Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
900 PÁLOSFALVI TAMÁS tették, vagy egyenként, az adománybirtokokat általában vagy mindhárom ág közösen kapta,10 vagy a két közelebbi (a László-fiak és a Simon-fiak), de a harmadik, távolabbi ág (János és utódai) esetleges örökösödésének kikötésével.11 Az egyetlen igazi kivétel a Heves megyei Farmos és a Borsod megyei Bábolna, amelyeket csak a két fivér, Rozgonyi Simon és László kapott 1411-ben, unokatestvérük, János nem részesült belőlük.12 Ugyancsak jelentős eltérés mutatkozik a Rozgonyi István temesi ispán számára 1436-ban tett adomány esetében, de ezt megmagyarázza, hogy István ekkor a felesége, Szentgyörgyi Cecília számára korábban élethossziglan adományozott Somogy, Tolna, Fejér és Veszprém megyei birtokokat kapta meg uralkodójától.13 Zsigmond halála után a Rozgonyi-család helyzetében is jelentős változások következtek be. Nincs tudomásunk arról, hogy bármelyik ág szembehelyezkedett volna Albert megválasztásával, a tisztségeikben bekövetkezett változások tehát más körülményeknek tulajdoníthatóak. Az idősebb Rozgonyi István leváltása a stratégiailag fontos temesi ispánságról minden bizonnyal hajlott korának volt köszönhető, hiszen többi tisztségét megtartotta, Albert kegyével együtt. A Simonágbeli István és György pozsonyi ispánok maradtak, és elképzelhető, hogy a tárnokmesteri tisztség Rozgonyi János halálával üresedett meg.14 A Rozgonyiak hűségére olyannyira szüksége volt Albertnek, hogy a kezdetben igen szűkmarkú uralkodótól kevesedmagukkal egyetemben csak ők kaptak számottevő adományt. Rozgonyi István és a fia, János, valamint Rozgonyi István és György kiterjedt Pest, Nógrád és Heves megyei jószágokat kaptak, melyek egy része náluk, másik részük Brankovics György despotánál volt zálogban.15 Ezzel egyidőben a két pozsonyi ispán és fivérük, Simon püspök az utód nélkül elhalt Kürti János Pozsony és Nyitra megyei birtokait kapták, melyeket addig ugyancsak zálogjogon tartottak.16 Az első adomány esetében kikötötték, hogy az adományosok örökös nélküli halála esetén a birtokok János fiaira: Jánosra, Lőrincre, Osvátra és Rénoldra voltak szállandók, a jogcímet tehát a másodunokatestvérekre is kiterjesztették. A második adományban se Rozgonyi István és a fia, se a János-fiak esetleges örökösödéséről nem esett szó, de ez nem az ágak közötti konfliktussal magyarázható; a forrásaink azt mutatják, hogy a családnak ez a két ága egyébként sem érdeklődött az északnyugat-magyarországi birtokok iránt. Amikor 1439 tavaszán Albert a körülmények kényszerítő hatása alatt kénytelen volt változtatni adománypolitikáján,17 a három Rozgonyi-ág birtokviszonyai 10 DL 12186. (1430) 11 DL 12190. (1430), DL 12417. (1431) 12 ZSO. III. 916., 917. 13 DL 12895. 14 1438. április 2-án és 3-án Rozgonyi Jánost még királyi tárnokmesterként említik (DL 13170., 13171.), ezután eltűnik. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I—II. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Budapest 1996. (A továbbiakban: Engel P: Archontológia) I. 56. javítandó, mert a két hivatkozott oklevél nem id. János királynéi tárnokmestert, hanem az apját mint királyi tárnokmestert említi. Rozgonyi halálára I. Mályusz Elemér: A kancelláriai tevékenység Albert király uralma alatt (1438-1439). In: Opuscula classica mediaevaliaque in honorem J. Horváth ab amicis collegis discipulis composita. (A továbbiakban: Mályusz E.: Kancellária) Budapest 1978. 298. 15 DL 13163. 16 DL 13166. 17 Mályusz E.: Kancellária 308-309.