Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Stern; W.: Die differentielle Psychologie in ihren methodischen Grundlagen. Ism. Hajnal István 642

632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 696 olvasó nincs felkészülve arra, hogy azt saját fantáziájával pótolja, az illető történelmi munkának csak mint közvetítő foknak látjuk hasznát egy újabb előrelépés felé. Szükséges a múlt léleknek ez az elképzelése a régi korok történeténél is, amelyeknél az egyes alakok részletes rajzáról alig lehet szó még, de ahol a szűk adatokat mégis élénk színekben oldatja fel a helyesen megfigyelő psychológia. Tetőpontjára hág azonban a lélektani megértésnek szük­sége az újabb kor történeténél és itt is, természetesen, leg­inkább ,ott, ahol valamely történeti személyiség megértéséről van szó. Itt már igazán nem szabad megállani gondolatoknál. Egy nagy államférfi, kit csupa gondolatokból rakunk össze, nem ad igazi lelki tanulságot. El kell mennünk addig, míg szinte érzéki hatásúvá tudjuk tenni belső világát, míg az olvasó saját lelki titkaival rokon tüneményekre nem ismer abban. Azért van szüksége a gyakorlati történetírásnak a rendszeres lélektanra, mert az figyelmeztet a belső élet lénye­ges vonásaira, s arra, hogy lehetőleg egészet adjon a jel­lemzés, ha az egyéni lélek elénk állításáról van szó. A meg­figyelőnek ne csupán illúziója legyen az, hogy élő emberek­kel van dolga, — ami a művészi alakítás feladata, — hanem feleletet kapjon kérdésekre, miket a való élethez intézhet; mérlegelhesse az élet és a sors állandó erőit, amikor átérzi a hatást, amit azok a múlt emberének lelkületére tettek. Ezeket óhajtottuk elmondani, nem azért, hogy újat mondjunk, hanem, hogy eleve is körvonalazzuk a szempon­tokat, amelyekkel lélektani művekkel foglalkozni akarunk. Tagadhatatlan, hogy mindenki, aki a történelemmel be­hatóan foglalkozik és hisz annak magasabb rendeltetésében, előbb-utóbb valósággal szomjazni fog addig csak mintegy véletlenül szerzett lélektani ismereteinek rendszeres össze­foglalására, kikerekítésére, határozott fogalmazására. Az egyéni lélek tulajdonságaira vagyunk kíváncsiak, és így az általános vagy elemi psychológiára csak alapozásul van szükségünk; az egyéni, illetve a differenciális psycholó­gia fűződik csak közvetlenül össze céljainkkal. Minthogy nem annyira az egyes munkák végső eredményeire van szüksé­günk, mint inkább a nevelésre, mit az ilyen munkák nyújt­hatnak, nem volt túlságosan fontos, hogy a jelesebb és újabb művek közül melyeket válasszuk ki céljainkra. W. Stein: Die différentielle Psychologie című művével rövidebben kell végeznünk; igen bő, igen rendszeres alapvető m­unka, útmutató az egyes lelki tünemények vizsgálatához önmagunkban és más egyénekben, de erősen exakt mennyiség­eredményekre törekszik és az elemekből rakja össze az egé­szet, ahelyett, hogy az egészből, az egyénből, akarná meg­érteni az elemeket. Jó számunkra e könyv abból a célból.

Next