előtt. Feladó a Szabolcs-Szatmár megyei kisdobos bizottság. Címzettek azok a kisdobos közösségek, akik szeptembertől önkén­tes résztvevői MOZDULJKA programjainak. Az új mozgalmi év indulásakor megyei játékra hívták a legki­sebbeket; a Mozduljka (a fantázianév mögött a kisdobos bizottság tagjai találhatók) állandó levelező partnere lett a gyerekeknek. December 28-án délelőtt 10 órakor a megyei úttörőházban először találkoztak „élőben” a játékosok. (7. oldal.) Kérdezni kevés ohasem volt könnyű fiatalnak lenni. Ma sem az. A fel­növekvő ember rácsodálkozik a világra, amely egészen másként alakul, mint ahogy azt az iskolában tanították és tanítják. Az apáknak hívő nemzedék azt látja, hogy a szülők valahol megcsalatkoztak, hogy olyan kifejezések röpködnek a levegőben: munkanélküliség, szegénység, adó, drágaság, vagyon, részvény, kötvény, magánvállalkozás. És a hírek, amelyek bom­báznak nap mint nap, gondokról szólnak akkor is, ha környező szocialista országokról esik szó. Adósság, recesszió, átépítés, vál­tozás — csupa olyan fogalom, amelyet a fiataloknak is meg kell tanulniok, hiszen ezekkel élnek együtt. Mert meg kell ismerked­ni ezekkel, hiszen ha valaki ma a jövőre készül, aligha lehet nyugodt, amíg nem mutatja meg valaki azt, miként alakulnak a következő évek, merre a kiút, mikorra várható egy biztonságo­sabb jelen. Fiatalokkal találkozván nemegyszer felteszik a kérdést: ér­demel-e tiszteletet az a nemzedék, amely hagyta, hogy idáig jussunk, maradhat-e felelősségrevonás nélkül az, hogy hiba hibát követett, miközben illúziókban ringattuk magunkat. Jogos az a felvetés is, hogy mitől lettünk ma okosabbak, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt, amikor eltévedtünk a politika és a gazdaság út­vesztőiben, s adósságokba vertük magunkat. Nem vitatható, mindezzel szembe kell nézni, választ kell adni, hozzátéve: csak kérdezni kevés. Ha megtanultunk volna,­­ de kár, hogy nem tanultuk meg, hogy csak nemzetekben lehet gondolkodni, akkor a válasz is könnyebb lenne. Főleg annak a nemzedéknek, amelyre kétség­telenül sok terhet fogunk örökül hagyni. Ha mindenki tudná és értené, hogy a nemzet történelme, minden nemzeté, tele van fel- és lemenő korszakokkal, akkor talán egyszerűbb lenne a mai helyzet megértése. Igaz, ludasak vagyunk abban, hogy olyan hitben ringattuk magunkat, hogy nálunk csak fel van, a lefelé elképzelhetetlen. De talán hihetőbb ma minden, ha megmond­juk: sikerült rendet teremteni a tudatunkban, gondolkodásunk­ban, s őszintén kimondjuk, hogy mindez csak egy szép álom volt, minden tapasztalat nélkül. Más nem marad hát, mint tudomásul venni: tévedtünk, s e tévedést korrigálni kell. Az idősebb és a fiatal nemzedéknek. Hogy ez így legyen, kétségtelenül sok mindennek változnia kell. Még a meglévőnél is több őszinteségre van szükség. Jogosan várja a fiatalság, hogy érdesebb hangjára ne csak figyeljenek, de tegyenek is igazságaik érdekében. Tágabb tér kell az újnak, a frissnek, a szokatlannak. És el kell viselni a türelmetlensé­get, a szokatlan kifejezési és tiltakozási formát, félre kell tenni azt a nagyképű magatartást, amely a fiatal véleményét mindig csak óvatosan és lekezelően fogadja. Hogy mindez gyakorlat legyen, ahhoz viszont kell egy if­júság, mely felkészült, okos, tanult, vitaképes, és nem cinikus. A hit