Századok – 1954
Szemle - A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának évkönyve (Ism.: Kubinyi András) 683
SZEMLE fejlődése alatt. Tudtunkkal a szovjet történetírás ma fokozottan sürgeti a termelőerők és a termelési viszonyok belső összefüggéseinek feltárását a fejlődésben. A politikai gazdaságtan a termelési viszonyokkal foglalkozik, a termelőerők fejlődését inkább csak regisztrálja, s nem magyarázza. A termelési viszonyok alakítják ki a harcteret, ahol a szociális küzdelmek sorsa eldől. A történetírásnak egyik legfontosabb feladata bizonyára a termelési viszonyok múlt fejlődésének felkutatása. Mi azonban úgy találjuk, hogy a mi magyar történetírásunk túlságos egyoldalúan csakis a termelési viszonyokra irányítja tekintetét , mintha nem is annyira a történettudomány, hanem inkább a politikai gazdaságtan babérjaira vágynék. Pedig a történelem önálló tudomány, sajátos funkciókkal a tudományok egészében. Egyik legfontosabb funkciója lenne a termelőerők fejlődésének vizsgálata, magyarázata, a termelési viszonyokkal való kölcsönös összefüggésének felderítése ; ez lenne a legértékesebb hozzájárulása a politikai gazdaságtan munkájához is. Nem vállalkozhatnék például a Zsolnay-gyár kitűnő történetírója arra, hogy munkáját ilyen értelemben kiegészítse, papirosra vetvén mindazt, ami kutatásai közben eleven élményként már úgyis kialakult benne, a munkafolyamat részletezett és társadalmi összefüggéseiben is megvilágított képét ? HAJNAL ISTVÁN A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁNAK ÉVKÖNYVE (Szerk : Schultheisz Emil) (Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat, 1952. 146.) Az előttünk fekvő kötetet a Szegedi Tudományegyetem adta ki. A tanulmányok és szerzőik a következők : Bónis György : Egy Jagelló-kori magyar jogász (Petróczi Henczelfi István), — Buza László : A non-intervenció elvének szocialista és imperialista koncepciója, — Horváth Róbert : Marx hozzájárulása a statisztikai tudomány alapjainak megteremtéséhez, — Martonyi János : A vezetés, irányítás és koordináció kérdései az oktatásügyi igazgatásban, — Móra Mihály : A per létrejöttének kérdése a burzsoá polgári perrendtartás szerint, — Perbíró József : A munkajogviszony tárgya s ennek elhatárolása a munkajogviszony tartalmától és céljától, — Pólay Elemér : Az eladói kellékszavatosság szabályozásának első megjelenése a római jogban. — Schultheisz Emil : Néhány új szempont a büntetőjogban. Miként látjuk, az évkönyvben a jogtudomány majdnem valamennyi ágából találhatunk tanulmányokat, amelyek a marxista módszer alkalmazásával készültek. A cikkek, leszámítva a jogtörténeti és római jogi tanulmányt, a burzsoá és szocialista joggal foglalkoznak, összehasonlítva őket egymással. A történészeket Bónis György jogtörténeti tanulmánya érdekelheti. A szerző, aki már hosszabb idő óta dolgozik a XIV—XVI. századi jogászrend összetételéről és szerepéről szóló művén, ebben a dolgozatban a jogászrend egyik jellegzetes képviselőjének, Petróczi Henczelfi István királyi jogügyigazgatónak, majd országbírói és szlavóniai ítélőmesternek pályáját ismerteti. Azonban cikke, rövidsége ellenére, több mint egyszerű életrajz. Henczelfi életének bemutatásával elénk tárja a jogászrend szerepét, amelynek problémáját Engels vetette, fel, és amit nálunk eddig, sajnos, kevéssé vizsgáltaki. A szerző a tanulmány elején Engels nyomán ismerteti a jogászrend problémáját, és foglalkozik ennek magyarországi szerepével. Nálunk a jogászrend már a XIV. században a jogtudósok és a gyakorlati jogászok csoportjaira oszlik : előbbiek az egyetemet végzett római jogi vagy kánonjogi doktorok, akik azonban a hazai szokásjog fejlesztésében nem vettek részt : vagy az egyházi bíróságoknál helyezkedtek el, vagy a király szolgálatában, a nagy és titkos kancelláriákban politikai-diplomáciai feladatokat láttak el. A hazai jogfejlődésre a gyakorlati jogászoknak volt hatása. Ezek hazai iskolákat végzett litteratusok voltak, akik ismereteiket jogi képesítés nélkül, a gyakorlatban sajátították el. Az ítélőmesterek, akik a központi bíróságokban ítélkeztek, ebből a többnyire kisbirtokos nemesi eredetű rétegből kerültek ki. A gyakorlati jogászrend kimagasló tagjai az ítélőmesterek és a jogügy igazgatók, és nem a személynökök, akik Werbőcziig a nagy kancellária igazságszolgáltatási exponensei. A továbbiakban Henczelfi pályáját ismerteti Bónis. A Vas megyei eredetű kisbirtokos nemes a deákműveltség elnyerése után ügyvédi gyakorlatot folytat. Az 1490-es évek elején a királyi kúriába kerül nótáriusként, majd a század végén rövid ideig Vas megye