Szamos, 1907. március (39. évfolyam, 18-26. szám)
1907-03-03 / 18. szám
18. szám. XXXIX. évfolyam. Előfizetési ár: egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy utcza 9, $7. Telefon: 107. Mindennemű díjait Saatmaron, a lap kiadóhivatalaiban iutető adók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közölt éinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Szatmár, 1907. március bő 3. (vasárnap) SZÁM POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületeinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. A sajtószabadság. (th.) Hónapok óta telve vannak a lapok politikai szenzációkkal pro és contra jönnek a nyilatkozatok, amelyek vagy dicshymnuszt zengenek, vagy kíméletlen, sőt gyakorta durva és goromba rágalmat s meggyanusítást kolportálnak. Egy sajátságos s eléggé el nem ítélhető irányzat kezd nálunk lábrakapni, mely ilyen mértékben még sohasem nyilvánult, mely kapvakap a szennyen, a piszkon, hogy szenzációvá felfújva oda lökje a közönség elibe, hogy rágódjék rajta. Az általuk hirdetett politikai hitvallás mellett megengedhetőnek, sőt indokoltnak tartják a más felfogásúak egyéni tisztességének és becsületének meghurcolását, meggyanúsítását. Talán ez az irányzat oka annak, hogy felmerült a kérdés a sajtónak erősebb megrendszabályozására. Ám nézzük a dolgot közelebbről. Tagadhatatlan tény, hogy egy nemzet életében a fejlődésnek és haladásnak egyik legfontosabb tényezője a sajtó. Az mutat irányt a kétkedő habozásban, erőt nyújt a becsületes törekvésnek, kialakítja, ihleti és revelálja a jutalmazó és büntető közvéleményt, megbélyegzi a közérdekkel való visszaélést és egyéni túlkapást, felszínre hozza a társadalmi bűnt és mételyt, irányelveket jelöl meg s eszményeket állít a köztörekvések elébe, fölemel és lesújt, jutalmaz és büntet, éltet és öl. Azt mondja Hugo Viktor, hogy messze van a tolltól a gyilok ; ellenkezőleg, nagyon is közel van, maga a gyilok, amely erkölcsileg öli meg az embert. Veszedelmes fegyver a bűnnel szemben s erős hatalom az erkölcs mellett. Ezért szabadsága valóságos életszükség, azonos magának az embernek szabadságával, a gondolat szabadsága egy magával az élettel. Ám, próbálja meg valaki béklyók közé szorítani, előbb meg kell semmisítenie az embert s csak így érhet célt. Örök isteni rendelés s a legtermészetesebb fejlődés törvénye a gondolat szabadsága, attól megfosztani az embert, annyi mint megölni őt. De nem erről van most szó, csupán csak a sajtó erősebb megrendszabályozásáról. Olyan helyekről hangzott el az égető szükség kifejezése, azok panaszkodtak legerősebben s azok sürgetik a reformot legjobban, akik, mint Herceg Ferencz mondotta a Budapesti Újságírók Egyesületének gyűlésén: a sajtónak köszönhetik, hogy bizonyos jelentőséget nyertek a közéletben.“ Hogy visszaélések történtek és történnek hatalmával, hogy egyesek meg nem engedett módon írnak, mindenesetre figyelemre méltó körülmény, de nem ok az egész magyar sajtó meggyanúsítására. Ha megszűnik munkálni a közérdeket, amikor erővel betolakodik az egyéni és családi tisztességes szentélybe, hogy felzavarja annak tisztaságát, amikor személyi érdekből mérlegeli és értékeli a közpályán működő embernek áldásos s általánosan elismert tevékenységét s belenyúlva annak privát életébe, tendenciózus részakarattal keresi azokat a gyengeségeket, melyeknek nyilvánosságra hozatalával botrányt akar okozni, amikor minden előleges vizsgálat, bírói, vagy másféle ítélet előtt, tisztán szenzációhajhászási viszketegből pellengére állít egyeseket s családokat, erkölcsi és másfajta testületeket s előlegezi nekik a közvélemény téves informálásával a bűnt, a fekélyt, a romlottságot : ilyen esetekben igenis jöjjön sajtótörvényünk a megsértettnek segítségére és büntessen közmegelégedésre. Az is tagadhatatlan tény, hogy p. o. a politikai gondolatok és vélemények szabad érvényesítésében épen magának a politika fogalmának értelmezésében s nagy kiterjedésű aegise alatt végtelenül szabadon lehet operálni. — De még ez sem indok az erősebb korlátozásra, indokká legfeljebb akkor válhatnék, ha általános lenne a visszaélés , ha olyan motívumok érvényesülnének, melyek a politika fogalmának nagy köpenyege alatt a kövédekre káros elveket és tanokat kolportálnak. Itt egész önkénytelenül kél ajkunkon a kérdés, hogy váljon a magyar sajtó annyira korrumpált lenne, hogy joggal illethető az elhangzott súlyos vádakkal? Annyira visszaél hatalmával, hogy a nemzet organizmusának e legfontosabb életszerve béklyók közé szorítandó s véleményének szabad, önzetlen kimondásában és érvényesítésében feltétlenül korlátozandó ? Legyünk igazságosak. Sajtótörvényünk igenis reformra szorult. De nem azért a kevés s számba se jöhető kivételért, melyre a névtelen sürgetők annyira szeretnek hivatkozni; reformra szorult azért, mert a fejlődés és haladás mindenütt, minden téren az átalakítás munkájához a régiek helyébe újabb s megfelelőbb reformokat sürget. Nem