Századok – 1943
Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228
ÖSSZEHASONLÍTÓ ÍRÁSTÖRTÉNET 229 általános európai gyakorlat megfigyelésével összefüggésben" lehet végezni, amiben mint ,,a külföldi szaktudománynak a magyarral való összekapcsolóját" ismét Szentpétery munkáját jelölte meg. (I. h. 433-434. 1.) Hajnal, a felújuláskori „írástörténet" kiváló szerzője, a keleteurópai s általában: európai írásbeliség összehasonlító feldolgozásának gondolatát később több igen érdekes és új szempontokban gazdag tanulmányban is kifejtette, sőt magának a kidolgozandó „összefoglaló" témának a pontos megjelölésén és kifejtésén kívül, amelyekben mind határozottabban rámutatott e problémák szociológiai hátterére, a kidolgozásnak a technikai módjait is megjelölte, mikor egy nemzetközi tudományos munkaközösség tervét vázolta fel. Ezeknek a gondolatoknak a fejlődését nyomon követhetjük a következő munkáiban: „írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés" (Károlyi Emlékkönyv, 1933), „Racionáls fejlődés és írásbeliség" (A Gr. Klebelsberg K. Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1933). Majd: „Történelem és szociológia" (Századok 1939) és „A Szentpétery Emlékkönyvről és a „történeti segédtudományok" rendeltetéséről" (Turul 1938). S végül a mult évben e gondolatokat konkretizálva és egészen programmszerűen is bemutatta: „A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről" c. tanulmányában. (Századok 1942.) — Ezek közül kettő idegen nyelven is megjelent: S. Hajnal: „Le rôle social de l'écriture et l'évolution européenne" (Revue de l'Institut de Sociologie Solvay, Nr. 12, Bruxelles 1934) és „Arbeitsgemeinschaft der Geschichtsschreibung kleiner Nationen" (Archívum Europae Centro-Orientalis 1943). Körülbelül ezek lehettek a „tudománytörténeti" előzményei a most előnkbe lépő új vállalkozásnak. Ezeknek a gondolatoknak a csengése szólal meg az első füzet elé írt rövid bevezetésben is, mely rámutat azokra a szempontokra és módszerekre, amelyek „alkalmasaknak látszanak arra, hogy egy nemzetközi tudományos munkaközösséget hívjanak életre". Ezeket a módszereket az írásbeliség új tudománya adhatja meg legbiztosabban, amely írásbeliség Hajnal meghatározása szerint „magában foglalja magán az íráson és az íráshasználaton kívül az írástudás és az ezen alapuló hivatalnokság, valamint a társadalom egész intellektuális rétegének szerepét — tehát az írás egész szociális szerepét". E gondolat további szövése szerint: „Az írásbeliség fejlődésének a vizsgálata . . . végeredményben az egész társadalomfejlődés vizsgálata egy bizonyos szempontból." Ez a vizsgálat magában foglalja mindazokat a kutatási iányokat, amelyeket a paleográfia s a diplomatika elnevezések alatt szoktunk összefoglalni, továbbá az oktatástörténetet, valamint a kancelláriák és a hivatalnok- és írástudó rétegek történetét, mindezeket azonban nem egy-egy nemzet vagy ország területére korlátozva, hanem az egész európai kultúrfejlődés történetére kiterjesztve mint „összehasonlító nemzetközi tudományos összmunkát". Ezzel a programmadással tehát ismét s új talajon feléled a történettudománynak egy régi iránya és vágya: az „összehasonlító"