Századok – 1941
Szemle - Gáldi; Ladislas: Les mots d’origine néo-grecque en roumain a l’époque des Phanariotes. Ism.: Elekes Lajos 215
SZEMLE 215 magukba — minden, ellenőrző hasznuk mellett is — a kezdeményező gondot s felelősséget, amit a tisztviselő természetesnek érzett a nép ügyeinek intézésében ? Az adó központi számvevése miként barátkozhatott meg a „bika" fogalmával, ami a parasztnak nemcsak gazdasági, hanem személyi-családi helyzetét is közelről ítélte meg ? Gyöngéd, könnyen elmosható viszonyok ezek társadalmunkban, míg nyugaton részleteikben, tételesen kifejezettek, a racionizálást elmélyülésre kényszerítők. Mi a jelentősége nálunk a hivatal nemesi jellegének ? A köznemesi hivatalnokok a szakszerűség haladtával mindinkább átveszik a főnemesektől az érdemi munkát, idővel a főúr is alulról kénytelen kezdeni pályáját. A nyugati polgári hivatalnoki rétegek szerepéhez kétségtelenül idomult köznemesi hivatalnokságunk is. Egyébként épp a XVIII. században nyugaton is újra benyomult a nemesség a hivatalnokságba, a polgáriak államilag támogatott visszaszorításával. De azért a mi rendelkező hivatalaink nemesi kizárólagossága bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az elvi intézkedés fölényes szelleme honosodjék meg, a sokoldalú szakszerű, beható feldolgozás rovására. A modern jogászvezetés nálunk bizonyára ily történeti-társadalmi előzményekben gyökerezik. Mindezekre és más hasonló kérdésekre azonban csak a hivataltörténet teljes feldolgozása adhat választ. A nyugati hivatalnoksággal való összehasonlítás mellett a görögkeleti népekével való párhuzamra is megadja a módot E-nek módszeres alapvetése, a legelemibb kérdések pontos tisztázása. Mert nem hisszük, amit ő szerényen hirdet, hogy e részletmunkában elsősorban a levéltári és kutatói iratkezelés céljai vezették , láthatólag tudatában volt, hogy mi a jelentősége a régi ügykezelés minden apró összefüggésének a hivatal végső történeti rekonstrukciója szempontjából. Olyan munkát várhatunk tőle, amely nemcsak a magyar, hanem az európai összehasonlító hivataltörténet számára is új, módszeres szempontokkal szolgálhat. Hajnal István, Gáldi, Ladislas : Les mots d'origine néo-grecque en romain à l'époque des Phanariotes. (Magyar-görög tanulmányok, szerk. Moravcsik Gyula, 9.) Budapest 1939. 8° 270. — Utóbbi időben sokan és joggal panaszolták, hogy a magyar történettudomány nem foglalkozott eleget a szomszédos népekkel. A háborúnak kellett eljönnie, hogy érdeklődésünk ebbe az irányba forduljon. Pár évvel ezelőtt már lényegesen javult a helyzet : egyre több írásmű jelent meg, sőt folyóirat is alakult Kelet-Középeurópa történetének, magyarok és szomszédaik kapcsolatainak tanulmányozására, az egyetemekről pedig egymásután kerültek ki a fiatal tudósok, akik ezeknek a kérdéseknek kutatását tűzték ki céljuknak. Különösen román viszonylatban érezhető a kedvező fordulat ; újabban megszaporodtak a magyar cikkek, amelyek a román eredmények teljes ismeretében foglalkoznak valamely mindkét népet érintő problémával. Sőt a feldolgozás módjában is érezhető valami finom, de annál jelentősebb változás : míg régebben, úgy látszik, az volt a fő cél, hogy egyes román állításokat megcáfoljanak — ami rendszerint végtelen és meddő vitákra vezetett, s a dialektika fortélyaiban járatosabb román írókat kedvezőbb színbe helyezte a tényeket nem ismerő szemlélők előtt —, mostanában egyre többen vállalják a fáradságot, hogy magyar nyelven jól írják meg azt, amit a másik oldalon rosszul, vagy sehogy sem végeztek el. G. a magyar-román kapcsolatok itthon s külföldön is elismert kutatója, egyike az elsőknek s legeredményesebbeknek azok közül.