Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)

1905-03-02 / 18. szám

Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy­ utcza 9. sz. Telefon: 107. FiendßüneEüü díjak Ssatacaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1905. márczius hó 2. csütörtök SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 18-ik szám. Dj állami népiskolák. Hogy a népoktatási viszonyok az 1868-iki XXXVIII-ik tcz. meg­alkotása óta óriási lépéssel halad­tak előre, az kétségen felül álló dolog. A nagy alkotásokra hivatott s a jövőbe mélyen belátó nagy Eötvös báró miniszter a népneve­lés reorganizálásában látta és ke­reste azt az erőt, mely hivatva lesz a társadalom s ezzel kapcso­latban hazánk szellemi és­­ anyagi életerejét fokozni s a népet az ál­talános műveltség színvonalára emelni. így keletkeztek az állami is­kolák nagyobbára nemzetiségi vi­dékeken, valamint oly helyeken, hol a felekezetek szegénységük miatt nem voltak képesek iskolá­kat a törvény kívánalmainak meg­­felelőleg fenntartani és fejleszteni. Mint minden új dolognak, úgy az államosítás intézményének is voltak ellenzői, kik a féltékenyen őrzött felekezetiesség szemüvegén nézve a dolgot, azt káros hatású­nak tartották az egyháziasság ér­dekében és bizonyos hidegséggel viseltettek ez intézmény iránt. Azóta nagyot fordult az idő kereke. Az eszmék tisztultak, a felfogások változtak. A lefolyt né­hány évtized következményeiben megmutatta, hogy az állami isko­lák, míg egyrészről a felekezeti érzékenységet nem sértik, másrész­ről hatalmas kultumiissziót telje­sítenek a magyar állam szolgá­latában. Kultúrpolitikánk legfőbb czélja ugyanis, hogy a népiskola a nép­élettel szoros kapcsolatba hezassék, továbbá, hogy ezek élén köteles­ségtudó s a népnek mintaképül szolgáló tanítók álljanak.. Mennyi­ben közelítették meg az állami is­kolák az eléjük kitűzött nemes a­czélt s mennyire valósították meg hozzájuk tűzött reményeket, eléggé igazolja ama hova­tovább szélesebb körben kiterjedt népsze­rűség, melyet hazafias munkássá­guk által már eddigelé is kiérde­meltek. Nem lehet tagadni, hogy egyes iskolafentartók dicséretes buzgalom­mal kelnek nemes versenyre az állammal s az adott viszonyok kö­zött igyekeznek fejleszteni iskolái­kat, de itt nem a kivételek, hanem az általános szempontok az irány­adók. Az állami iskolák külalakja, elhelyezése, fekvése, berendezése, a pontos iskoláztatás, tankönyvek­kel való ellátás, továbbá a rend és tisztaság mind oly kellékek, melyek állami iskoláknál elsősor­ban jönnek figyelembe. A monumentális, egészséges és barátságos külsejű épületeket az állam nagy körültekintéssel, többnyire a község jól megválasz­tott pontjain szokta felépíttetni, mely egyszersmind a község dí­széül is szolgál. Belső berendezése az egészségtan kívánalmainak an­­­nyira megfelel, hogy ott a gyer­mek egészen otthonosan találja magát. Ezenkívül az ismeretszer­zés minden eszközével rendelkezik s a gondos szülő nem is gátolja ebben gyermekét. Ne higyjük, hogy a nép ide­genkedik az újításoktól. Ma már a nép is újságot olvas, a haladási vágy meg van lelkében s fel tudja fogni, hogy a megélhetés nehéz küzdelmei között a tudás érvénye­sül minden téren, így ha ő nem tanult, legalább gyermekét óhajtja iskoláztatni. Az állami iskoláknak a nép­műveltség és azzal kapcsolatban az anyagi előhaladás terén kifejtett eddigi tevékenységét és hatását legszembetünőbben bizonyítják ama prénségek, melyeket legújabban az államosítás eszméjének országszerte való elterjedésében tapasztalunk. Községek és felekezetek ön­ként, minden rábeszélés nélkül, versenyezve kérvényeznek ez irány­ban a minisztériumnál. Szatmár megye kir. tanfelügye­lősége dicséretes ügybizalmat f­j­­tett ki az utóbbi néhány év alatt az államosítás érdekében ott, ahol annak magasabb szempontokból szükségét és czélszerűségét belátta. S hogy szavának s tapintatos vé­leményadásának súlya van az in­téző körök előtt, ékes bizonysága az, hogy a múlt év folyamán me­gyénkben 24 új állami iskola fel­állítása lett törvényhozásilag enge­délyezve. Aki ezen létesítendő áll. isko­lák elhelyezését megyei térképün­kön megtekinti, az csak elismerés­sel adózhatik kir. tanfelügyelősé­­günknek azon buzgalmáért, ame­lyet megyénknek ezen exponált helyein a hazai kultúra érdekében oly gondos körültekintéssel s még nagyobb hazafiasságra valló ügy­buzgalommal kifejtett. A nemes munka önmagában hordja jutalmát. Az Avasban fel­állítandó áll. iskolák egy fényes