Századok – 1908

Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Orczy Lőrincz és a Tisza-szabályozás - I. közl. 29.

ORCZY LŐRINCZ ÉS A TISZA-SZABÁLYOZÁS. — ER­SŐ KÖZLEMÉNY. — Széchenyi, Magyarország vezérférfia abban az időben, mikor az ország az évszázados mult bilincseit le kezdte rázni magáról, hogy modern állammá alakuljon át, volt az első a hazában, a ki tisztán látta, hogy a modern állam boldogulása nem annyira a fegyveres hatalomtól vagy a kormányformától, hanem első­sorban anyagi gazdagságától függ. A mi mai nap már közkeletű igazság, s a­mit a külföldön már a XVIII. szá­zadban hirdettek, hogy az országok hatalma és fennállása kérdését az egyesek vagyonossága s az állam czélszerű gazdasági beren­dezkedése dönti el, mindennapi szóval : a pénz bősége, mely a földművelés és ipar révén a polgárok kezében és az államkincs­tárban felhalmozódik, azt a XIX. század magyarjai még Széchenyi szavára sem akarták elhinni. Mikor ő a fentebbi gondolatot a maga nyers, de mindenkitől megérthető fogalmazásában kirö­pítette : »Tanácsom semmi egyéb, hanem hogy Hazánkban min­denkinek vagy legalább a lehető legnagyobb résznek gyomra, feje és erszénye ne legyen üres, sőt hogy kiki magának több s több életjavakat 's kellemeteket szerezni iparkodjon, de azokat fáradozása után minden hihetőséggel el is érhesse s azokat elérvén, bátorságban bírhassa is« — e szavak megszületésök idején, 1830-ban, nálunk még egészen újak voltak. Nem jelenti ez azt, hogy a Széchenyi korát megelőző idő, a XVIII-ik század, ne törekedett volna anyagi javainak szapo­rítására ; ellenkezőleg, a szerzés és gazdagodás vágya egyidős az emberiséggel, s ez a vágy ugyancsak mohón nyilvánult a kurucz fölkelés elnyomása után, mikor a töröktől felszabadult birtokokat közprédának tekintette a nemesség, — de azt igen, hogy Széchenyi koráig nem ismerték fel nálunk e kérdésnek .) Hitel, 227. 1. (Szily Kálmán kiadása.)

Next