Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában 613
KÖZÉPKORI SÍROK SZÉKESFEHÉRVÁROTT 617 Székesfehérvárott, az általa alapított bazilikában temették el. A temetés körülményeiről Hartvik püspök 1100 körül írt legendája tájékoztat. Eszerint halálakor a templom még nem volt felszentelve, és csak a felszentelés után „helyezik el a szent tetemet az egyház közepén hófehér márvány szarkofágból".5 Megállapítást nyert, hogy „az egyház közepén" kifejezés nem az egyház geometriai középpontját jelentette, hanem a főhajó középvonalát.6 A tetemre a szokottnál viszontagságosabb sors várt. Először all. század közepi pogánylázadások idején emelték ki nyugvóhelyéről a fehérvári kanonokok, hogy megoltalmazzák, és a föld alá, egy kősírba rejtették el. Ekkor választották le róla jobb karját, a később külön ereklyeként tisztelt „Szent Jobbot". Az ideiglenes sírhelyet 1083-ban, a király szentté avatásakor bontották fel. A maradványokat a továbbiakban kultikus tisztelet övezte, és ereklyeként szolgáltak. A fejereklyéről tudni, hogy 1440-ben, I. Ulászló koronázásakor külön ereklyetartóban őrizték. Hogy a tetemből ezek után voltaképp mennyi maradt meg eredeti őrzőhelyén, azt lehetetlen megállapítani. 2. Szent Imre herceg Szent István egyetlen felnőtt kort megért fia volt. Születési éve nem ismert, csak késői források állítják, hogy 24 éves korában halt volna meg, valamint azt is, hogy 1000-ben született volna. Bizonyos csak annyi, hogy 1031-ben halt meg, mégpedig — legendái szerint — „fiatalon".8 Becsült életkora: 20-30 év. A Hildesheimi Évkönyvek egykorú tanúsága szerint vadkanvadászaton halt meg.9 Székesfehérvárott, a bazilikában temették el, bizonyára még apja életében, jóllehet az épület, mint láttuk, még nem volt felszentelve.10 1083-ban szentté avatták, de arról, hogy a maradványait ereklyeként széthordták volna, nincs tudomásunk.11 "„sepultus est autem in basilica Albensi, quam ipse in honore sanctissime genitricis Dei semper virginis Marie construxerat" (Chron. comp. saec. XIV, SRH I. 321-322); vö. SRH I. 173, П. 37, 68, 152, 259, 329.449, 458; Györffy 1977. 384-385. 5 „corpus ad sedem regalem, Albam videlicet deducitur et quoniam ecclesia ab ipso constructa in honore beatissime virginis nondum erat dedicata, inito consilio statuunt pontifices prius basilicam sanctificare, deinde corpus terre commendare. Perfecta dedicationis solempnitate corpus sanetus in medio domus sareofago candidi marmoris imponitur" (Leg. S. Steph. reg. ab Hartvico episcopo conscripta, SRH II. 432). * 6Györffy 1977. 385, 572. 7Györffy 1977. 389-392. 8Györffy 1977. 374-375.571. 9Györffy 1977. 375. 10 „(Chonradus Theotonicus) de somno surgens ad sepulchrum beati Henrici in eadem ecclesia situm festinavit" (Leg. S. Emer. ducis, SRH II. 459); „in summo monasterio, ubi sanetissimi regis Stephani et Emerici ducis, filii eius sanetissima corpora . . . requiescunt" (Thuróczy, Schwandtner I. 169). 11 Györffy 1977. 392-393.