Századok – 1994

Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288

Kubinyi András A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA Történetírásunk hagyományos módon az uralkodó dinasztia nevéről Jagelló­kornak nevezi az 1490-nes, Mátyás halálával kezdődő és 1526. augusztus 29-ével, a mohácsi csatavesztéssel záródó 36 esztendős időszakot. Kevés korszaka van a magyar historiográfiának, amelyet társadalmi hovatartozástól, politikai beállítástól függetle­nül ennyire negatívan értékeltek, mint ezt a kort. Tulajdonképpen ez természetes is, hiszen II. Ulászló (1490-1516) azt a Mátyás királyt (1458-1490) követte a trónon, akinek eredményes kormányzata, győztes háborúi, tudomány- és művészetpártolása napjainkig közismert, és aki ezért egyik legnagyobb uralkodónkként van nyilvántart­va. És itt a riasztó ellentét: a Mátyás alatt oly eredményes Magyarországot legyőzik Mohácsnál, utána a török ellenállás nélkül megszállja Budát, a fővárost, majd visszavonul ugyan, de végül is 1541-ben Buda végleges elfoglalása után megpecséte­lődik az ország három részre szakadása. A Mátyás-kori Magyarország harminchat évvel későbbi bukása tehát csak a Jagelló-korban elkövetett hibák következménye lehetett. Az azután már az egyes történészek, vagy történeti iskolák látásmódjától függött, hogy kit vagy kiket tettek a bajokért utólag felelőssé: az uralkodót, az ural­kodó osztály valamely rétegét, azaz a főurakat vagy a köznemességet, esetleg az egész uralkodó osztályt.­ Az uralkodó osztály egészének felelőssége elvitathatatlan, felmerül azonban egy döntő kérdés, a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésben nem mutat­hatók-e ki olyan változások, amelyek maguk is kihatottak az ország belső helyzetére, és így többé-kevésbé meghatározták az egyes társadalmi osztályok, ill. rétegek állás­foglalását. Azt ugyanis alaptételként kell elfogadnunk az uralkodó osztály összes hibáinak ismeretében is, hogy léteznie kellett részükről egy „önvédelmi reflexnek", hiszen nincs olyan uralkodó osztály, amely tudatosan törekedne önmaga megbukta­tására, a török győzelme pedig ezzel járt volna.­ A középkor végi (azaz a Mohács előtti) magyar állam kormányzata hű tükör­képe volt az ország társadalmi szerkezetének. A legfelsőbb kormányzati és igazság­szolgáltatási jogkört a király a királyi tanáccsal közösen gyakorolta. Sőt a király és tanácsa törvényhozási joga sem tűnt el még teljesen, utoljára 1518 tavaszán hozták

Next