Századok – 1957
Szemle - Kőszegi Imre–Pap János: Kempelen Farkas (Ism. Hajnal István) 415
419 SZIMLE mechanizmus, amely az előre beléje épített feladatokon kívül semmi másra, semmi alkalmazkodásra, fejlődésre sem képes. Költséges volta miatt tipikusan a modern kapitalizmus előtti korszak kalandor-tőkéjének eszköze, a munkás lealacsonyítója. Országokon át vándorolva és üldözve igyekszik mindenütt csak átmeneti lehetőségekhez kötött hasznát learatni, amíg az igazi szövőgép végleg el nem tünteti a színtérről. Az igazi textilgépek ősei ellenben a munkások kezéből kerültek ki az 1760-as években. Eleinte végtelen egyszerű alkotmányok, a munkás kezeinek-ujjainak segítségei és sokszorosításai, a szakértői munka állandó gondos közreműködésével. Nem oly csodák tehát, amikre a régi finommechanika, s amire Kemplen is törekedett. Az elv azonban nagyszerű, sorsdöntő : az ember képességeiből fokozatosan átruházni az anyagias szerkezetre azt, ami átruházható, anélkül, hogy a mechanizmus kikerüljön, felszabaduljon az emberi képességek uralma alól. S mihelyt a kézimunkásságnak ez a nagyszerű kezdeményezése megnyitotta az egészséges fejlődés útját, új szerephez jutott a finommechanika régi művészete is : könnyedén oldotta meg a kezdeti fonós szövőgépek tökéletesítése, komplikálódása által kívánt feladatokat. Mély szociális értelme van tehát e fejlődésnek. Amíg a finommechanika fejedelmi udvarok, előkelőségek, gazdagok, vagyonos városok kényelmére és szórakoztatására dolgozott, nem tudott leérni a mindennapi munka talajáig, mindenki szükségleteinek segítségére. Kempelen is arccal a császári udvar fénye felé végezte évtizedeken át titokzatos próbálkozásait. Bizonyos, hogy sok komoly ambíció volt benne, éles és fáradhatatlan megfigyelőkészség, amely különösen a fonetika terén egyenesen tudományos szempontig emelkedett , továbbá rendkívüli képzettség a mechanikai szerkesztés módszereiben, az anyagok s formák alakításában. Életrajza jövendő megíróinak igen behatóan kell majd foglalkozniok Kemplen mechanikus művészetével. Az emberi hangszálak rezgését bizonyára kevesen tudták volna akkoriban anyagias szerkezet által híven reprodukálni. S még a sakkozógépnél is . A török bábu karjának, ujjainak mozgása, a sakkfigurák megragadására és a kellő mezőbe való elhelyezésére, bizonyára virtuóz szerkesztő képességeket kívánt. A technikatörténetek azonban rendszerint hibáznak abban, hogy a finommechanika régi alkotásaiból gyakran csak a végső effektus érdekli őket, néha talán a szerkezet egyes részjelei is, de azzal alig foglalkoznak, hogy miként alakultak ki a szerkezet-kívánta anyagminőségek, az anyag belső és formai átalakításának módszerei. Az ilyen kérdéstevés ismét a mindennapi munkába, a munkáséletbe nyúlna le, s a technikai munka fejlődésének ez a szférája megközelíthetetlennek látszik. Pedig bele kell törődnünk abba, hogy az emberiség technikai fejlődésének alapja a mindennapi munka volt,s hogy a XVIII.századig úgy a tudománynak mint a luxusnak kevés volt a szerepe a lényeges technikai újításokban. Amikor az ipari forradalom megindult, hogy fokozatosan összekapcsolja a technikát a tudományokkal, a mathematikafizika-kémiával, s ezzel kialakítsa a külön műszaki tudományt, az európai fejlődés már megvívta döntő csatáit, a munkástapasztalatok már magasra emelték az európai technikát minden más emberi kultúra eredményei fölé. Az ipari forradalom első nagy újításai még munkáskezeknek köszönhetők, s csak a XIX. században vette át a vezetést, legalább látszólag, a tudományos technika. Még Watt sem tudósként kezdte, hanem mint finommechanikus , s azért lehetett jó tudóssá is, mert nem vetkőzte le jó munkásösztönét, amely saját ujjaival-érzékeivel tapasztalta meg a különböző halmazállapotú testek tulajdonságait. Kempelen azonban nem a termelő munkásság soraiból került ki, nem az a nevelés és lelkület, amely a mindennapi élet szükségleteinek szolgálatát érzi a legcsodálatosabb hivatásnak ; nagyszerű mechanikai készségeivel nem az anyag megtapasztalásából indult ki, nem ettől várt új eredményeket, hanem az anyaggal való munkálkodást alárendelte kápráztatásra szánt mechanizmusok céljainak. Nyilván ez volt az oka, hogy nem sikerült neki a Watt-gépeknek még leutánzása sem : a szerkezet bizonyára megfelelően sikerült , de a tűznek, gőznek sajátosságai, a gép anyagához és méreteihez való viszonyulásuk dolgában nem voltak kellő gyakorlati tapasztalatai. Így volt ez egyébként a többi európai országban is : a Watt-gépeket a leutánzástól az védte a leghatásosabban, hogy amit ma már tudományos képletek fejeznek ki a gép építésére és üzemeltetésére vonatkozóan, az akkor még csak a Watt által betanított munkások tapasztalataiban volt meg. Ezért Watt minden szállított gépéhez időszakos felügyeletet rendszeresített a maga munkásaiból. Oly munkások voltak ezek, akik közül nem egy önálló gyárossá, sőt maga is világhírű feltalálóvá emelkedett. A műszaki tudományok történetének tehát a kézimunka történetének széles alapjaira kell helyezkednie, ha nem akarja körét az utolsó másfélszáz év történetére korlátozni , s még e legújabb időszakot illetőleg is döntő a fejlődés sorsára a természettel és az anyaggal közvetlenül érintkező tömegmunkának szerepe. Akadémiánk vezetésével most elevenen megindultak a műszaki tudományok történetének munkálatai, hallat.