nélküli, csak szavakkal vagdalkozó, tettek híjával elége­detlenkedő aligha lesz hitelképes. Mert az éremnek két oldala van, két vagy netán több korosztály, és ezek egyidejű cselek­vése. Gyanakvás nélkül, egy célt, ha más és más módon is, de megvalósítani akaró nemzet. Több tér kell a fiataloknak, kár várni addig, amíg elérik az ötvenet. És több türelem kell az időseknek, akik közül többen saját keserű levekben főnek, hi­szen nekik sem diadal, hogy álmaiknak búcsút kell mondani. A dolgok lassan mozdulnak. Az illegális időkből visszama­radt szervezeti formák nemigen segítik az önálló, friss kezde­ményezést. A KISZ még mindig nem jut el mindenkihez. A változásnak alulról kell indulnia. A demokrácia sem épülhet utasításra. Ezt bizony még sok fiatal se tudja, s nem mindenütt buzdítják erre. Pedig itt kezdődik a kibontakozás. Az újat az újak lendülete építi. B. L. S i m i lOftli-ftU! «JiUjU.itU.IVI XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ARA: 4.B0 FT 1988. JANUÁR "NEV — ÚJ ÉV Hatékonyabb érdekvédelmet A Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Válla­latnál Lengyel Judit KISZ-bi­­zottsági titkárral először talál­koztam. Szavaiból érződött, so­kat foglalkozik érdekvédelem­mel, az a kisujjában van. • Vállalatunk KISZ-szerve­­zete az érdekvédelmi tevékeny­séget, a nemrég módosított ha­tásköri lista figyelembevételé­vel végzi — mondja. Az érdek­­képviseletet három fő csoport­ba sorolom. Az elsőbe az álta­lános érdekvédelmet, illetve el­lenőrzést, a másodikba az egyet­értési jogok gyakorlását, míg a harmadikba a helyi megállapo­dás szerinti teendőket kategori­zálom. — A cég párt- és gazdasági vezetőségével jó a kapcsolatunk. Valamennyi lényeges kérdésben kikérik a KISZ véleményét, pél­dául a kádercsere tervek készí­tésénél, érvényesítésénél, kitün­tetések odaítélésénél. Elmondta, a múlt évben a forradalmi ifjúsági napok (FIN) keretében a vállalat KISZ-esei új kitüntetési formát hoztak lét­re, így a szakmai és a politikai munkájával rászolgáló fiatal Iparcikk KISZ-díjjal és Ipar­cikk-oklevéllel is jutalmazha­tó. Ez azért is jó, mert a köz­ponti jutalmazási keret csök­kent. Április 30-ig a vállalat vala­mennyi területén lezajlanak az ifjúsági parlamentek. E fontos fórumok jó lehetőséget teremte­nek a fiatalokat érintő határo­zatok megvalósításának áttekin­tésére, és a soron következő fel­adatok meghatározására. E ren­dezvényeken valamennyi 30 éven aluli dolgozó részt vesz, te­hát nemcsak a KISZ-tagok. Az ifjúsági parlamentek a vezető­ségnek is jó alkalmat nyújtanak az ifjabb korosztály örömeivel, gondjaival történő közvetlen megismerkedésre. A KISZ-tagokat a különböző szabályzatok elkészítésébe is be­vonják. Lengyel Judit kifejtet­te: ők többnyire a kollektív szerződés esetleges módosításá­ra tudnak javaslatot tenni. A vállalat által teljesítendő gaz­dasági feladatok meghatározásá­ba — mivel kevés a felsőfokú végzettségű KISZ-tag — nem nagyon tudnak érdemben bele­szólni. Bíznak a vezetőségben, hogy az a vállalat egyetlen mun­katársának sem akar rosszat. A kádercseréknél is érvénye­sül a KISZ véleménye. Az ipar­cikk kiskereskedelmi vállalatnál van 30 éves osztályvezető, bolt­vezető, akik bizonyították: ké­pesek a feladatok ellátására, te­hát a KISZ nem járatta le ma­gát, amikor őket vezetői poszt­ra javasolta. Az érdekvédelem