Századok – 1927-1928
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21
22 HAJNAL ISTVÁN. férfiúnak tartotta magát és mégis aligha jutunk határozott képhez, ha lélektanilag sokkal erőteljesebb és egységesebb magyarázatát nem tudjuk valamikor adni, mint amit Sibik ez idő szerint még számunkra nyújthatott. Ez a szempont teszi jogosulttá a további részletkutatásokat, amelyek minden oldalról megforgathatják előttünk az államférfiút. Esterházy Pál herceghez való viszonya azért is érdekes, mert a főúri diplomata az ő tanítványa és híve volt évtizedekig. Sajnos, egyelőre csak igen töredékes az, amit kettőjük összeköttetéséről és szétválásáról mondhatunk. De, úgy hisszük, jellemző vonást találunk benne arra nézve, hogy mint viselkedett Metternich az akkor feltörő és az ő világképében csak halvány jogosultsággal szereplő eszmék egyikével, a nemzeti eszmével szemben, amely, természetes erejével, lassan mint az ő régi támaszait is mind erősebben áthatotta. Esterházy huszonkétéves korában, 1808-ban, mint kezdő diplomata, került Metternich vezetése alá, aki akkor osztrák követ volt Napóleon udvaránál. Ettől kezdve együtt dolgoztak a napóleoni idők nehéz diplomáciai feladatain. Esterházy részt vett, főnökével együtt, az 1809. évi szerencsétlen háborút követő hosszú, kínos béketárgyalásokban, majd Mária Lujza házasságának előkészítésében, ami egyik fogása volt Metternich várakozva, biztosítva leszámolásra készülő politikájának Napóleonnal szemben. A következő három esztendőben Drezdában képviselte a birodalmat Esterházy és egy időre sikerült is eltérítenie a szász udvart megrögzött franciabarátságától, míg Napóleon újabb, átmeneti győzelmei újra vissza nem sodorták azt a régi útra. Ezután, az 1813. évi Napóleon-ellenes európai szövetség létrehozásánál, majd a nagy felszabadító háborúban állandóan Metternich oldalán látjuk Esterházyt, a szövetségesek politikai főhadiszállásán, egészen a párizsi bevonulásig. Részt vesz a bécsi kongresszuson is, melynek befejeztével, huszonkilenc éves korában, tehát szokatlanul fiatalon, londoni nagykövetté nevezték ki. Huszonhét évig képviselte itt szakadatlanul a monarchiát és Metternich politikáját. Neve fogalommá vált Angliában. Felesége révén rokonságban állott az angol királyi családdal, fia házassága révén a magas angol arisztokráciával. Vonzó egyénisége kedveltté tette az angol társadalmi és politikai világ ellentétes köreiben is.