Századok – 1932
Szemle - Keyser Erich: Das Wesen des späten Mittelalters. Ism.: Mályusz Elemér 480
48011 SZEMLE. a németországi középlatin irodalom nevezetesebb termékeinek a középiskolák felsőbb osztályaiban való olvastatását. A klasszikus és a középkori latin nyelv között fennálló nagy különbségek, minthogy a tudományos célokra használt nagy középlatin szótárak terjedelmüknél és ritkaságuknál fogva az iskolai oktatás céljaira nem alkalmasak, új segédeszközöket tettek szükségessé. Ilyen segédeszköznek készült H. kéziszótára, mely számol egyúttal mindazoknak az igényeivel is, akik egyetemi tanulmányaik során középlatin szövegek olvasására vannak utalva. Magyar szempontból az teszi H. szótárát értékessé és jól használhatóvá, hogy anyagát tekintélyes részben oly emlékekből veszi, melyek koraközépkori történetünknek nagyfontosságú és az egyetemi oktatásba,η is sűrűn szereplő kútfői, így például —a hogy csak a nevezetesebbeket említsem — Freisingi Ottó, Liutprand, Widukind stb. Az időbeli közelség révén azonban hasznosítható az új szótár anyaga a magyar források olvastatásánál is és így kívánatos, hogy egyetemi intézeteink megszerezzék. Más természetesen a gyakorlati használhatóság és a filológiai érték szempontja. Ez utóbbi kérdésben a magyar referens állást nem foglalhat, de felhívja a figyelmet K. Strecker kitűnő ismertetésére (Historische Zeitschrift, 146/1932/530—536), mely η szótár hiányait és hibáit — ilyenek a középlatin filológia meglehetősen töretlen területén ma még elkerülhetetlenek — pótolja és korrigálja. Érdemes különben ezt a recenziót a középiskolai középlatintanítás értékének szempontjából mindazoknak elolvasni, akik minálunk ilyirányú reform gondolatával akár pro, akár kontra foglalkoznak. Deér József (Szeged). Keyser, Erich : Das Wesen »les Späten Mittelalters. (Deutsche Vierteljahrsschrift f. Lit. wiss. u. Geistesgesch. 1931. (IX.) 363—88. 1.) Az általános cím ellenére nem az európai kultúrkör későközépkori életéről van szó, hanem csak a német népéről. Gótika, scholasztika, misztika, eretnekség, humanizmus, rendiség, kapitalizmus városi élet és a kor többi nagy teljesítménye, amelyeket különben K. vonzó elevenséggel jellemez, egytől-egyig csak azon vonatkozásaikban kerülnek vizsgálat alá, amelyekben a német néppel állottak. Eredetükre futó utalás sincs, K. egyedül a német „népi- és műveltségtalajon" játszott szerepüket írja le. Látszik, hogy nem szándékos elfogultságból teszi ezt. Egész öntudatlanul ejti el az általános fejtegetések fonalát s így a középkor fogalma azonos lesz a német középkorral. Területileg ez ugyan igen nagy, túlterjed a birodalom határain, mert magában foglalja a gyarmatosított vidékeket, minden németül beszélő néptöredéket, de ha egyszer sem esik szó a középkori francia műveltségről, annak hatásáról, Párizs szerepéről, vájjon nem egyoldalú-e a kulturális teljesítmények képe ? Ha a kor térelhatárolása legalább is szokatlan, az időhatárok kijelölésében is csak a kezdetre (XII. sz. közepe) vonatkozólag érthetünk K.-vel egyet. A másik határpontnak a XVI. század közepére való kitolása ugyanis azt jelenti, hogy a reneszánsz egész gondolatvilága és életfelfogása a középkort jellemző vonások sokaságát gazdagítja s bár — el kell ismernünk — azt élénken változatossá teszi, ezzel a XV. és XVI. sz. fordulója még nem válik evidensen „középkorivá". A tanulmány azt a meggyőződést erősíti meg az olvasóban, hogy legtanácsosabb lenne a középkor-újkor elnevezések félretételével más, kifejezőbb korszakbeosztást és elnevezést állapítani meg ;olyant, amely a korok lényegét is érzékelteti. Egyszer-kétszer Magyarországról is szó esik a németséggel kapcsolatban. Eszerint Eszt-