Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)

1904-07-21 / 58. szám

Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy­ utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1904. esztiirtok július 1ad 21. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.­ • MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. i *yv) : x\\ Tanügyi szemle az év végén városunkban. ii. Az állami elemi iskola. Hivatkoznak a ruthén vidékre Bereg vármegyében, azt mondják, hogy állami iskolák tették őket jó hazafiakká. Hát mikor volt a ruthén ellenségünk ? Mikor volt az ung­vári rezidenczia üldözője a magyar nyelvnek ? Ilyen módon azt is mondhatnék 20—30 év múlva, hogy Szatmárt és Nagyecsedet az állami iskolák tették jó magya­rokká. Az eddig mondottakban inten­­czióm nem az volt, hogy az állami iskolák tanügyi értékét kisebbítsem, sőt szívesen elismerem, hogy az állam által gazdagon berendezett iskolákban nagyobb tanügyi sikert lehet elérni, mint egy szegénység­gel küzdő felekezeti iskolájában. A tanító is szívesebben teljesíti köte­lességét ott, ahol havi biztos fize­tése van, mint ott, hol bizonyta­lan értékű terményekkel s pontat­lanul fizetik. — Csak azt akartam eddig bizonyítani, hogy a magyar nemzeti állam kiépítése szempont­jából oly­annyira hangoztatott ál­lami népnevelésnek 36 év óta annyi eredményét konstatálhatjuk, hogy a nemzetiségek terjeszkednek, a magyarság pedig gyöngül. Távol­ról sem írom ezt az állami isko­lák rovására, csak azt nem enged­hetem meg, hogy az áll. iskolákat valami nagy tényezőknek tekint­sük magyar nemzeti szempontból. Mindig csodálkozom a fölött, mikor képviselők, államférfiak az állami iskolákba helyezik a ma­gyarság jövőjét. Azaz, hogy nem csodálkozom, mert nem vizsgálód­nak mélyebben, a tanítók által akarják kiépíteni a nemzeti államot, csakhogy a munka terhét maguk­tól elhárítsák. Igazán mondá egy tanférfiú a minapában: „Mutassa­tok egy erdélyi oláh, vagy egy fiumei olasz gyereket, akit az ál­lami iskola magyarosított szíve ér­telmében, és én elevenen meg­eszem.“ Nem annyira az iskola, mint sovinista kormány és okos köz­gazdasági politika fogja újjáterem­­teni Magyarországot. Iskoláink azelőtt is voltak, ma is vannak a felekezetek kezé­ben, amelyek magyar nemzeti szempontból kiállják a versenyt az állam iskoláival. A mai közélet emberei, a haza nagy fiai nem ál­lami iskolákban tanultak. Kossuth, Széchenyi, Deák, Arany, Petőfi, Tompa, Jókai s annyi más jele­seink felekezeti iskolákban tanul­tak, amit tudtak. Hát ne beszél­jünk magyar városban, magyar vidéken arról, hogy az állami is­kolák képviselni fogják a magyar nemzeti eszmét. Ami még illeti szatmári elemi állami iskoláinkat, kifogásoljuk a következőket: 1. Nincs kellő gond fordítva a vallástanításra. Szükségtelen itt fejtegetnem, hogy vallás nélkül gyermeket nevelni nem lehet. Az állami iskolákban a felekezetek lel­­ké^is tanítják a vallást. A közön­ség azt hiszi, és méltán, hogy jó kezekben van a vallásos nevelés. Én pedig azt állítom, hogy paro­­kkus lelkészek nem felelhetnek meg kellőleg e feladatnak már fizikai idő hiánya miatt,seog. A szatmári oldalon elh­elyező Osztá­lyokban például a wofhráti fer­fik vendékeknek tanterv szerint adni kell 44 órát hetenként. Ezenkívül a különböző intézetekbe járó ref. növendékek számára heti 26 órát, ez 70 órát tesz s van hozzá 2 rendes és egy segédlelkész. Egy állami tanító az alsó osztályokban tanit hetenként 18 órát, egy gim­náziumi tanár nem kötelezhető többre 20 óránál. Egy lelkész, akinek külön fontos teendői van­nak, hogy tanítson 23 órát heten­ként? Hát ez egyszerűen képtelen állapot. Két év óta sü­rgeti a gond­nokság s a kir. tanfelügyelőség a külön hitoktatói állások szervezé­sét s a kormány nem intézkedik. Szerintem a városnak, mint egyik szerződő félnek, volna joga és kö­telessége közbeszólani s a vallás­­tanítást biztosítani az elemi isko­lákban. Mindenre jut pénz bőven, csak erre nem. És ez a hiány szervi baja az állami iskoláknak, a­mi nagyon meg fogja magát boszulni a jövőben. A vén kaszás. A vén kaszás ledől a földre, Vászon tarisznyát vesz elő, Melyben ott hever már egy éve : Aczél, kalapács s az ülő. S amint ezekkel rendbe hozza Elkopott régi kaszáját, Úgy látszik, mintha eltitkoltan Meg-megmozgatja a száját. Segitségre hivja