másik lé­nyeges területe a fiatalok to­vábbtanulásának, illetve lakás­hoz jutásának támogatása. Pél­dául tavaly az évi 300 ezer fo­rintos lakástámogatási alapot — éppen a KISZ javaslatára — 200 ezer forinttal megemelték. Ezt differenciáltan osztották szét. A KISZ a fiatalok fegyel­mi felelősségre vonásánál is je­len van, de szerencsére erre 1987-ben nem volt szükség. Az iparcikk kisker KISZ-szerveze­­tének érdekvédelmi munkáját a múlt évben a kereskedelmi ága­zati KISZ-bizottság is vizsgál­ta, és azt összességében jónak ítélte meg. Keletszövetkezeti Kereskedel­mi Vállalat, Riczu Katalin KISZ- bizottsági titkár. — A vállalatunknál 140 a 30 éven aluliak száma, közülük nyolcvanan KISZ-tagok,, akik két alapszervezetet alkotnak. Az egyik a Kelet Áruházban, a má­sik pedig a központban, vala­mint a nagykereskedelmi raktár­ban tevékenykedik. Riczu Kata­lin szerint a KISZ-munka minő­sége és tekintélye attól függ: a szervezet mennyire tud helytáll­ni, s ha kell harcolni, vagyis az illetékes helyeken mennyire tud partner lenni. — A jogosítvá­nyokkal tudni kell élni. Szeren­csére nálunk a vezetőség, a KISZ-t mindig komolyan vet­te, sőt mondhatom tiszteletben tartotta, így a munkánkat a hatásköri listának megfelelően végezhetjük. — Az érdekvédelem meglehe­tősen széles spektrum. Van-e olyan elem, ami körül minden jó és rossz megfigyelhető? — kérdezem. — Van — mondja Riczu Ka­talin: a pénz. A fizetés, a jutta­tások és a lakás. E körül forog sok minden. A vállalatnak 10 éve vagyok KISZ-bizottsági tit­kára. Így, a múltra visszatekint­ve is kijelenthetem, hogy a dol­gozók és benne a fiatalok érde­kei általában érvényre jutnak. Nem volt olyan testületi ülés, ahová bennünket elfelejtettek volna meghívni, s ahol a napi­rendekhez érdemben nem szól­hattunk hozzá. Ebből követke­zik: látványos gondjaink nin­csenek, de látványos eredmé­nyekről sem adhatok számot. Azt az egyet megemlítem, ko­rábban az évi 50 ezer forintos lakástámogatási alapot 200 ezer­re felemeltük — tekintettel az áremelkedésekre. Ebből egy személy maximum 50 ezer forin­tot kaphat. A kérelem elbírálá­sánál az illető munkája mellett az is szempont, hogy lehetőleg első lakáshoz jutó fiatalnak ad­junk pénzt. Béremelésben a gyesen lévők is részesülnek. — Az ifjúsági parlamentekre a tanulókat is meghívjuk. Hadd lássák, hogyan élünk, hová csöp­pennek, mire számíthatnak. — A jövőben a programjain­kon változtatni szeretnénk, te­kintettel az emberek szabad ide­jének csökkenésére. Jelenleg a tervezés, és a véleménymeghall­gatás tart. Célunk: kevesebb, de színvonalasabb rendezvényt szervezni, amibe nemcsak az adott KISZ-tag, hanem annak családtagjai is bevonhatók. Te­hát ahhoz, hogy valaki a szabad idejében is eljöjjön közénk, ne kelljen a családjából kiszakad­nia. Főként sportversenyekre, kirándulásokra gondolunk. (cselényi) Blézerek Gyulatanyáról A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulata­nyai kerületében a mezőgazda­­sági üzem kapcsolatot alakított ki a DIRUVÁLL nyíregyházi egységével. Jelenleg több, mint 30 leány és asszony talált így munkát. 1987-ben a belföldi igé­nyek kielégítése mellett nyugat­német exportra készítettek blé­zereket. December 23-án befe­jezték az 1987. évi feladatokat. Az év utolsó napjaiban egy 620 darabból álló szállítmányt in­dítottak útnak.

Next