Századok – 1927-1928
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Metternich és Eszterházy 21
METTERNICH ÉS ESTERHÁZY. 23 A napóleoni idők emléke mély nyomokat hagyott úgy Metternich, mint Esterházy életében. Évtizedes világfelfordulás, szégyen, megalázkodás — és utána váratlan, diadalmas felszabadulás. Ezt az emléket föltétlenül oda kell sorolnunk a következő évtizedek konzervatív világfelfogásának teremtő okai közé. Napóleon az emberiség beteges állapotának fantasztikus teremtménye; hideg türelemmel, alkalmazkodással gyógyító kéz bánhatott csak el vele. Új katasztrófától is csak a meglevőnek általános áttekintése és óvatos ápolása kímélheti meg az emberiséget. Metternich univerzális szelleme meghódította a fiatal Esterházyt is; az egyéni és az állami külön érdekek fölött összefoglaló emberi érdekeket tudott az a legzivatarosabb időkben is a szem elé varázsolni. Mestere egyéni gyöngeségeit — mint bizalmas iratai mutatják — már akkoriban is észrevette, de a végső diadal mindent szentesített. Esterházy alakja sok helyütt mint a gondtalan, pazarló életet élő főurak példája szerepel. Naplói azonban arra mutatnak, hogy a komoly elmélyedés, a magasabb tettvágy nem hiányzott belőle. Gyakran találunk azokban Széchenyi önmaga fölött való töprengéseivel rokon gondolatokat. Bármennyire is tudott élni mindazzal, mit születése és roppant gazdagsága nyújthatott neki, az Esterházy-vagyon megrendülésének nem ő volt oka. A napóleoni idők gazdasági válságainak és nem kevéssé apja szertelen műpártoló szenvedélyének volt az kései következménye. Széchenyi például egy ízben egyenesen úgy beszél Esterházy Pálról, mint túlzóan takarékos magyar főúrról. Az angol közéletben nem is érvényesülhetett volna tisztán külsőségekkel. Szeretetreméltó egyéniségének igazi súlyt mélyebb értékek adhattak. Angliában élénkebben megtarthatta lelki mozgékonyságát, érzékét a haladás gondolata iránt, mint sikereitől öntelt mestere és főnöke Bécsben. Hiszen maga Metternich is, mégpedig már késő öregkorában, amikor bukása után egy időre Angliába vetődött, bizonyos felfedezésszerű változást mutat gondolkozásmódjában az angol világ láttára. De azért 1825-ben még egészen Metternich tanítványa volt Esterházy. Széchenyi feljegyzi róla, hogy bizonyos magaslatról szereti nézni a dolgokat, mely felmenti, hogy a küzdő felek bármelyikéhez álljon. Szerinte minden szenvedélynek megvan a maga