Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Moravcsik Gyula: Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor. Ism. Relkovič Neda 400

400 történeti irodalom, 400 Esztergom, ennek nemcsak szívből örvendezhetünk, de ezzel már egyenesen büszkélkedhetünk. Midőn a magunk részéről a 30 éves múltra visszatekintő Társulatot újjászületése alkalmából szívélyesen köszöntjük, működésére Isten áldását kérve, kívánjuk, hogy kitűzött céljainak elérésében, eredményes kultúrmunkálkodásában többé semmi meg ne zavarja. Dr. Iványi Béla: Moravcsik Gyula: Szent László leánya és a bizánci Panto­krator monostor. Budapest-Konstantinápoly, 1923. (A konst. magy. tud. intézet közleményei, 7—8. füzet.) Hazánkból külföldre távozott királyi sarjak élettörténeté­vel kevesen foglalkoznak, annál becsesebb a fenti tanulmány, mely Szent László leányának, Piroskának sorsával foglalkozik. A mű két részre oszlik: az első rész négy fejezet keretében a bizánci trónra jutott Piroskának — kit a görög kútfők Eiréné­nek hívnak — életével, a Pantokrator monostor alapításával és további sorsával foglalkozik; a másik rész forrásidézeteket, néhány költői terméket közöl. Szerző a tárgy irodalmát alaposan ismeri, nemcsak a történelmi kútfőket használja fel, hanem mint filológus, kiak­názza az egykorú költői műveket is. Ezeket kritikailag össze­vetvén, több felmerülő kérdést sikerül tisztáznia, téves állításo­kat megcáfolnia, éleslátással kihámozván a valódi tényállást. Kutatásának eredménye a következőkben foglalható össze. A korán elárvult magyar királyleány 1105 körül ment férjhez Komnenos János császárhoz. Élete nyolc gyermeke felnevelése és emberbaráti cselekedetek gyakorlása között telt el. Mikor férje a szeldsuk törökök ellen Kis-Ázsiában harcolt, elkísérte Bythiniába, hol 1134-ben váratlanul elhúnyt, miután­­­ kor szokása szerint apácaruhát öltött és nevét a Xene névvel cserélte fel. Nagy részvéttel kísérve az általa alapított Panto­krator-kolostorba temették el. Az alapítás kérdésével szerző behatóan foglalkozik. Az alapítólevél tanulmányozása és más forrásokkal való egybe­vetése arra az eredményre vezeti, hogy az alapítás, bár az okirat a császár nevében kelt, mégis a császárné műve, Komnenos János csupán bevégezte azt és a kolostor fennmara­dásáról gondoskodott. Minden egyházi és világi hatóságtól függetlenítette, a monostor belső életét szabályozta, bizonyos ünnepek ünneplését, az ott eltemetett császári család tagjai számára rendelt emlékünnepek megtartását aprólékosan előírta. Ennek köszönhető a kolostor területén épült három templom — ma Zeb­ek Kilise dzsámi — leírása, mely művésztörténeti értékkel bír. A legnagyobb templom a Mindenható — Panto­krator — tiszteletére épü­lt, csak a szerzetesek használatára; a második templomot a Könyörületes Istenanya — Theotokos Bleusa — tiszteletére szentelték; a harmadik halottas kápolna

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék