Századok – 1934

Szemle - Tettamanti Béla és Márer Erzsébet: A Magyar Paedagógia negyven évfolyamának (1892–1931) tartalom- és névmutatója. Ism.: Hajnal István 105

SZEMLE. 105 fedezése alapján Ferenczy Zoltán facsimile kiadásában volt isme­retes. Az új kiadásnak az a célja, hogy Bornemissza munkáját minél többen élvezhessék, de hozzájárul ahhoz is, hogy a korai protestáns barokk­ szellemet minél jobban megismerhessük. Varga Zoltán (Debrecen). Tettamanti Béla és Májer Erzsébet : A Magyar Paedagogia negyven évfolyamának (1892—1931) tartalom- és névmutatója. Szeged, 1933. 8°. 290­­. Imre Sándor kezdeményezésére, a szegedi egyetem pedagógiai szemináriumának résztvételével készült a munka. Külö­nösen használhatóvá teszi az, hogy a folyóirat önálló közleményeiről rövid kivonatokat is ad. A tárgyi csoportosításban az egyetemes és magyar neveléstörténeti rész mintegy 140 önálló cikkről számol be, az ismertetések és rövid adatközlések csoportjával együtt élénk képet nyújtva arról, ami a magyar neveléstörténeti irodalmat az el­múlt emberöltőben érdekelte. Igen nagy mértékben nagy pedagógus­egyéniségek s elméletek története, de a magyar múltból az iskola­történet exaktabb részletei is. Ez az összefoglaló tartalommutató ösztönzés és használható kézikönyv lesz a jövőben a rendszeres munkára, a nevelés- és a kultúrtörténet kapcsolatainak szerves el­gondolására, amelyben mindkét tárgykör munkásainak találkozniok kell. Hajnal István, Scliroeter, Otto: Der Schauplatz (1er Ungarnschlaeht vom 15. März 9.33. (Thüringisch-Sächsische Zeitschrift für Geschichte und Kunst. XXI. (1932) 101—110. 1.) A kis értekezés első részében Liud­prand és Widukind tudósítása alapján Widukind javára eldönti, hogy I. Henrik 933-i csatája a kalandozó magyarokkal nem Merseburgnál, hanem Riadenál folyt le. Elismeri ugyan Sch., hogy Liudprand idő­ben nagyon közel áll a 933-i csatához, járt is Merseburgban, sőt azt a festményt is látta, amelyet I. Henrik készíttetett a csatáról a merse­burgi fejedelmi palotában. Mindezt azonban értéktelennek nyilvá­nítja azért, mert I. Liudprand nem említi, hogy a csatateret is látta ; 2. Wattenbach szerint Liudprand a tőle távol eső dolgokban gyakran nem pontos ; 3. Thietmar, aki ugyan jóval későbben élt és írt, Merse­burgot (mint csatateret) nem említi, noha Merseburg környékén lakott. Liudpranddal szemben teljesen elfogadja Widukind tudósí­tását azon az alapon, hogy Wattenbach igen nagyra tartja Widu­kindet. Liudprand leírása tehát semmitérő Widukind tudósításával szemben. Kénytelen azonban beismerni, hogy Widukind ,,Riade"-ja ismeretlen : Widukind után eltűnt a föld színéről. Ezek után Sch. áttér a 933-i kérdéssel foglalkozó újkori német írók (Aventinustól napjainkig) feltevéseinek vizsgálatára. A dolgozatnak ez a része határozottan értékes — történetirodalmi szempontból ; a munka első része azonban nagyon gyenge. Oly bámulatos felkészületlenség­gel dönti el ezt a nehéz kérdést, hogy a forrás­anyag teljes feltárása és mérlegelése a cikkel kapcsolatban nem volna helyén­való. Gombos Albin, Darkó, Eugen: Byzantinisch-ungarische Beziehungen in der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts. Weimar, 1933. H. Böhlaus Nach­folger. 8°, 56­1. Két képpel. Hogy az Árpádkor történetét még ese­ménytörténeti vonatkozásaiban sem tekinthetjük lezártnak, annak D. tanulmánya egyik ékesen szóló bizonyítéka. Legfőbb érdeme, hogy új forrásokat használ fel és e réven a régi anyagot is új vilá­gításba helyezi, így tanulmányának első fejezetében az úgynevezett moreai krónika különböző nyelvű verzióinak bevonásával kimutatja.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék