Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866
874 TÖRTÉNETI IRODALOM. 874 Európának csaknem valamennyi nagy uralkodóházával. Az újonnan alakult kicsiny belga királyság függetlenségét Hollandiával, majd Franciaországgal, Poroszországgal, sőt Angliával szemben is egész életen át körültekintő diplomáciai tevékenységgel kellett biztosítania; életeleme, szenvedélye lett ezért a nemzetközi politikával való foglalkozás. Saját országában is diplomata maradt, így sikerült egyensúlyban tartania az egymással szemben álló pártáramlatokat. Egy emberöltő nyugalmát hozta így országának, míg Európát nagy háborúk és forradalmak tépdesték. Belgium az ő uralkodása alatt anyagilag százszoros erőre tett szert. A szerző azonban e fellendülés okait és menetét bővebben nem vizsgálja. I. Lipót, mint diplomata, érdekli őt elsősorban és ebből a szempontból valóban élénk képét adja a sikerek és csalódások sorozatának. Magyar szempontból is vannak figyelemreméltó részei e műnek. Metternichnek és iskolájának politikáját, melynek merevségét Lipót király élesen elítélte, új adatokkal jellemzi. A magyar szabadságharccal szemben ellenséges álláspontot foglalt el az élete java részén különben liberális irányzat felé hajló belga király, mert országa függetlenségét féltette az európai bomlástól. A felfogása érezhető volt tanácsaiban, amelyekkel Palmerstonnak irántunk barátságosabb szándékait Viktória királynőnél ellensúlyozni igyekezett. Lipót Magyarország névleges, csak formákban nyilvánuló különállását kívánta, különben pedig egységes Ausztriát. A magyar és olasz szabadságharc ügyében személyes látogatásával ellensúlyozta az angol udvarnál Palmerstont, aki mindvégig ellensége is maradt a királynak, őrködő szemmel kísérte és akadályozta beleszólását az angol külügyi politikába, annyira, hogy még Viktória királynőhöz intézett leveleit is felbontatta „véletlenül" a külügyi hivatalban. Lipót király mindazonáltal inkább csak az európai békét, Belgium biztonságát féltő aggodalmában fordult a magyar ügy ellen, mint pályáján át sok más kérdésben, úgy ebben is megalkudott volna olyan megoldással, mely a magyar igényeket békés alapon kielégítette volna. 1859-ben, III. Napóleon olaszfelszabadító háborúja előtt már azon dolgozik a király, hogy Ausztria-Magyarország kibékítésével szerezzen biztos alapot uralmának. A háború után Napóleon enyhíteni akarta az osztrák gyűlöletet magával szemben és a szerző a Staatsarchiv követjelentései alapján leírja, hogy miként, azért kötött hirtelen békét — mondta a francia császár az osztrák követ előtt —, mert nem akart Kossuthtal és Klapkával és a többi csőcselékkel egy irányban haladni. Akkor persze még titok volt, hogy Napóleon maga hozatta Párizsba Kossuthot és igyekezett őt rávenni Magyarország fellázítására. A mű különben többször érinti Esterházy Pál hercegnek, a londoni nagykövetnek szerepét is a mult század második negyedének