lapját fogják képezni Szatmármegye kultur-történetének. A jó mag el van vetve, hisszük, hogy nem fog­nak hiányozni az eszközök sem, melyek azt megtermékenyítvén, idővel terebélyes fává növelik. Bizalommal nézünk a jövőbe, mert tudjuk, hogy népoktatásügyünk szakavatott kézbe van letéve, mely távol a nagyhangú, de üres frázi­soktól, határozott és kitartó mun­kásságával megyei népoktatás­ügyünket már a közel­jövőben az általános műveltség és kívánalmak színvonalára fogja emelni. (—y.) Az albatrosz. (Baudelaire) A matróz-nép gyakran vadássza kedv­telésből Az albatroszt, a tenger óriás szárnyasát, Mely a futó hajó felett, nem félve vész­itől. Közönnyel száll tova ha utitárs gyanánt. Alig tették le a hajó deszkázatára A jégkirályt, máris restelkedőn megül . Lehull két oldalán imént még büszke­­* [szárnya S evezőként hever, lomhán, erőtlenül. E röpke vándor, ó, mily gyáva, mily [ügyetlen Mily rut, kaczagtató s milyen szép volt­­ elébb. Csőrével csattogat a nyomorult szünetben S repülni vágyva, egy-kettőt biczegve lép. A költő is olyan, mint a felhők királya : Mit néki odafenn az élet vészei! De lenn, hol a tömeg zajos nyüzsgése [bántja, Hatalmas szárnyait bilincsben érezi. Francaikból: Szabados Ede. Oroszországi levél. Szentpétervár, február hava. Nem téveszthetnek meg bennün­ket az Oroszországból jövő hirek, amelyek szerint az orosz forradalmi mozgalmat sikerült vérrel elfojtani. Soha nem forgott a zsarnok cári uralom olyan veszedelemben mint most, amikor a nagy városokban sztrájkoló munkások nyiltan merik hirdetni, hogy a cár megyilkolása jogos és méltányos cselekedet. Míg tehát eleddig csak egyes kijelölt me­rénylőktől kellett tartani, akikre sors­húzás útján esett a borzalmas munka kötelességének teljesítése, eddig most ezer és ezer munkás van elszánva rá, hogy első adandó alkalommal végre­hajtsa az orosz forradalmárok ítéletét. Természetes dolog, hogy a nagy vá­rosok sztrájkoló, bár halálra szánt, de fegyvertelen munkásaival könnyen tudtak elbánni a cár katonái, a kozá­kok, a sortüzek s miután nincsenek még az oroszországi szervezett mun­kásoknak halomra gyűjtőt milliói, nem tudják a sztrájkot sokáig kitar­tani. Ezért léptek Szent Pétervárott, Moszkvában, Groszban, Rigában, Var­sóban stb. ipari központokban vissza a munkába. De ez a sok ezer munkás készen van arra, hogy egy napon ismét ott hagyják a műhelyt s kivo­nuljanak a palotákkal szegélyezett utczákra harczolni a szabadságért. Nem egyéb ez mint fegyverszünet, mint a viharban a pillanatnyi csend, melynek elmúlása után fokozottab­ban dühöng a vihar. El vannak hintve az orosz munkások sziveiben a sza­­badságharcz magvai, és ezeknek ki muszáj kelniök s minél több vérrel áztatják a földet, amelyben a szabad­ság magvai elvetve vannak, annál izmosabb termést fognak hozni. A munkás forradalom tehát még koránt­sem ért véget. Sőt legújabb hírek azt jelentik, hogy Szent-Pétervá­rt és Moszkvában ismét sztrájkba állott néhány ezer ember, akik pedig már egyszer visszatértek a gyárba. Mindazonáltal még­sem az orosz munkásokon múlik az orosz nép sza­badságának kivívása. Mert bármily nagy számban vannak is, ez a szám nem elegendő arra, hogy egy forra­dalmi háború esetén a cár ezredeivel szembe tudjon állani. Van Oroszor­szágban közel nyolc­van millió mu­zsik, paraszt, majd ha ezek talpra állanak, kaszát, kapát ragadnak, akkor lehet majd egy eredményes forrada­lomról szó. A földdel dolgozó nép teszi ki az orosz nép zömét, enélkül nem lehet sikerrel megküzdeni a cári zsarnokság ellen. Az orosz föld népe pedig mélyen el van nyomva most is. Papiroson ugyan eltörölték már a jobbágyságot, de a valóságban a nép még most is jobbágysorban tengődik és az urai jóvoltából természetesen iskolázatlan és nagy­on műveletlen. A papok sötét butaságban tartják s innen van az, hogy babonás elfogult , vakbuzgó. Mindazonáltal érzi igazság­talan keserű sorsát s lázong itt is, ott is. Ilyen helyeken a hatóság és a papok eddig csaknem rendszerint azzal szokták a nép dühét a zsarnok­ságtól elterelni, hogy a zsidók ellen uszították, mondván, hogy a zsidó az oka minden bajnak. Ezért az utóbbi évtizedeknek alig volt esztendő, mely­ben zsidómászárlást ne rendezett vol­t [UNK]«SS Roth Fülöp karlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. JFifp Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. fjelmentel!! Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk gyári áron alul is beszerezhetők. ■ ■ ■ ■-

Next