Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

970 CSÓKA J. LAJOS Az irodalomban először Knauz Nándor esztergomi kanonok foglalkozott vele, amikor a Századok 1875-i évfolyamában rövid ismertetést közölt róla. Őt igazában csak a kódex utolsó lapján látható hatsoros, királyaink temetkezési helyére vonatkozó be­jegyzés érdekelte. Ő ezt hitelesnek tartotta, az 1131—41. évekből származtatta, és „Esztergomi rövid króniká"-nak nevezte el.1 Knauz fölfogása egy századra történeti igazsággá vált irodalmunkban. Mátyás Flórián mint magyar történeti forrást adta ki, s azt mások is mint olyant értékelték.2 E tekintetben Zoltvány Irén is hozzájuk csatlakozott, a Canticum-magyarázatot pedig a 9. században élt Haymo halberstadti bencés püspök műve „puszta másolatának" tekin­tette, így nem csoda, ha a kódex íróját a 12. századi magyar bencések között kereste.3 Később, noha a kódexszel nem foglalkozott, Jakubovich Emil emelt óvást a magyar vonatkozású „krónika" hitelességével szemben, mikor azt állította, hogy a bejegyzés „a kódex értékének növelésére gyártott silány 19. századbeli hamisítvány, mely Litterati Nemes Sámuel kezére és tudatlanságára vall".­ Ám Jakubovich ezen megjegyzése ellenére a kódex eddig legalaposabb kutatója, Mészáros István is Knauz és Zoltvány fölfogása alapján kezdett munkához, a trivium anyagának vizsgálatához. A magában véve sikeres kutatás eredményét két tanulmányban tette közzé. Az első címe: „Magyarországi iskoláskönyv a XII. század első feléből", a másodiké: „A XII. századi esztergomi diák­jegyzet".­ Látható tehát, hogy Mészáros — noha megvallotta, hogy semmi kifejezetten magyar vonatkozást nem talált az általa kutatott triviumos részben — kétségtelennek tartotta, hogy „a kötet a XIII. században már Magyarországon volt, hiszen a krónikás rész . . . csak itt, hazánkban kerülhetett az utolsó, félig üresen maradt lapra". Elgondo­lása szerint „a diákjegyzetet a XII. század elején írták le" s igen valószínű, hogy azt „az esztergomi káptalani iskolában használták a XIII. század folyamán".­ Ezekkel a hosszabb-rövidebb idő óta hangoztatott fölfogásokkal szemben mi úgy látjuk, hogy a Canticum-magyarázat nem a 9. századi halberstadti Haymo kommentárjá­nak „puszta másolata", hanem a 12. század harmadik negyedében készült eredeti és anonim kompiláció. A Dictamen-részt befejező mintalevelet a német Rupert deutzi apát írta 1120 táján. A magyar vonatkozású „krónika" nem 13. századi hiteles bejegyzés, hanem 19. századi tollpróba. A „diákjegyzetet" sem a 12. század elején írták le, hanem csak a Canticum-magyarázattal egyidőben, a század 3. negyedében. A kódex német, bajor földön, valószínűleg a schaftlamni premontrei prépostságban készült, ahol egy magister előadása nyomán két klerikus hallgató saját használatra állította össze tan­könyvét. Mindezeket az állításainkat a következőkben igyekszünk kifejteni és bizonyí­tani.­ ­Századok, 1875. 623-25.­­Históriáé Hungáriáe fontes domestici. Budapest, 1885. IV. 88. 3 Erdélyi L.-Sörös P.: A pannonhalmi Szent Benedek-rend története. I. (Budapest, 1902/436-39.) 4 Klebelsberg-Emlékkönyv (Budapest, 1925). 184. 5 Magyar Könyvszemle. 1961. 371-95. Pedagógiai Múzeum, 1973. 2. sz. 6 Iskoláskönyv 390. Diákjegyzet 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék