Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

136 hajnal István"­ dékenyebb az ösztönös érdekkel szemben, mint az életviszo­nyokat szinte öntudatlanul kifejező szokásszerűség. A magas papi állásokat lehetőleg bizánci görögök tartották kezükben, akik itt szerzett vagyonukat hazaküldték. Az értelmiség egyéb rétegei is a maguk nyerészkedésének éltek. э ,,görög" név, amelyet általában alkalmaztak reájuk, a szlávoknál más­ekkor kezdte felvenni a „városi csirkefogó" értelmét. A köz­nép eredetileg mind szabad volt, leszámítva természetesen a rabszolgák tömegeit, de a XII. században a fejedelmekkel érdekközösségben álló rétegek elnyomása alól tömegesen ván­dorolt ki a parasztság a galíciai, wolhyniai területekre. A kievi társadalomszervezet ekkor már kiélte önmagát, lassanként csak kegyeleti központja maradt már az újonnan formálódó belső orosz fejedelemségeknek. Ezek a fejedelemségek, a­­­susdalinak vezetése alatt, ugyancsak hamar megjárták a túlérettségnek ezt az útját. Kereskedőkre és papságra támaszkodva ugyancsak valami­féle „városias" érdekszervezeten kezdték, ugyancsak végtelen genealógiai osztódásokkal, amelyekben azonban már mégis csak a fiúöröklés számított, nem pedig az egész rokonság öröklésjoga. De ez az osztódás is a leszármazók érdekközös­ségét jelzi, s nem a családüzem hagyományos folytonosságát a legidősebb fiú vezetése alatt. Végül már vannak fejedelmek egyetlen falu fölötti uralommal is. A politikai felsőség körül­belül tulajdonjogot is jelent. Külsőleg igen hasonlít a rész­fejedelemségek rendszere, élén a hatalmasabb nagyfejedelmek­kel, a nyugati hűbérfejedelemségekhez. „Semmiesetre sem nyugati átvétel — mondja a modern történetíró­ —, de a hasonlóság magyarázata valószínűleg a közös árja eredet­­ben rejlik." Az ilyen magyarázatok állják el az utat a társa­dalomfejlődés módszereinek általános érvényű vizsgálata elől. A gyorsan fejlődő nyugattal bizonyos összefüggésben már haladottabb felszerelkedéssel dolgozott itt az intellektualiz­mus, de a szokásokat elnyomó érdekszerűség nem engedte a hagyományos, életkörei viszonyok érvényesülését, kicsiny és nagy kondíciók szilárd kidolgozódását. Minden családtag érdeklél egymással szemben, igénnyel az osztozkodásra, s viszont mégis szívós érdekközösségben a rokonsággal, az alávetett népen való uralmuk fenntartására. A kisfej­edel­m­ek­hez sorakoztak a nagyobbak udvarában birtokuk és hivataluk révén szerepet játszó családok is, gyakran rabszolga-eredettel is, de udvari tisztségük által elhatalmasodva. Az orosz nemességben mindvégig nagy volt a szerepe a fejedelem­ ­ Stählin, i. m.

Next