Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

2 HAJNAL ISTVÁN Az említett kiadvány közelről érdekelt bennünket, ma­gyarokat is, de tervezete és sorsa jellemző az egész európai, modern kultúrszerkezetre is. _Amióta a nemzeti kultúra ön­célúsága mindenütt diadalra jutott, minden ellenkező szólam mellett is egyre kevésbbé érezzük az Okcidens régi kultúrszer­vezetének egységét. A tudományos felszerelkedés óriásira tá­rult arányai között kevés a tervszerű, módszeres munka kul­túrkörünk fejlődésének közös, mély alapokon való magyará­zatára,, világhódító termékenységének konkrét alapokból való megértésére. Az egyes nemzetek született belső kvalitásainak elméletéhez fordulunk, s a nemzeti közvélemények még­inkább e misztikus vagy biológiai magy­arázat felé sodorják a tudományt. A kisebb nemzetek szenvednek ettől leginkább, homályban maradt fejlődésük, aránylag is kevéssé érvénye­sülő jelen munkájuk múltjukat a vagy nemzetek történetének elmosódott, érdektelen függvényévé teszi. Egyes idegennyelvű összefoglaló k­­iadványok, vagy eset­legesen megjelent idegennyelvű részlettanulmányok csak kevéssé kapcsolhatják bele a kisnép történetében jelentkező vizsgálati anyagot az általános feldolgozásokba. A külföldi tudós ezekben az összefoglalásokban már egy-egy írónak egyéni felfogását kapja, nem pedig eredeti kutatásanyagot. Érdekes megfigyelni, hogy az ilyen feldolgozásokból aránylag milyen kevéssé használják fel külföldön a hazai írók kész elmé­leti eredményeit, s mily szívesen ragadnak meg ezzel szemben egyes konkrét adatokat, tények egyszerű közlését, eredeti források ismertetését, mindazt, amiből a kisnép fejlődésének valamely vonása elmélettől mentesen egy pillanatra is elő­mutatkozik. Magukhoz az eredeti forrásokhoz nyúlni túl sok lenne az idegen tudós számára, még a kiadott latin nyelvű szövegeket is nehezen tudná értékelni, a kész feldolgozás pedig túl kevés saját eredeti kutató szempontjai számára. Valami a kettő között kellene, nyers tények, s mégis ki­válogatottak. A kis nemzet tudósa e tekintetben talán előnyösebb helyzet­ben is van, mert egy-két világnyelv birtokában a nyugati fej­lődés adathalmaza rendelkezésére állhat, ha körülményei az idegen könyvtárak használatát megengedik, s azonkívül ismeri a szélső kultúrsávból legalább saját hazájának történetét is. Ezért csaknem úgy áll a dolog, hogy a kisnépek történetírása inkább megszokta a nagy, átfogó összefüggések keresését, vi­szont erősen a nyugati elméletek hatása alatt. És ha saját nem­zeti forrásanyagán ez elméleteket tovább is képezi, úgy nincs meg a kellő rezonancia kísérletei számára a világirodalomban. A kis nemzetek kiadványának tervét egy svájci tudós (H. Nachholz) vetette fel 1931-ben Budapesten, a Comité Inter­

Next