Századok – 1954

Szemle - Faller Jenő: A magyar bányagépesítés úttörői a XVII. században (Ism.: Hajnal István) 451

FALLER JENŐ : A MAGYAR BÁNYAGÉPESÍTÉS ÚTTÖRŐI A XVIII. SZÁZADBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953. 100 l.) A két selmeci bányagépmester működéséről számos részletet kutatott fel már a magyar technikatörténeti irodalom, s különösen a jelen mű szerzője, aki ezúttal inkább csak összegezi az eredményeket. Új levéltári kutatásokra sem volt alkalma. Örömmel üdvözöljük az Akadémia és a szerző jelen kezdeményezését : tetszetős kis kötetben, sok illusztrációval, a szűkebb szakértő közönségen túl az érdeklődők tágabb köréhez is szólva, hívja fel egy példán a figyelmet technikatörténetünk jelentő­ségére. Mert hiszen, mint éppen a kötetben idézett gazdag irodalom is bizonyítja, a ma­gyar technikatörténet mindezideig igen erősen csakis a technikai szakfolyóiratok hasáb­jaira szorítkozott. A két Hell, apa és fiú, újításainak jelentőségét a bányavízemelés terén a korabeli külföldi szakirodalom is ismerte és elismerte. Azt hisszük, érdemes lett volna a jelen kötetet bővebbre fogni és mélyebben beleágyazni a selmeci újításokat a korabeli európai bányatechnika fejlettségi viszonyaiba. Így meglehetősen elszigetelt a képe Hellék eredményeinek. Bár a szerző utal az európai technikával való összefüggésekre, ezt első­sorban azért teszi, hogy Hellék újításainak páratlan egyedülvalóságát hangsúlyozza. Holott minden újítás éppen akkor izgalmas s jelentősége akkor érzékelhető igazán, ha érzékeljük a vívódó talajt, amiből kiemelkedett. Egy áttekintés a vízemelés korabeli problémáján Angliában, Hollandiában, Franciaországban, a fejlődés e legelőrehaladottabb vidékein, drámaibbá tenné a két Hell alkotó tevékenységét. Mert, bár a bányamunkás­ság körében nevelkedtek fel, kétségtelenül szoros kapcsolatot tudtak teremteni a kül­föld leghaladottabb technikájával. A család egyik tagjából, Hell Miksából, európai hírű csillagász lett! Nem lehet véletlen például az, hogy az első vízemelő »tűzgépet«, amely nem játékos, hanem termelési célokat szolgált, az európai kontinensen éppen Magyarországon, ezen bányavidékünkön állították fel, 1722-ben. Ezt a tényt ma is mindig regisztrálja a technikatörténeti világirodalom. (Könyvünk szövege félreérthető, nem Savery-gép, hanem a tökéletesebb New-Comen-típus volt ez a nálunk felállított gőzgép.) De az irodalom megmarad a stereotip regisztrálásnál, nem foglalkozik az első kontinentális gőzgép magyar környezetével. Nem valószínű, hogy felállítása csupán a bécsi kormány ötlete volt. Talán lehetne e kérdést illetőleg újabb forrásanyagot találni, magyart, osztrákot, de talán angolt vagy franciát is . Franciaországban az első gőz­gépet 1726-ban állították fel , 1727-ben kettőt bemutattak az Akadémiának, é­s az egyiknek építője ugyanazon angol Isaac Potter volt, aki a magyarországi gépet is fel­állította (Ballot, Charles : L'introduction du machinisme dans l'industrie française. Paris, 1923. Ch. IX.). Hasonlóképpen plasztikusabbá tenné az általán­os európaiba való belehelyezés a selmeci kezdeményezéseket a hidraulikus nyomásnak és a sűrített levegő erejének felhasználása kérdésénél is. Mindez kiemelné a technikatörténetet az elszige­telt különlegességek kereséséből és egybefonná a társadalomtörténettel. A technikus­szakember és a történész szoros együttműködésére van szükség. Több ország egyetemein máris állandósultak speciális kurzusok, amelyek együttesen nevelik a technikust és a történészt a technikatörténet művelésére, a két szakmai képzettség egy­befűzésére. Reméljük, hogy a jelen kötet tudatos lépés ez irányban. HAJNAL ISTVÁN 451­­ SZEMLE­ ménytelenségre vannak kárhoztatva. Holott valamiképpen az ilyen igények kielégítésé­ről is gondoskodnunk kell. Még csak azt említem meg, hogy néhány regesztát egybevetettem az eredeti oklevélszöveggel. Az összehasonlítás szerint Kumorovitz regesztái mind a nevek írása, mind a tartalom pontos visszaadása tekintetében mintaszerűek. KOMJÁTHY MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék