Századok – 1976
Történeti irodalom - Barta Gábor–Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben (Ism. Szakály Ferenc) 565/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 565 kötet második része a szabályozási munkák műszaki-történeti leírása a tervek, eljárások és az elért eredmények részletes magyarázatával. A sorozat 6. füzete Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz Ősi ártéri gazdálkodása, Bp. 1973 c. munkája, amely a szerző terjedelmesebb monográfiája részeként — gazdaságtörténeti és néprajzi szempontból — a folyómenti területek patriarchális gazdálkodásának egyik formáját vizsgálja meg. Tematikájában és módszereiben eltér a sorozat többi részeitől. 1974-ben jelent meg a Vízügyi Történeti Füzetek 7. darabja, Ligeti László: A Balaton és szabályozása c. füzete. Nemcsak a szabályozási munkákat tárgyalja, hanem a tó egész története szerepel a kötetben. Különösen nagy súlyt kap a reformkor és a 19. század második felének ismertetése. A munkát a Balaton-fejlesztés jelenleg sem elévülő, számtalan problémájának tárgyalása zárja le. Az ismertetett kiadványsorozat eddig megjelent köteteit a technikatörténeti irodalom jelentős részének tekinthetjük. Elsődleges értékük a műszaki és történeti anyag szerencsés ötvözete, a köztörténészek számára egyébként nehezen értékelhető műszaki adatok szabatos magyarázata, azok elhelyezése a különböző történeti korokban. Jelentős eredmény a térképek újszerű használata, azok megszólaltatása az egyes vidékek, folyók és tavak topográfiai viszonyainak leírásánál. A szerzők helyesen gyűjtik össze és válogatják a rendelkezésre álló irodalmat, megfelelő kritikával átértékelve foglalják össze azok eredményeit. A kötetekben szereplő teljes bibliográfia a későbbi kutatók munkáját könnyíti meg majd. A füzetek műszaki és történeti összetevői közül a műszaki vonatkozások nyújtanak többet. A népszerűsítő múzeumi kiadványok jellegének megfelelően a szerzők a levéltári iratokat általában nem vonták be a kutatás körébe. Az irodalomból ismert és a levéltári iratokban rejlő, még ismeretlen adatok elhatárolása — főként túlrészletezés esetén — nem mindig vezetett helyes eredményre. Az említett Vásárhelyi-féle tervezet bemutatásából hiányzik a kapcsolódó helytartótanácsi iratok ismerete, vagy a részletesen tárgyalt korai tiszai munkák esetében a Széchenyit jóval megelőző, az 1810-es évek óta működő közép-tiszai vízszabályozó társulatokra való utalás. A füzetekben szereplő néhány levéltári jelzet csonka, nem jelöli meg egyértelműen az iratok helyét, és így a gyakorlatban nem használható (pl. 2. füzet: 18, 31; 3. füzet: 70; 5. füzet: 17, 29; 1.). Az eseményeket jobban be kellett volna illeszteni az általános társadalmi-gazdasági összefüggésekbe. Vitatható, hogy a szerzők miért a 19. század első harmadától számítják a vízépítési munkák megindulását (3. füzet: 18.1.), mikor azok — főként a déli területeken — a 18. század végén jelentős szerepet kaptak, (pl. Száva, Kulpa szabályozás, Ferenc csatorna). A vízügyi igazgatás kialakulását illetően is még sok a tisztázatlan kérdés, elsősorban a 18. század vonatkozásában (3. füzet: 21. 1.). Az Al-Duna szabályozás megindulásának tárgyalásakor (6. füzet, 29. 1.) feltétlenül utalni kellett volna a külpolitikai előzményekre, amelyek a munkát az 1830-as években szükségessé tették. A szerzők csaknem minden füzetben nagy jelentőséget tulajdonítanak Széchenyi István vízügyi tevékenységének. Azonban az öncélú bemutatás helyett e tevékenységet el kellett volna helyezni Széchenyi egész pályáján, sőt ezen túlmenően az 1830-as és 1840-es évek gazdasági-politikai mozgásában. Hogy Széchenyi milyen szerepet játszott a polgári forradalom előtti két évtized haladó törekvéseiben, annak differenciált megítélése természetesen nem lehet egy műszaki kiadványsorozat feladata, de — véleményünk szerint — az ilyen elszigetelt tárgyalás egyoldalú mítoszteremtéshez vezethet. A felvetődő kritikai észrevételek nem vonnak le a sorozat értékéből. Az általános történeti problémák megoldása, sőt a levéltári iratok teljes feltárása sem lehet a nagyrészt műszaki érdeklődésű szerzőgárda munkájának célja. Az eddigi eredmények összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a műszaki-történeti anyag szakszerű megfogalmazásával az igen szép formában megjelenő sorozat — úgy érezzük — elérte célját, és tovább segíti majd az egyes területeken folyó technikatörténeti kutatásokat. Dóka Klára BARTA GÁBOR-FEKETE NAGY ANTAL: PARASZTHÁBORÚ 1514-BEN (Budapest, Gondolat Kiadó, 1973. 360 l.) Dózsa György feltételezett születési évének 600. fordulója szolgált alkalmul, hogy a magyar társadalom minden korábbinál méltóbb keretek között megemlékezzék az 1514-es magyar parasztháborúról is. 1972-ben már csaknem negyedszázada múlt annak, hogy történetírásunk elsődleges kutatási feladatát a dolgozó osztályok történeti sorsának s azon belül is különösen az osztályharcok — időben és térben egyaránt változó — formáinak fel.