Századok – 1989
Tanulmányok - Hajnal István: Kézművesség írásbeliség és európai fejlődés III–IV/407
KÉZMŰVESSÉG, ÍRÁSBELISÉG 409 A szekerezésnek nyugodt, állatot kímélő és erejét mégis gazdaságosan és mindennaposan értékesítő módja a kora középkorban alakult ki." Vegyük ide mindjárt a patkó használatát, ami nélkül lovat ma nem tudunk elképzelni, s ami a kora középkorban már általánosan használatos. Az antik kétségtelenül már azért sem általánosíthatta a patkót, mert a vasfeldolgozásban nem tudott közkeletű módszereket kialakítani. Kitűnő vasfegyverei valósággal az emberi munkát és a nyersanyagot kirabló eljárásokkal készültek. Ez a rablás már a bányákban kezdődött, szörnyű emberáldozatokkal. De nem ismerte az antik a vasbádogot, vasdrótot, vasszöget sem, nem tudta kiképezni az erre szükséges, anyagot átalakító hőtani, vegyi, mechanikai eljárásokat, legfeljebb a darabonként való kikovácsoláshoz folyamodhatott. S most gondoljunk hirtelen a kora középkor nehézfegyverzetű lovagjára, akinek láttára valósággal a vas himnuszát zengték az akkori költemények és krónikák. Az acélbádog-páncél ugyan még csak későbbi középkori dolog, de a vasbádog egyéb alkalmazásai, abroncsok, veretek, lakatok készítésére, az írásos korszak beköszöntével már magától értetődnek. De egyáltalán, míg az antik még sok mindent készített a könnyebben alakítható bronzból, a kora középkorban már csak vaseszközökről hallani.5a A textilipar is hirtelen technikai fejlettséggel áll előttünk már az írásos korszak kezdetén, kétségtelenül kora középkori előzmények után. Míg az antik a bravúros testi ügyességet kívánó sima kéziorsóval fonta a fonalat, már a XIII. századból biztos tudomásunk van a fonókeréknek és a szárnyasorsós rokkának alkalmazásáról, hogy pár emberöltő alatt népi eszközökké váljanak. A függőleges antik szövőállvány a munkásnak bravúros mozdulatait követelte, a középkor már vízszintes szövőszéken dolgozott, pedállal, emeltyűkkel mozgatott objektív szerkezeten. De főként a nyers textilanyag alapvető átalakításának fázisai, folyadékkal, vegyszerrel, kártolóhorgokkal, fésülőkkel mutatnak elejétől kezdve határozottan kialakult munkamódszereket.6 . R. Bennet-J. Elton nagy művét: History of corn milling (4. köt., 1898-1904.), nem használhattam, hiába kerestem fővárosi és vidéki könyvtárainkban. Egyébként a külföldi irodalom is panaszkodik nehéz hozzáférhetőségéről. A gabonaőrlő malom technikai fejlődéséről G. Luther: Die technische und wirtschaftliche Entwicklung der deutschen Mühlengewerbe. (Schmoller: Staats-u. Sozialwissensch. Forschungen, Bd. 24, 1909.) Az antik- és a középkori vízimalomról: M. Bloch: Avernement et conquêtes du moulin à eau. AHES, 1935., 538. 1. A vízimalom antik jelentkezéseiről a 3. jegyzetben idézett irodalom, az újabb leletekről: F. Benoit: „Usine" de memerie hydraulique à l'époque Romaine, AHES, 1939. A középkori malomról bőséges adatok az ipar- és gazdaságtörténeti irodalomban. Az ipari malom korai elterjedtségére egy jellemző adat: 1173-ban Beauvais püspöke és St. Quentin apátja 30 kallősmalom felállítására köt egyezséget. (Eberstadt, Gewerberecht, 94.) A bányászatban és kohászatban alkalmazott vízmező- és zúzómalmokról: L. Beck: Geschichte des Eisens, 5. köt., 1890-1903. A malom jogviszonyairól: W. Koehne: Das Recht der Mühlen bis zum Ende der Karolingerzett (Untersuchungen z. deutschen Staats- u. Rechtgesch., H. 71., 1904.) és: Die Mühle im Rechte der Völker (Beiträge zur Gesch. d. Technik, 1913.). 5. A vas történetéről: L. Beck id. műve. Ennek kivonatos, modern feldolgozása: O. Johannsen, Geschichte des Eisens, 1925. A patkó használatáról Lefebvre des noëttes id. műve. A vasbádog a XIII. században már állandó vámtétel. (Eberstadt, Gewerberecht, 53. 1.) A középkori textiliparnak, mint a legkorábban racionalizálódott és kapitalizált iparnak, van a leggazdagabb történeti irodalma. Összefoglaló technikatörténete: O. Johannsen és szerzőtársai: Die Geschichte der Textil-Industrie, 1932. A munka részletei legélesebben Firenzében jelentkeznek: R. Davidsohn: Die Frühzeit der Florentinischen Kultur, 1927.; és A. Dören: Das Florentiner Zunftwesen, 1908. A rokkát sokáig középkori német „találmánynak" tartották, de első jelentkezésének ideje már mindinkább hátratolódik. L. többek között M. Bloch: Les „inventions" médiévales, AHES, 1935., 634. l.