Századok – 1935
Szemle - Torday Lajos: A megyei polgári peres eljárás a XVI–XIX. században. Ism.: Döry Ferenc 247
251 SZEMLE, polgári peres eljárás intézményeinek tárgyalásában azonban nem jutott Werbőczin túl s nem hidalta át azt a negyedfél századot, mely a magyar középkort a mi korunktól elválasztotta. A jogtörténet s a modern jogi tanulmányok között hiányzott a kapcsolat. Csak a legújabb időkben kezdett a figyelem a Habsburg-kor jogintézményei felé fordulni. A perjog terén Winkler János, pécsi egyetemi tanár vállalkozott az úttörés nehéz munkájára. A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig címmel 1927-ben megjelent, akadémiai pályadíjas, kétkötetes műve azonban nehézkes s — főleg az igazságszolgáltatási szervezet fejlődését tárgyaló részében — szubjektív okoskodásokkal és fejtegetésekkel átszőtt, és épen ezért nehezen áttekinthető előadásánál fogva, nagy terjedelme ellenére sem elégít ki minden tekintetben, már azért sem, mert Winkler — mint munkájából látszik — nem mélyedt bele maguknak a pereknek a tanulmányozásába s ennélfogva a szabályok gyakorlati alkalmazását, a való életet nem volt módjában közvetlen tapasztalatból megismerni. Ilyen összefoglaló munka kellő megírása megfelelő monografikus előmunkálatok nélkül alig is sikerülhetett volna. Örömmel üdvözöljük tehát, hogy Eckhart Ferenc, budapesti egyetemi tanár jogtörténeti szemináriumában ebbe a körbe vágó részlettanulmányok elkészítését tűzte ki feladatul. Mindkét feladat nehéz volt, M.-é talán még inkább, mert a büntető bíráskodást illetőleg a jogi irodalom még szegényebb s a tételes törvényekben is sokkal kevesebb az idevágó rendelkezés, mint a polgári peres eljárásra nézve. A két szerző egyöntetű módszerrel dolgozott. A szakirodalmon s természetesen a Corpus Jurison kívül kiaknázták — mint már Winkler is — a Corpus Statutorum vaskos köteteit s minthogy mindezek csak töredékes képet nyújtottak volna a magyar igazságszolgáltatásról, igen helyesen, neki álltak Pest vármegye levéltárában magukat az eredeti pereket tanulmányozni. Hogy ez mily nagy munkát jelent, nem szükséges magyarázni , de éppen ebben látjuk dolgozataik egyik fő értékét, mert így alkalmuk nyílott kiterjeszkedni a szabályokkal nem mindenkor egyező bírói gyakorlatra is. M. munkájában először a megyei igazságszolgáltatás szerveivel és személyeivel foglalkozik ; bemutatja a polgári bíróságtól (sedria) a XVII. század közepén különvált büntető sedria szervezetét, működési idejét és helyét, illetékességét és hatáskörét, mely a maitól lényegesen különbözött, minthogy számos bűncselekmény, mint delicta privata, a polgári bíróság elé tartozott ; ismerteti a vád és a védelem alanyait és működését s azután tárgyalja a büntető per összes fázisait a feljelentéstől és nyomozástól kezdve a büntetés végrehajtásáig. Nagy szorgalommal összegyűjtött adatait gondosan rendszerezve, amennyire ezek engedik, tárgyának minden részletére iparkodik világosságot vetni. Előadása mindenütt szabatos, jogászi szempontból kifogástalan. Ha valamit, csupán az idézett latin kifejezésekben és szövegekben, főleg a rövidítések feloldásánál elkövetett hibákat róhatjuk meg, minek pl. fiscus magisturalis, inquisitio magistrualis, in magistralibus obiectis (mindenütt, magistratualis' helyett), mandatum compulsatorium (,compulsorium h.), superactaeque actioni (,supratactaequel h.). Látszik, hogy ebben a részben nem volt mentora. Egyébként a dolgozat teljes elismerést érdemel. T. munkájának szerkezete azonos az előbbiével. Ő is a bíróság szervezetével kezdi, mely azonban a polgári perekben bonyolultabb, mint a büntető eljárásban, amennyiben a sedria mellett mint külön bíróság működött az alispáni s a szolgabírói ítélőszék is (forum vicecomitis és s. iudicis nobilium). Ezzel kapcsolatban természetesen bonyolultabb volt a ha-