Századok – 1989
Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407
408 HAJNAL ISTVÁN A nemzetközi történetírásnak éppen ezért alig volt nagyobb szenzációja az utolsó évtizedekben, mint annak felfedezése, hogy már a kora középkor is alapvető technikai újításokat mutathat fel. Olyanokat, amelyekhez a magas antik kultúra sem tudott soha elérkezni, s amelyek minden előző kultúrával szemben újat, különlegesen európait jelentettek. Részben eddig is ismert tényekről volt szó, amelyekre azonban eddig nem figyelt fel a történetírás, e tényeket azonban továbbiakkal egészítették ki és rendszerezték az új kutatások. Tudtuk például eddig is, hogy a vízimalom, az első erőgép, már a kora középkorban általánosodott, valósággal népi intézménnyé lett. A szerkezetet ismerte az antik is, de inkább csak kuriózumként; nemcsak a vidéki, hanem a nagyvárosi antik péküzem is sajátságos formájú, embererővel, ritkábban állaterővel hajtott őrlőkövekkel dolgozott. Bizonyítható az is, hogy a vízimalmot már a XII. század előtt nemcsak gabonaőrlésre, hanem különféle ipari célokra is használták. A XII. században pedig már hirtelen elterjedésben látjuk a szélmalmot is. E lesüllyedt korszak tehát értett ahhoz, hogy az embererő felszabadítására technikai szerkezeteket intézményesítsen. Ebből a szempontból egy másik, első szóra szinte hihetetlen tényre mutattak rá az újabb kutatások: arra, hogy az állaterőnek európai értelemben vett munkába fogása is csak a kora középkorban kezdődött. Heves tudományos vita keletkezett e kérdés körül, de a végső tényeket el kellett fogadni: az antik ló fogatolása alkalmas volt ugyan bármily versenybravúrra, de csodálatosképpen igen csekély teherbírású s munkaképességű volt, s ugyanez áll más igásállatokra is. Az antik technika történetét összefoglaló munkák (A. Neuburger: Die Technik des Altertums, 2. kiad., 1920; A. Diehes: Antike Technik, 1920; A. Merckel: Ingenieurtechnik im Altertum, 1899; F. Feldhaus: Die Technik der Antike und des Mittelalters, 1931.) kevésbé foglalkoznak az eszközökhöz fűződő munkamódszerekkel. P. Louis: Le travail dans le monde romain, 1912., alig mond valamit, magáról a munkáról. Leghasználhatóbb e szempontból H. Blümner filológiai gondosságú adatkincstára: Technologie und Terminologie der Gewerbe und Künste bei den Griechen und Römern, 1912. A gazdaság- és társadalomtörténetek is kevéssé használják fel a technika részleteit az antik munkamódszerek megismerésére. Még M. Rostovtzeff megrázó realitású modern feldolgozása is inkább csak a specializálódás eleven rajzánál marad (Gesellschaft und Wirtschaft im römischen Kaiserreich, 1929.). Ő is hangsúlyozza a ma már általánosan elismert tényt, hogy a nagyszerű antik gazdasági élet nem tudott semmi alapvető technikai újítást felmutatni (különösen II. köt., 65. 1.). E probléma megoldásával azonban behatóbban, magának a technikának vizsgálatival nem foglalkozik. E kérdést illetőleg hivatkozom fejtegetésemre: A technika fejlődése (Domanovszky-Emlékkönyv, 1937., 235. 1.); A technika fejlődése (Demokrácia és köznevelés, 1945, 389. 1.). 4 Az „Annales d'histoire économique et sociale" 1935-ben egy „spécialnumero"-t adott ki, „des techniques, l'histoire et la vie" címen, főként a középkori technikával foglalkozva, az antik technika fejlődésképtelenségével szembeállítva. Az ösztönzést elsősorban bizonyára Le febvre des noëttes ..L'attelage, le cheval de selle à travers les âges" (1931) című munkája adta. Az antik s a középkor ez ellentétének problémája egyébként is végigvonul a folyóirat évfolyamain. Azonban a különböző szerzők rendszerint megállanak a rabszolgasággal való magyarázatnál. Lefebvre des noëttes munkájának alcíme is: „Contribution à l'histoire de l'esclavage". Nagyszerű adatgyűjtés, a technikai felszerelések igen pontos vizsgálata, azonban a rabszolgaság csak nyers magyarázat marad. Másik munkája: „De la marine antique à la marine moderne", 1935., különösen a kormányszerkezet nagy fejlődésére mutat rá, már a XIII. században. Az AHES ugyancsak következetesen hasonlítja össze a középkor agrártechnikáját (háromnyomásos rendszer, az eke fejlődése) az antikéval. Ezenkívül egyik legerősebb problémája a vízimalom terjedése a középkorban. De még a középkori útrendszert is rehabilitálni igyekszik, az antikkal szemben. (F. Imberdis: Les routes médiévales: Mythos et réalités historiques. AHES, 1939.) Az antik szállítás-módszerekről I. Sión: Quelques problèmes du transport dans l'antiquité. AHES, 1936.