Századok – 1931

Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Ism.: Hajnal István 69

69 TÖRTÉNETI IRODALOM­ eredményei, melyeket Kálti Márk az ősgesta II. Géza koráig foly­tatott másolatából vett. Stíluskritikai alapon sem tulajdonítha­tunk Kálti Márknak nagyobb írói jelentőséget, mint amely e jel­legzetesen középkori interpolátort egy régebbi red­a­kció fenntar­tása folytán megilleti. Horváth a Bécsi Képes Krónika előadásá­nak költőiségétől ihletve, hajlandó Négyesy László nyomán, ha nem is minden fenntartás nélkül, annak egyes részeiben oly kom­pozíciós elemeket felismerni, melyek valamely „kitűnően motivált s elrendezett nyers történet, vagy valamely epikus dal meséjének" átvételével magyarázhatók. Az árpád kori udvari történetírás jel­legének pontosabb megismerése óta ennek az elméletnek nincs többé jogosultsága. Négyesy teóriája abban az időben keletkezett, mikor a kutatók a középkori magyar történetírás emlékeiben még száraz, németes krónikákat láttak és a bennük felcsillanó esztétikai értékeket a népköltészetbe iparkodtak átmenteni. A néhány rész­lettől eltekintve Horváth könyvének idevonatkozó fejezetei nem­csupán nagy anyagismeretet tükröznek, hanem értékes új ered­ményeket is tartalmaznak. A hún-magyar rokonsági tudat késő­középkori elterjedésére rávilágító eredményeit már módszerének tárgyalásakor megismertük. Ugyanezen a területen figyelemre­méltók a Turul- és a Fehérlő mondára irányuló elemzései, melyek­ben a források alapos ismerőjét az irodalomtörténész éles meg­figyelőképesége támogatja. A Módszer és az Eszköz elemzése tehát a bírálót ugyanarra az eredményre vezetik. „A magyar irodalmi műveltség kezdetei"-ből tökéletesen hiányzik annak az esztéta-irodalomtörténésznek fölénye, akit a „primitív" korok írásbeliségének emlékeihez csupán az Egész összefoglalásának vágya, a fejlődés értékmérlegének elké­szítése vezet el. De éppígy távol áll szerzőnk attól a filológus­irodalomtörténésztől is, aki elől a fák az erdőt, az írásbeliség emlé­kei az irodalmat takarják el. A műben nálunk először öltött iro­dalomtörténeti formát az a szemlélet, mely nem keres többé barázdákat az egységes történés tényeinek elkülönítésére, hanem minden jelenséget egyformán élőnek, történetinek és így össze­függések részesének tekint. Deér József: Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. (A magyar történettudo­mány kézikönyve. Szerk. Hóman Bálint. II. köt. 3. füzet. Budapest, 19­30. 262 l. + XII hasonmás tábla.) A középkori magyar okleveles gyakorlatnak, eltekintve aránylag igen régi kísérletektől, e mű adja első teljes összefogla­lását. Bevezető fejezetében az oklevéltani alapfogalmakat hatá­rozza meg ; a következőkben pedig, egyes korszakokat alkotva, azokon belül az okleveles gyakorlatnak terjedelmét, természe­tét, jelentőségét, az oklevéladó fórumokat, a kiállítás körülményeit, az oklevelek külső és szövegbeli sajátságait ismerteti. Célja útmutatást adni az oklevél kritikai használatára, jogi szerepének vizsgálatára. A célokon, az oklevéltan ez eredeti feladatain felül azonban a régi kultúra elsőrendű termékeinek

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék