Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Luntz; Ivo: I. Die allgemeine Entwicklung der Wiener Privaturkunde bis 1360. – II. Beiträge zur Geschichte der Wiener Ratsurkunde. Ism. Hajnal István 509

TÖRTÉNETI IRODALOM. 509. ideig, mint Salzburgban, számos más facsimilén látható e saját­ság.) A XIII. század első évtizedeiben a pápai íráshoz hasonlíta­nak a salzburgiak s a szerző felveszi, hogy a curián tanult volna egy-két író, holott ez az írásmód, a­melynek a pápák oklevelei is hódoltak, általános volt ekkor Európában. Összevetésül hamar­jában a következő példákat ragadjuk ki : Salzb. érsek 1219. II. 15. — Kölni érsek (Staatsarch.) 1217. VII. 5. Salzb. érsek 1204. IV. 18. — Flandriai gróf (Flammermont­­) 1194-től ; Salzb. érsek 1241. II. 9. — Lilléi tanács (Flammermont 14) 1231-ből. Martin munkája ily formán módosítja a kanczelláriák szer­vezetének zárt voltáról való felfogásunkat, sokkal inkább, mint az eddigi munkák, melyek Németország közepén fekvő fórumok­ról szóltak s támogatja azt a nézetünket, hogy a keleti írásbeli­ség fejlődése nem belső gyakorlat eredménye volt, hanem az aránylag nagy számban a franczia főiskolákon és hirtelen felvi­rágzó párisi egyetemen tanult udvari papok vezetése alatt állott. Hajnal István:­ ­ Ivo Luntz : I. Die allgemeine Entwicklung der Wiener Privat­urkunde bis zum Jahre 1360. — II. Beiträge zur Geschichte der Wiener Ratsurkunde. (Abhandlungen zur Gesch. und der Stadt Wien. 1916. I. 1—162 1., 16 tábla facsimile.) Bécs város írásbeliségének kezdeteit tárgyalja a grodeki ütközetben hősi halált halt szerzőnek két munkája, a melyet levéltárnok-társai, Gross Látár és Stowasser Ottó rendeztek sajtó alá. Nem a városok voltak az írásbeliség fellendülésének főközpontjai, mint azt későbbi szerepük után ítélve gondolhatnák, hanem a főúri udvarok, a­melyek művelt udvari papokat fogad­hattak magukhoz. A bécsi polgárok ügyeikben még a XIII. század elején is vidéki urak pecsétjét és oklevélíráshoz értő pap­jait vették igénybe. Az 1221-i Wiener Stadtrecht még semmit sem tud az okleveles bizonyításról. A XIII. sz. 2. felétől kezdve azután mind több polgár állít már ki oklevelet saját pecsétje alatt, nem is szólva a bécsi egyházi testületekről, a­melyek ekkor már mind saját pecsétjüket használják. A század végén igen sok Schreiber működik már, nem nyilvános írnokok gyanánt, hanem mint a város előkelőségeinek és leggazdagabb polgárainak jogi tanácsadói, maguk is tehetős, vagyonos emberek, a­kik több­nyire klerikusok voltak valamikor és nem vették fel az egyházi rendeket. Nyilvános jegyzők, olasz mintára, csak a XIV. század derekától kezdve szerepeltek Bécsben. A városnak csak 1255-től kezdve volt pecsétje, a­melyet legtöbbnyire a maga ügyeiben kiállított okleveleken használt , nem volt hát közhitelű oklevelező fórum a város. Városi nótárius-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék