Századok – 1936
Szemle - Weill; George: Le journal. ssm.: Ungár László. 122
126 TÁRCA. mélyedt bele a székely történelembe, amelyet azután élte alkonyán egy önálló, nagyértékű műben foglalt össze. Szádeczky tudományos megállapításainak egyike-másika, így különösen a csiki székely krónikáról írt tanulmányai erős ellenmondást váltottak ki, sőt váltanak ki manapság is pl. a csiki székely krónika hitelességét védelmezők között. Történetírói munkásságáról mindamellett az igazságnak megfelelően megállapíthatjuk, hogy az két irányban volt úttörő jelentőségű : ő az első, aki a XVI. és XVIII. századi erdélyi történelmet, vagy annak egyes részleteit széleskörű levéltári kutatások alapján tudományosan feldolgozta és e kutatásai ma is forrásértékűek. ő az első, aki a XVI—XVII. századbeli magyar—lengyel történelmi kapcsolatok tudományos feldolgozását ugyancsak levéltári kutatások alapján megindította. Sajátságos, hogy utolsó művei is Báthory Istvánról szólnak. A Magyar Történelmi Társulatnak 1885 óta volt ig. választmányi és 1932 óta tiszteleti tagja. Szilágyi Sándor oldala mellett éveken át végezte a titkársegédi teendőket is. Érdemekben gazdag történetírói munkássága mellett ez utóbbi szempontok is kötelességünkké teszik a róla való kegyeletes megemlékezést. Lukinich Imre: Jakubovich Emil , 1883—1935. Váratlanul, alkotó élete delén ragadta el körünkből a megfellebbezhetetlen végzet a magyar tudománynak ezt a kivételes tehetségű, nagy eredményeket felmutató munkáját. Jakubovich Emil jogásznak indult. A tudományegyetemen hivatalosan jogász volt, sőt a doktori diplomát is a jogtudományból szerezte. Érdeklődése azonban már első egyetemi éveitől kezdve a bölcsészkarra vonzotta, ahol a magyar múlt sokoldalú problémái ragadták meg figyelmét. Határozott irányba akkor terelődött ez az érdeklődése, amikor mint 22 éves ifjú az Országos Széchényi Könyvtárban kapott alkalmazást és a könyvtár levéltári osztályában nyert beosztást. Itt, a középkori oklevelek és a magyar nyelvemlékek közepette alakult ki a magyar tudományos világban páratlanul álló egyénisége, amelyben az elsőrangú történész, paleográfus és genealógus a legkiválóbb nyelvtudóssal párosult. Itt, a levéltár és a kézirattár anyagának szakadatlan és valósággal rajongó szeretettel folytatott feldolgozása közben szerezte meg azokat az ismereteket, amelyek mindnyájunk előtt versenytárs nélküli szaktekintéllyé avatták olyan területen, a diplomatika, genealógia, paleográfia és a nyelvészet határmesgyéin, amelyek előtte úgyszólván teljesen el voltak hanyagolva. A magyar nyelvű paleográfia első alapos ismerője, sőt utolérhetetlenül nagy mestere volt.