Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

VITA A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITAÜLÉSE Az alábbiakban közöljük a «Századok« múlt számának vitarovatában megkezdett vitaanyag folytatását. A most közölt anyag a »Századok« kibővített, szerkesztőbizottsága 1953 decemberi üléseinek jegyzőkönyvi kivonata. Révész Imre : Révész Imre akadémikus felszólalásában az egyetemes történeti fordításokkal és a Rákóczi-szabadság­harccal kapcsolatos kiadványok néhány problémájával foglalkozott. Felszólalásában azokat a gondolatokat ismételte meg, amelyeket egyidejűleg az Akadémia II. Osztályának írásban is előterjesztett. Kiemelkedően fontos feladatnak látom az egyetemi történelmi tankönyvek mielőbbi elkészítését a leh­tséges legmagasabb színvonalon, továbbá a Magyar Encik­lopédia haladéktalan munkábavételét. Mindkettő nemcsak a felnövekvő új történész nemzedék marxista kiformálásában nélkülözhetetlen, hanem minekünk, fogyatékos marxista képzettségű régebbi historikusoknak is hatalmas segítséget jelentene az álta­lunk még elvégezni remélt munkákban. Örömmel üdvözlöm azt a gondolatot, hogy az anyag- és adatgyűjtésnek nem sza­bad túltengenie »elméleti általánosítás, az eredmények összefoglalása, a következtetések levonása nélkül«. A marxista-leninista történettudomány meggyőző erejét, nevelő és szocializmust építő hatását csökkentjük, hogyha bármilyen értékes tartalmú és minta­szerűen publikált nagy tömeg adatgyűjtést megfelelő bevezető tanulmányok és kommen­tárok nélkül bocsátunk közre. Egyébről nem is beszélve, pusztán az egyetemi oktatás és káderképzés nagy érdekei is nyomatékosan szólnak ezen kívánalom mellett. Sajnálatosnak és érthetetlennek tartom, hogy a kitűnő Szmirin M. M. történész­nek Münzer Tamás népi reformációjáról és a nagy német parasztháborúról szóló, pár éve megjelent kötete, amely a marxista szempontok alkotó alkalmazásával is, de feldolgo­zott anyagának (mely Zimmermann és Engels óta természetesen nagyban felszaporodott) rendkívüli gazdagságával is a XVI. század minden kutatója számára nélkülözhetetlen, és amely közben már (1952) a Német Demokratikus Köztársaságban német fordításban is megjelent —­ magyar nyelven, noha lefordították és kiszedték, még mindig nem hagyhatta el a sajtót, hanem évek óta csak egy kefelevonatához lehet nehezen hozzáférni, előttem ismeretlen okok alapján. Rámutatni kívánok arra, hogy nemcsak az Akadémia II. Osztályán belül vannak hiányosságok az egyes tudományágak együttműködése tekintetében — amely hiányokat mások több illetékességgel tudnak felsorolni, mint én — hanem az I. és II. osztály együtt­működésében is vannak hiányosságok, pedig ennek az együttműködésnek a szüksége éppen haladó hagyományaink és tudománytörténetünk feltárása tekintetében nagyon is szem­beszökő. Legértékesebb haladó hagyományaink közé tartozik II. Rákóczi Ferenc szabad­ságharca, amelyet, mint nagyjelentőségű történelmi kongresszusunkon legutóbb is meg­győződhettünk róla, a szovjet történettudomány is nagyra értékel. Örömmel és elismerés­sel kell ennélfogva helyeselni, hogy Rákóczi alakjának és szabadságharcának a haladó magyar tudomány és az egész dolgozó magyar nép számára való feldolgozása a közelmúlt években és a jelen pillanatban is értékes tudományos és irodalmi vállalkozások egész sorát foglalkoztatta és foglalkoztatja. Az Akadémiai Kiadó Ráday Pál iratainak több kötetre tervezett kiadását készíti elő, sőt az első megbeszélés már megtörtént Rákóczi összes műveinek az Akadémia gondozásában megjelenendő kiadása tárgyában is. Mind­ezzel a magyar irodalom- és általános történettudomány régi, súlyos és nem egy tekintete

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék