Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
HARC A KÖZIGAZGATÁS BIRTOKLÁSÁÉRT 1946 549 tényezőit — a menekülésektől a lakosságcserén át a hazatérő hadifoglyokig — nem feladatom itt tárgyalni.163 így csupán annak felidézésére szorítkozom, hogy milyen „ajánlásokat" fogalmaztak meg a B-listázottak százezres ármádiájának címezve. Ezt az ügyet a munkáspárti megnyilatkozások egészében bagatellizálni igyekeztek. Tette ezt Piros László (ekkor még szakszervezeti funkcionáriusként) a parlamentben 164 éppúgy, mint a Közgazdaság c. hetilapban Markos György e tárgyú írásainak sora. Az elkötelezett közgazdász érvrendszerét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy miközben párttársainak publikus előirányzatához hasonlóan az általa is 62 ezerben megadott közalkalmazotti B-listázottról kijelenti, hogy „ez a szám nem is olyan ijesztő", a fele ekkorára sem prognosztizált magánalkalmazotti elbocsátásokat — két sorral lejjebb — „igen súlyosnak" találja.165 következő cikkében azt is megmondja, hogy hol látnák szívesen azokat, akik a közigazgatásban nemkívánatosak. „Várják őket a romeltakarításnál, az út- és vasútépítésnél, vagy a fakitermelésnél, mint ahogy még a bányáknál is munkaerő hiány van. Szén- és ércbányászatunk még jó néhány ezer munkanélkülit tudna felvenni."166 Három héttel később pedig „tervek a munkanélküliség ellen" címmel folytatta állásbörzéjét. Eszerint az elbocsátottakat alkalmazni lehetne: „vashulladék gyűjtésére,... erdőgazdaságokban magasvágású fák gyökérzetének kitermelésére", s ha a munkanélküliség mindezek ellenére sem enyhülne, akkor „felállíthatók munkatáborok, amelyekben — önkéntes jelentkezés alapján — közmunkát végeznének".167 Ez a terv — korántsem önkéntes jelentkezés alapján — csak néhány évvel később realizálódott. Egyelőre még az volt soron, hogy gyarapodott — 1948. tavaszán-nyarán 475 ezerrel tetőzött — az állásnélküliek száma, és addig is meg kellett élniük, amíg felszívta őket az évtized végén induló iparosítási-beruházási boom. A zárszámadás másik problémája egy visszautalást igényel 1946 tavaszára. Még meg sem jelent a B-lista rendelet, de az MKP parlamenti frakciójának május eleji ülésén az egyik képviselő már annak egy sajátos összefüggésére hívta fel a figyelmet. .Általános bizonytalanság uralkodik a B-lista miatt. Nálunk elég sokan végeztek közigazgatási tanfolyamot, természetesen abban a reményben, hogy majd valahol hasznosítjuk őket. Most nem tudom, hogy mondhatok-e ezeknek az elvtársaknak valami biztatót."168 Ezek az ország különböző regionális központjaiban megszervezett — néhány hetes, illetve hónapos — közigazgatási alap- és képesítő tanfolyamok, (melyek közül az utóbbiakat elvégzők a korábban egyetemi diplomához kötött állások elfoglalására is jogosítványt szereztek), deklaráltan a közalkalmazotti állomány „demokratikus népi káderekkel" történő felfrissítését szolgálták.169 A gyorstalpalók — ha időarányosan nézzük — valóban ontották az állásra várókat. Míg a fentebbi aggodalmas nyilatkozat idején még „csak" kétezren vártak posztokra, az év hátralevő részében — az MKP napilapja szerint — hétezren (köztük 4 ezer munkás- és 2 ezer parasztivadék) tették le sikeresen az „alkalmassági vizsgát."170 Elhelyezésük ügye 1946 őszén — amikor egy újabb háromezer fős kontingens végzett — ismételten éles párt- és tárcaközi konfliktust indukált. A kisgazda pénzügyminiszter, Rácz Jenő — akinek a státusba helyezések forintfedezetét kellett volna kigazdálkodnia — egyrészt azt vetette ellene, hogy a kommunisták hangoztatják leginkább a „stabilizáció védelme érdekében" a legszigorúbb költ