az Urat, Áldja titkon őt érte, Hogy a várt aratási munkát íme ő is, hogy elérte. Hozzá fog tehát beretválni, Elnémul ajkán a fohász. S oly szépen hull a föld üstöke Az öreg előtt: a kalász. Amint estvére a fényes nap Szokott módon leáldozik, Az öreg ajka ismét mozog, Bizonyosan imádkozik. Hajh, de nem igy a kévekötő, A pelyhes állu rossz kölök, A ki csak azt a kátét vallja , Hogy az üdvözit, ha ölök. Ő is az Istennel kezdte meg, Nem titkosan, de hangosan Káromolván, mi oka annak, Mag a kalászban alig van . ? ! Az öreg hiába feddi őt, Nem kell zúgolódni fiam, Az Isten erős, véghetetlen, S elveheti ezt is, mi van. Hátha vajon ép az az oka A rossz időjárásoknak, Hogy látod ma imádság helyett A káromlás tetszik soknak .. . És talán igazat is mondott A vén kaszás, a jó öreg . Épen azért, tehát sokaknak kell a szavát fogadni meg. Lénárd Ede, 58-ik szám,­­ üti emlékeimből. (Szent-Pétervár nyáron.) írta Buday Sándorné. Nagy rokonszenvvel mentem a Néva-városba, mert régen hallottam, hogy bizonyos tekintetben a világ legszebb városa. S csakugyan az is, ha egy székváros nagyszerű alaptervét és épületeit vesszük tekintetbe. Eu­rópa összes fővárosai közt ez a leg­ifjabb, mert 1703-ban, tehát kétszáz évvel ezelőtt alapította Nagy Péter czár, ki az orosz birodalom új fővá­rosává emelte Moszkva helyett. A többi európai nagyvárosok emelke­dése Szent-Pétervár fejlődéséhez ké­pest csak foltozásnak nevezhető, pe­dig éghajlatát tekintve, ez a város sem fekszik kedvzően, mert a keleti tengernek csaknem tőszomszédsága daczára, félévig tartó zord tele van, míg a vele ugyanazon szélességi fok alatt fekvő norvég főváros tele már sokkal enyhébb. De annál előnyösebb helyzete van az orosz fővárosnak a terepet és vidéket illetőleg. A százharminczegy négyszög mértföldnyi területű Ladoga (jég) tó lefolyását a kristálytiszta vizű Néva képezi, mely a tengerbe omlásé előtt négy fő- és több mellékágra szakad. E szigetképződés valami másfél mért­földdel történik a Néva torkolata fölött és Nagy Péter b­ár erre a szi­getcsoportra építte föl nagy, pompás fővárosát. Menjünk föl a temérdek szent­pétervári torony bármelyikébe, meg­látjuk, hogy mennyire emeli a táj szépségét, hogy a nyugatnak a belát­hatatlan finn­ tengeröblöt, északkelet­nek a Ladoga tó roppant területű víztükrét pillantjuk meg. A Néva pedig mindene az orosz fővárosnak. Ez nyújtja számára az ivó-, főző- és mosóvizet, mivel a ku­tak, a még el nem enyészett növény maradványoktól megromlott talaj miatt ihatatlan vizet adnak. A Néva még egy nagy, olcsó szállító ut is, amelyen a belőle s a Ladoga tóból elágazó csatornák segélyével, a vidék olcsón szállíthatja mindennemű nyers terményeit. E víz hátán jelennek meg a város falai közt a tengeri kereskedők mindenféle hajói is, továbbá a Néva képesíti az orosz metropol lakosságát a rövid, de forró nyarak hősége elől élelmi­szereinek nagy részét biztosí­tani, mert az ottani húsz­ezer jég­­pincze űrjét ama jégkoczkák töltik meg, melyeket a Néva másfél méter vastag jegéből vágnak ki. A hal­gazdag Néva látja el részben a fő­városiak böjti asztalait is friss hallal és ennek vize öblíti ki az óriási vá­ros nagy kiterjedésű csatornahálózatát. Hálás is mindezekért a szent­pétervári az ő kedves Né­vajához, melynek tavaszi jégzajlását mindig szertartással ünneplik meg és ebben az uralkodó is részt vesz, még pedig hivatalosan. A vár parancsnoka ekkor egy nagy öblös serlegben kristálytiszta Néva vizet nyújt a czárnak, aki azu­tán a főváros jólétére kiürített ser­leget aran­nyal tetősen megrakva, adja vissza hű várparancsnokának, a főváros szegényeinek számára. Szent-Pétervár roppant nagy kiterjedésű helyet foglal el, mert a már bár beépített részek valami öt­­venhat négyszög versztnyi térséget vesznek igénybe. Tehát az orosz fő­város lakossága, mely jelenleg egy millióra megy, legkevésbbé sincsen összeszorítva. Valódi hazája is e város a nagy térfogatú és a nagy arányú állam­­épületeknek, laktanyáknak s magán­palotáknak. A legnagyobb épületek közé tartoznak a hajóhadi palota, a czári várkastély és az első hadapródi Róth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb c­ipőraktára. Figyelmeztetés ITT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. ----------- ------ ■ [UNK] . ... ■.....-------------- ----

Next