a sajtó szabadságának , speciális és erősebb korlátozása a sürgető kérdés, hanem a sajtótörvénynek olyan reformálása, mely mellett principianter ki van zárva, hogy a teljes érvényében fentartott sajtószabadság szabadossággá fajulhasson. Ebben a tekintetben minden írónak, főleg újságírónak koncedálnia kell és pedig azért, mert elég szomorú tapasztalatokkal rendelkezünk, hogy milyen könnyen lehet a törvény hiányait kiaknázni nemzetellenes és alkotmánytalan törekvéseknek szolgálatába szegődni s milyen szabadon lehet tisztán hypothéziseken alapuló vádakkal a közvéleményt félrevezetni s az erkölcsi tisztesség és becsület felett a megbélyegző ítéletet előlegezni. A Budapesti Újságírói Egyesület nemes hivatásának magaslatán álott akkor, amikor tiltakozásának adott kifejezést a magyar burna- A nő a bibliában. Irta és a Kölcsey-Kör 1907. febr. 17-iki matinéján felolvasta: dr. Jordán Sándor. (Vége.) ezer főből álló törzset megmenteni, mely elegendő asszony nélkül végképen elpusztul ? Végre egy okos embernek jó ötlete támadt. Megüzenték a benjáminbelieknek: Tudjátok, hogy Silah város végén minden évben nyilvános nagy ünnepélyt szoktak tartani, amelyen Izrael hajadonai is összegyülekeznek és zenével, tánccal részt vesznek az ünnepélyen, menjetek oda, rejtőzzetek el, álljatok lesbe és majd egy alkalmas pillanatban adott jelre rohanjatok elő a háttérből és minden férfi raboljon magának egy hajadont és vigye haza feleségül. — Dictum, factum ! A hadi terv fényesen sikerült. Senki esküjét meg nem szegte és a benjaminitáknak mégis volt feleségük. Romulus, Róma első királya és alapítója, aki tudvalevőleg hasonlóképen szervezett harcjátékokat azon célzattal, hogy a szabin nők rablása útján juttassa asszonyokhoz a római vitézeket, bizonnyara szorgalmasabban olvasta a bibliát, mint mostanában a mi nemzedékünk, mert látszik, hogy egész haditerve hűséges kópiája a bibliai eseménynek. De nem ! Mégsem. Egy lényeges és szembeszökő külömbség mégis van a két nőrablási — vagy mondjuk enyhébben : leányszöktetési — história között. A szabinusok, az elrabolt hajadonok rokonai hadat szentek a rómaiaknak. Véres háborúban akarták a rablást megtorolni és a két hadtest már szilárd oszlopokban, kivont karddal nézett egymással farkasszemet, tettrekészen, midőn egyszerre az elrabolt nők felbomlott hajjal, megtépett ruházattal a két ellenséges tábor közé rohantak és azzal a kijelentésükkel, hogy a rómaiak sorsában osztozni akarnak, véget vetettek a háborúságnak. A silahbeli hajadonok ellenben úgy látszik, sem a rablási aktusnál valami nagy ellenszegülést nem fejtettek ki, sem hozzátartozóik, akik pedig nagyon harcias férfiak voltak, nemigen gondoltak megtorló háborúra. Sőt abból a körülményből, hogy a biblia, mely nagy részletességgel tárgyalja az esetet, egy szóval sem említi a hajadonoknak önvédelmét, megbotránkozását, vagy tiltakozását, bennem, valahányszor ezt a fejezetet olvasom, önkénytelenül az a gyanú támad — Isten tióth Simon nagy választékú cipőraktárát ■ee^Bi ajánljuk az t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szafcanár és viliké lopag/ODbezipraulra. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók. De legyen szabad befejezésül még egyetlen kevésbé ismert bibliai epizódott elmondanom a bibliai fiatal hölgyek egyszeri nyilvános szerepléséről ; elmondom főképen fiatalabb kedves leányhallgatóim épülésére azzal a célzattal és abban a reményben, hogy kedvet kapnak a biblia szorgalmas olvasásához. Szinte súgva merem csak mondani, nehogy a papák és mamák meghallják, akiknek jelenléte — önök jól tudják — nem mindig kívánatos. A szabin nők rablásáról bizonyára van tudomásuk a történetből. — De alapos kételyeim vannak, ha vajjon ismerik-e a Lilóh városbeli leányoknak tragikomikus esetét. Kétkedem, mert hiszen a biblia lapjait mai napság sajnos még kevesebben forgatják mint az orsót vagy a főző kanalat. Ha nem ismerik elmondom. A bírák könyvének utolsó fejezetében van az elbeszélés. A Benjámin törzsbeli férfiak egyszer rossz fát tettek a tűzre, egy hadjárat alkalmával magukra haragították Izrael többi törzseit, úgy hogy ezek túlbuzgó felháborodásukban nyilvánosan esküt tettek, hogy leányaikat Benjámin törzsbeli embernek férjhez nem adják.Lehet, de erről hallgat a krónika, ez csak az én sejtelmem, hogy a leányos atyák azután megbánták ezt az elhamarkodott fogadást, sejtem ezt abból a közbevetett adatból, hogy Jabes-Gireád városában egyedül 400 pártán maradt hajadon várta hiába szerencséjét. Annál többet mond a biblia a benjáminbeli önkénytelen agglegénységre kárhoztatott férfiak bánatáról, akik hiába kopogtak a leányos apák ajtaján, mindenütt kosarat kaptak, bár sokan szívesen adtak volna egy helyett hármat is, de az esküt megszegni nem lehetett. A helyzet már tűrhetetlenné kezdett válni, az esküt tevők maguk is megbánták és megszánták a coelibátusra kárhoztatott testvértörzset és azon tanakodtak, hogyan lehetne egy sok