Századok – 1947
Hírek - Viszota Gyula † Nekr. Bártfai Szabó Lászlótól 358
HÍREK az 1905-ben kiadott Tárgyjegtszék. Bár 1907-től a kőbányai főgimnázium igazgatása, majd 1917-től kezdve a minisztérium középiskolai ügyosztályának vezetése jórészt elvonták a tudományos foglalkozástól, Széchenyi kultuszának tovább is ernyedetlen terjesztője maradt: húsznál több önálló tanulmánya jelent meg a Legnagyobb Magyarról. Azzal, hogy Széchenyi naplóit betűiben lemásolta, elérte, hogy ő tudta a legjobban elolvasni Széchenyi írását. Éveken át teljesített ezen odaadó munkájával oly közel férkőzött a naplóiró egyéniségéhez, mintha kortársa lett volna. Kiválóan ismerte a naplókban szereplő egyéneket, ahol csak lehetett, kiegészítette a Tasner által törölt és kivágott részeket, a szöveg pontos és többszörös összevetésével, a bécsi és hazai levéltárak adatainak összegyűjtésével és az egykorú irodalmat lehetőleg felhasználva, bőséges jegyzetekkel kísérte a naplók szövegét és magyarázást igénylő helyeit, így készült fel a naplók újabb kiadására. Klebelsberg gróf miniszter Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai kiadásánál elsősorban Viszota előmunkálataira támaszkodott, s őt a naplók mielőbbi közzétételével megbízván, felmentette az ügyosztály terhes igazgatásától. Viszott mint osztályfőnök szigorú, de igazságos vezető volt, kartársaitól megkívánta az odaadó nevelői munkát, azért sokan nem szerették. Széchenyi naplóinak szöveghű I. kötete 1925-ben, az utolsó VI. kötet 1939-ben jelent meg. Minden egyes vaskos könyv megjelenése irodalomtörténeti és történettudományi esemény volt. Aki behatóan áttanulmányozta a minden tudományos várakozásnak helytálló sorozatot, látta, hogy Viszota ezen munkásságával a XIX. századi magyar memoire-irodalom alapjait rakta le, a reformkorszakkal foglalkozó történetíróknak pedig a további kutatásra jóformán kimeríthetetlen forrást nyújtott. Ha a reformkor és szabadságharc, vagy az abszolút időszak fontosabb eseményeinek leírásánál a naplókat az egyéb forrásmunkákkal a kutató összehasonlítja, nemcsak Széchenyi államférfiúi nagyságát fogja bámulattal szemlélni, de hálával gondol vissza Viszota Gyula négyévtizedes munkájára is Lelke az életben ért családi bajok (neje, fia s főként leányának elvesztése), dacára is élete végéig megőrzi munkakedvét. ..Engem nagyon megtört a lelki bánat — írja e sorok közlőjéhez 1945. június 4-én —, kedves leányom 1945. január 13-án bombatámadás áldozata lett. Elhagyott kedves napsugaram. Mi lesz belőlem, nem tudom " Tőle tudtam meg, hogy az óvóhelyen 27-en meghaltak s őt harmadmagával ásták ki a romok közül. Hónapokon át attól lehetett tartani, hogy elveszti szemevilágát. Amint meggyógyult, összehasonlította a döblingi napló kiadott szövegét az eredetivel, és szomorúan állapította meg, hogy Széchenyi írását nem tudók végezték a másolást, s hogy a kiadott szövegben alig akad egyetlen helyesen olvasott mondat, azért óva intette a kutatókat a hibás szöveg használatától. Arról is beszélt, hogy saját pénzéből újra kiadja a naplók ezen részét. Akkor még abban reménykedett, hogy Széchenyi leveleinek együtt megkezdett kiadását folytatni tudjuk, de néhány héttel később Fodor Jenő, volt tanítványa, belső súlyos műtétet hajtott rajta végre. Még ez se törte meg munkakedvét- Aki bejáratos volt az Akadémia könyvtárába, még másfél éven át szokott helyén láthatta Viszotát írásai fölé hajolva s munkában elmerülve. Halála előtt két héttel az Önismeret töredékeinek összeállításán dolgozott. Az utolsó napokat már részben öntudatát elvesztve élte át, 1947. január 10—lil közti éjjel szólította hű lelkét magához a Mindenható. A nehéz közviszonyok miatt csak kevésszámú barátja, tisztelője és tanítványa jelenlétében temette el Brisits Frigyes, volt tanítványa, miután Mészöly Gedeon néhány meleg szóval a tudományos társulatok nevében elbúcsúzott tőle. Nagyon szerette a jót, gyűlölte a rosszat. BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