Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
Kubinyi András A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA Történetírásunk hagyományos módon az uralkodó dinasztia nevéről Jagellókornak nevezi az 1490-nes, Mátyás halálával kezdődő és 1526. augusztus 29-ével, a mohácsi csatavesztéssel záródó 36 esztendős időszakot. Kevés korszaka van a magyar historiográfiának, amelyet társadalmi hovatartozástól, politikai beállítástól függetlenül ennyire negatívan értékeltek, mint ezt a kort. Tulajdonképpen ez természetes is, hiszen II. Ulászló (1490-1516) azt a Mátyás királyt (1458-1490) követte a trónon, akinek eredményes kormányzata, győztes háborúi, tudomány- és művészetpártolása napjainkig közismert, és aki ezért egyik legnagyobb uralkodónkként van nyilvántartva. És itt a riasztó ellentét: a Mátyás alatt oly eredményes Magyarországot legyőzik Mohácsnál, utána a török ellenállás nélkül megszállja Budát, a fővárost, majd visszavonul ugyan, de végül is 1541-ben Buda végleges elfoglalása után megpecsételődik az ország három részre szakadása. A Mátyás-kori Magyarország harminchat évvel későbbi bukása tehát csak a Jagelló-korban elkövetett hibák következménye lehetett. Az azután már az egyes történészek, vagy történeti iskolák látásmódjától függött, hogy kit vagy kiket tettek a bajokért utólag felelőssé: az uralkodót, az uralkodó osztály valamely rétegét, azaz a főurakat vagy a köznemességet, esetleg az egész uralkodó osztályt. Az uralkodó osztály egészének felelőssége elvitathatatlan, felmerül azonban egy döntő kérdés, a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődésben nem mutathatók-e ki olyan változások, amelyek maguk is kihatottak az ország belső helyzetére, és így többé-kevésbé meghatározták az egyes társadalmi osztályok, ill. rétegek állásfoglalását. Azt ugyanis alaptételként kell elfogadnunk az uralkodó osztály összes hibáinak ismeretében is, hogy léteznie kellett részükről egy „önvédelmi reflexnek", hiszen nincs olyan uralkodó osztály, amely tudatosan törekedne önmaga megbuktatására, a török győzelme pedig ezzel járt volna. A középkor végi (azaz a Mohács előtti) magyar állam kormányzata hű tükörképe volt az ország társadalmi szerkezetének. A legfelsőbb kormányzati és igazságszolgáltatási jogkört a király a királyi tanáccsal közösen gyakorolta. Sőt a király és tanácsa törvényhozási joga sem tűnt el még teljesen, utoljára 1518 tavaszán hozták