Századok – 1988
Történeti irodalom - Vardy Steven Bela: The Hungarian–Americana (Ism.: Csillag András) 729/IV
729 TÖRTÉNETI IRODALOM STEVEN BELAVARDY THE HUNGARIAN-AMERICANS Twayne Publishers, Boston, 1985, 215 1. A MAGYAR AMERIKAIAK Ahhoz, hogy napjainkban az amerikai magyar etnikai csoport súlyát, jelentőségét érzékelhessük, szolgáljon itt tájékoztatásul a következő adat: az 1980-as népszámlálás során az Amerikai Egyesült Államok 1 776 902 polgára vallotta magát magyar származásúnak. E szám meglepően nagy, még akkor is, ha közte olyanok is vannak, akik vegyes házasságból születtek, tehát csak részben tekinthetők magyar származásúnak. Nem véletlen, hogy az amerikai magyarság történetére vonatkozó, illetve az országaink közötti kapcsolattörténeti kutatások a hetvenes évektől újra fellendültek mind hazánkban, mind pedig a tengeren túl. Mindenekelőtt olyan átfogó kutatásokra gondolunk, melyek a kivándorlás problematikáját vizsgálták, és megteremtették az első modern felfogású szintéziseket, de utalhatunk azokra a tanulmányokra és tudományos publikációkra is, amelyek az amerikai magyarok egyes nagy reprezentánsairól szólnak, vagy az utóbbi években közösen rendezett történészkonferenciákra, továbbá a Vasváry-féle gazdag dokumentumgyűjtemény Szegedre kerülésére. Észak-Amerika több egyetemén hungarológiai oktatás folyik, a tengeren túli magyarok nem kis részében pedig most is él az igény a „gyökerek" tiszteletben tartása, a nyelvi, kulturális örökség megőrzése iránt, így próbálván ellenállni a „nagy olvasztófazék" mindenféle nemzetiségi tudatot veszélyeztető amerikanizáló hatásának. Az óhazához fűződő viszonyukban sokuknál ismét a pozitív vonások dominálnak. Az érdeklődés, mondhatni, kölcsönös, a történelmi múlt kutatásához, az együttműködéshez a feltételek adottak. A szóban forgó kötet szerzője az egyesült államokbeli Duquesne Egyetemen (Pittsburgh) Kelet-Európa történetének professzora, egyben az Amerikai Történelmi Társulat magyar tagozatának elnöke. Számos közleménye jelent meg európai és észak-amerikai folyóiratokban, több lexikon írásában működött közre az elmúlt években. Könyvei közül megemlítjük a „History of the Hungarian Nation" (társszerző), „Modern Hungarian Historiography" és a „Clio's Art in Hungary" című műveit. Szerkesztője több, Közép-Kelet-Európáról szóló történeti munkának. Az 1970-es évek elején fordult érdeklődése az amerikai magyarság helyzetének, történetének kutatása felé. E témában azóta több tucat tanulmánya látott napvilágot, melyek közül nem egyet feleségével, a szintén magyar származású irodalomtörténésszel, Várdy Huszár Ágnessel közösen írt. Azok számára, akik az amerikai magyarságtudomány helyzetét, az amerikai magyar etnikai csoport történetét behatóbban kívánják tanulmányozni, elkerülhetetlen a Várdy Béla munkásságával való találkozás. E helyt legyen szabad csupán két olyan gazdagon annotált, alapvető tanulmányára felhívni az érdeklődők figyelmét, melyek a hazai közönség számára is hozzáférhetők: „Az amerikai magyarságtudomány kifejlődése, nehézségei és feladatai" (Valóság, 1977/8), valamint a feleségével, mint társszerzővel írott „Historical, Literary, Linguistic and Ethnographic Research on Hungarian-Americans" (Hungarian Studies, 1985/1) c. munkákra. A szerző magyarságtudományi írásainak, historiográfiai, szerkesztői tevékenységének egyenes folytatásaként, ugyanakkor az észak-amerikai magyar diaszpórakutatás újabb jelentős eredményeként értékelhetjük a „The Hungarian Americans" című könyvét. Ha Várdy Béla munkájának helyét kellene meghatároznunk a tengeren túli magyarság történetéről írott művek között, a feladat nem okozhat gondot. Olyan átfogó, tudományos alapossággal és modern felfogásban írott könyv, mint az övé, e témában amerikai szerző tollából mindeddig nem született. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy műve által méltó utódja ő az amerikai magyar történelemkutatás egykori jeles úttörőinek: Márki Sándornak, Pivány Jenőnek, Kende Gézának, Feleky Károlynak, Rácz-Rónay Károlynak, Vasváry Ödönnek, Ács Tivadarnak, Lengyel Emilnek. Az „Americans from Hungary" címet viselő, 1948-ban megjelent Lengyel-féle könyv első része lényegében Kende, Pivány, Vasváry és mások munkáin alapszik. Második része azonban, mely az 1914 és 1948 közötti időszakról szól, már Lengyel önálló gyűjtésén nyugszik. Részletesen tárgyalja a két világháború között kikerült magyar szellemi kiválóságok kulturális és tudományos eredményeit. Hiányossága viszont, hogy eközben az amerikai magyar társadalmi élet fejlődésének összefüggései a háttérbe szorultak. Várdy abban múlja felül elődjét, hogy nem csupán az összefüggések és okok