Századok – 1947

Hírek - Domanovszky Sándor hetven éves. Hajnal Istvántól 355

H­ÍREK DOMANOVSZKY SÁNDOR az idén töltötte be 70. életévét. Ez az alkalom elsősorban tanítványai­nak emlékezetét és szívét szólaltatja meg. Talán senki sem tudja közülük határozottan megmondani, hogy mi ő benne a nagy tanító. Vannak professzorok, akiknek egy-egy előadásáról talán megrendülten, vagy lángoló fantáziával távoznak el a hallgatók, vannak, akik a legfinomultabb elmével tudják kiele­mezni a dolgok bonyolultságából a nagy világösszefüggéseket. Do­manovszky Sándor egyénisége szinte idegenkedve került el minden gondolatot, ami az érzelmi-szellemi hatás erejével köthette volna meg tanítványait. A múlt életnek tényeit közölte, s felkutatásuk, vizsgá­latuk módszereit. Kézzelfogható tárgyilagossággal adta a valóságot: ez nem tőlem való, hanem ez így volt; dolgozzatok tovább rajta. Férfias tudomány. Szabadon hagyja az egyéniséget, a maga módja szerint való gondolkodásra és munkára. Éppen az a művé­szete, hogy önbizalmat ad a munkára mindenfajta egyéniség szá­mára, éreztetvén a feladatnak valószerűségét, lelkiismeretbe vágó komolyságát. A Mester elismerése legkisebb önkéntelennek látszó felét is életreszóló bíztatásként őrzik meg magukban a tanítványok. Szervező, szerkesztő egyénisége is ezzel a vonzóerővel gyűjtötte maga köré a munkatársakat. 1913-tól a „Századok" szerkesztője; or­szágunk ez egyik legrégibb tudományos folyóiratát belföldön-külföl­dön tekintélyes modern orgánummá tette. Azzal a sajátos, üde vonás­sal, hogy úgyszólván minden évfolyamában be tudta mutatni egy­két újonnan felkészült tudósnak munkáját is, az elismert tekintélyek munkáival egyenlő sorban. Az első világháború, az összeomlás, majd alig pár év nyugalom után a második világháborút megelőző megrendülések idején is olyan munkaközösségeket tudott szervezni, amelyekért külföldön is irigyeltek bennünket, s amelyeket nem egy országban példaként követtek. Így keletkezett a magyar történet újkori forrásainak nagyszerű kötetsorozata, így teremtette elő szinte a semmiből, az új világháború küszöbén, a Magyar Művelődéstörté­net hatalmas köteteit. De egyáltalán, kevés történettudományos mű jelent meg ez évtizedekben, amelynek létrejöttében ne szerepelt volna valamiként Domanovszky segítő keze. Nem akarunk itt kitérni saját, immár több mint félszáz éve folyó tudományos munkásságára. Az emberi valóságok iránt való érzék természetszerűen vezette őt, ,a forráskritikának szentelt első időszakok után, elsősorban a gazdaságtörténet művelésére, s abban is, a külföldet is megelőzve, az agrártörténet művelésére. Az elmúlt 23* \ \ 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék